Hét év házasság

1918. november 13-án vonultak be a szerb csapatok Szabadkára. Száz évvel ezelőtt városunkban nagy ünnepséggel emlékeztek meg az évfordulóról, a Bácsmegyei Napló című szabadkai napilapban pedig az impériumváltás óta eltelt időt értékelték. Tegyük hozzá, hogy 1925-ben csak hét év telt el a bevonulás óta, de mivel egy régi közmondás szerint hét év mutatja meg milyen egy házasság, a lap ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy mérleget vonjon az 1918 óta eltelt időről. E heti írásunkban a száz évvel ezelőtt ünnepséget és a Bácsmegyei Naplónak az évfordulóra íródott vezércikkét ismertetjük.
A bácsmegyei napilap 1925. november 12-ei számában közölték a november 13-ai ünnepség részletes programját. Ebből az is kiderül, hogy abban az évben nem csak a szerb csapatok bevonulásáról emlékezek meg, hanem Đuro Daničić születésének századik évfordulójáról is. Đuro Daničić 1825. április 6-án született Újvidéken, aki a szerb és a horvát nyelv tudósaként vált ismerté. Vuk Karadžić egyik legodaadóbb követője volt. Többek között lefordította modern szerb nyelvre az Ótestamentumot. Az Újtestamentumot Vuk Karadžić ültette át szerb nyelvre. E két évfordulóra városunkban a következő rendezvényeket szervezték meg:
„Az ünnepségeket előkészítő bizottság, amelynek elnöke Átyimovics Miodrag dr., a szuboticai jogi fakultás dékánja, az alábbi programot állította össze: November 13-án délelőtt kilenc órakor hálaadó istentisztelet valamennyi templomban. Háromnegyed tíz órakor díszközgyűlés a városi közgyűlési teremben. A diszközgyülés után dr. Gyurovics Dimitrije egyetemi tanár Danicsics György életéről és munkáiról tart ismertető előadást és utána a közönség menetté alakulva, a városház előtti téren felállított tribünhöz megy, ahol a polgári és katonai hatóságok vezetői előtt katonai felvonulás lesz. A menet ezután a »November 13.« emléktáblához megy, amelyre koszorút helyez. Innen a Kralja Aleksandra és a Vojvoda Putnike uccán keresztül a menet az »Ismeretlen hős« emlékszoborhoz vonul, a hol Pertics Mihály újságíró tart beszédet az egyesülésről. Tizenegy órakor a 34. gyalogezred tartja szláváját. Délután három órakor az összes iskolákban előadást tartanak a nap jelentőségéről és Danicsics György irodalmi és közoktatási tevékenységéről. Este kilenc órakor a »Bunyevác nők egyesülete« és a Szerb Nőegylet a Városi színházban hangversenyt rendez.”

A Bácsmegyei Napló fent említett mérlegét az évforduló napján megjelent számában a címlapon közölték. Érdekes, hogy ebben a névtelen szerző nem kevesebbet állított, minthogy Szabadka az 1918. november 13-ai szerb bevonulásnak köszönhetően megmenekült az 1919-es Tanácsköztársaság rémuralmától, valamint a Tanácsköztársaság bukását követő fehérterrortól. Erről a következőket olvashatjuk:
„Pénteken lesz hét éve, hogy a szerb királyi hadsereg bevonult Szuboticára és a fegyverszüneti szerződés értelmében a Vajdaság legészakibb városát megszállotta. A megszállás tényét a békeszerződés állandó jellegű jogi helyzetté változtatta.
A közmondás szerint hét tél és hét nyár mutatja meg, milyen a házasság. 1918 november 13-ikától 1925 november 13-ikáig elmúlt ez a hét tél és a hét nyár, mindenki megállapíthatja tehát, hogy a hét év előtti frigy milyen. A szerb hadsereg, amely 1918 november 13-án bevonult Szuboticára, fegyverein a rendet, az élet normális folytatásának lehetőségét hozta a Vajdaságba, amelyet fenyegetett a háború borzalmaiban elvadult s a hirtelen rájuk szakadt szabadságtól megszédült hazatérő katonák pusztítása, kalózok dulása. Ez a hadsereg mentette meg a Vajdaságot a kommunizmus rémétől és ez tartotta innen távol a fehér terror kilengéseit.
A békeszerződés a Vajdaságot az SHS királyság integráns alkotórészévé tette és nekünk ma egyik leghőbb vágyunk, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon az, amit a törvények bölcsessége és az alkotmány nagylelkű elhatározása elvként kimondott: hogy az államnak minden polgára – tehát a Vajdaság polgárai is – nemcsak a kötelességek, hanem a jogok tekintetében is egyenlők.”
A másnapi november 14-ei újságban pedig magáról az ünnepségről jelent meg tudósítás. E szerint a „város zászlódiszt öltött, az üzleteket délelőtt az ünnepség ideje alatt lezárták, a hivatalokban pedig munkaszünet volt”. Délelőtt kilenc órakor valamennyi templomban istentiszteletet tartottak, az iskolákban pedig „előadást tartottak a tanulóifjúság részére Danisics Gyúró életéről és munkásságáról”. Az ünnepség a november 12-én ismertetett program szerint zajlott le. Többek között a mai Korzón a hadsereg díszfelvonulást tartott.