Aktív fajmegőrzési és visszavadítási program

A szabadkai Homokpuszta fokozottan védett területén 2012-ben hozták létre a Palics–Ludas Közvállalat berkeiben a téli ragadozómadár-etetőhelyet, amely mára jelentősen gazdagította a térség ragadozómadár-állományát. A kezdeményezés nem csupán a túlélést segíti, a fogságba esett vagy sérült madarak visszavadítását is itt végzik, ugyanakkor kiváló hely ez a megfigyelések elvégzésére is. A téli ragadozómadár-etetőhely kapcsán lapunknak Szekeres Levente, a Palics–Ludas Közvállalat természetvédelmi őre nyilatkozott. Mint mondta, a védett területen működő etetőhely elsődleges célja a helyi állomány védelme. A törekvés az, hogy a madaraknak az ínséges téli időszakban se kelljen elhagyniuk a biztonságot nyújtó területet. A vándorlás ugyanis súlyos kockázatokkal járhat. A terület határain túl a mérgezések, az áramütések és egyéb civilizációs veszélyek tizedelhetik meg az állományt. A helyben tartás mellett az október végétől március végéig tartó etetés biztonságot nyújtó bázisként is működik. Azok a madarak, amelyek máshol nem jutnak táplálékhoz, előszeretettel keresik fel a Homokpuszta etetőhelyét. Ez a folyamat jelentősen növeli a terület biodiverzitását, és sok egyed a téli szezon után is itt marad a költési időszakra.
– Az etetőhely leggyakoribb látogatói az egerészölyvek, ők ezen a területen is költenek. Viszont az etetés megkezdése előtt például egyáltalán nem volt rétisasköltés a területen, azóta viszont többször is előfordult. A parlagi sas jelenlétét is egyre több alkalommal jegyezzük, ami idővel ahhoz vezet majd, hogy költeni kezd ezen a részen. Északról érkező madárbeáramlás is tapasztalható, mivel tőlünk északabbra zordabb az időjárás, az ottani madarak fokozatosan dél felé húzódnak. A legnagyobb meglepetést a novemberben érkező békászó sas jelentette, amely abban az időszakban Afrikában tartózkodik. Ebben az esetben viszont ez az etetőhely jelentette a menedéket a madár számára – foglalta össze Szekeres Levente, hogy jellemzően mely ragadozómadarak látogatják az etetőhelyet.

Egy nagyüzemi tenyészetből hetente két alkalommal 300–400 kilogramm sertéshúst szállítanak a területre a ragadozómadarak etetésére. Az elhullott állatokat a kihelyezés előtt minden esetben állatorvosi vizsgálatnak vetik alá. A tetemeket eredetileg megsemmisítenék, az etetőhelyeken történő hasznosításukkal azonban a természetvédelmi tevékenységet szolgálják. A már említett időszakban tehát folyamatosan biztosítják a táplálékot a madarak számára.
Az etetés mellett a szakemberek egy másik fontos tevékenysége a fogságba esett vagy sérült madarak visszavadítása. A fogságban kelt egyedeknél fennáll a bevésődés veszélye. Mivel az embert tekintik szülőnek vagy fajtársnak, elveszítik természetes félelemérzetüket, így a visszavadításuk szinte lehetetlen. A vadonban született egyedek viszont ösztönösen kerülik az embert. Számukra a fogság és az emberi jelenlét akkora stresszt jelent, amely akadályozza a gyógyulást. Sokszor elutasítják a táplálékot, vagy a menekülési reflex miatt önmagukban is kárt tesznek a bezártságban.
– Most azzal kísérletezünk, hogy ezeknek a madaraknak a természetes kondícióját és egészségi állapotát itt próbáljuk meg feljavítani, hogy újra természetes körülmények között éljenek teljes értékű madárként. Erre már több pozitív esetet is tudunk példaként felmutatni, köztük annak a parlagi sasnak az esetét, amely a fészekből kiesett vagy kilopott madár volt. Hosszú ideig az állatkertben tartózkodott, de rosszul viselte az emberi jelenlétet. Az etetőhely közelében egy ketrecet helyeztünk ki, amelyben a madár két héten át figyelte a társai viselkedését. Ez sikertörténet, annak ellenére is, hogy tragikus véget ért. A jeladóval ellátott madár több száz kilométert volt képes repülni, bejárta Romániát, a Hortobágyot, Ásotthalom közelében viszont áramütés érte. Mégis egy pozitív példa – mondta el a visszavadítással kapcsolatos tudnivalókat Szekeres Levente.
Ezzel párhuzamosan egy monitoring is folyik. Az etetőhely közelében lévő, földbe ásott lesből figyelik meg a madarak viselkedését a természetes közegben. Továbbá innen tudják nyomon követni, hogy mely fajokat és mekkora egyedszámban vonzz ide az etető.