Fülöp Ilona hazatér

Tárcánk legutóbbi két részében Fülöp Ilona, egy Szabadkáról elszármazott amerikai magyar újságírónő Bácskai Hírlapban megjelent írásait ismertettük. A Bácskai Hírlap azonban 1921 februárjában megszűnt, így további írása már nem jelenhetett meg. 1922. október 29-én azonban egy másik neves szabadkai napilapban, a Bácsmegyei Naplóban közöltek egy interjút vele. E heti tárcánkban ezt ismertetjük olvasóinkkal.
Az interjú felvezetőjéből kiderül, hogy Fülöp Ilona egy rövid rokonlátogatás erejére hazajött Szabadkára. Október 27-én érkezett és a Bácskai Hírlap munkatársa már másnap felkereste. Az interjúban főleg az amerikai magyarság életéről esik szó. Az írás így kezdődik:
„– Amerikába kivándorolni 15–20 évvel ezelőtt még érdemes volt – kezdi – ma azonban már nem az. A háború alatt ott is rettentő volt a drágaság és ha ma jobbak is már valamivel a viszonyok, még mindig messze vannak a békebeli Amerika helyzetétől. Tavaly milliók voltak munkanélkül. Nem is jönnek ma már sokan Amerikába, csak Magyarországból érkeznek állandóan tömegesen 20–21 éves zsidó fiuk, a kik a numerus klauzus [numerus clausus – Magyarországon a zsidóság egyetemi felvételi arányát korlátozó 1920-as törvény] és a rossz gazdasági viszonyok miatt keresnek Amerikában szerencsét. De ezek az érettségit tett fiatalemberek sokat szenvednek, edényt mosnak és gyárakban dolgoznak” – mondta Fülöp Ilona, majd alább hozzátette:
„– Az amerikai magyarok helyzete azért aránylag jó. Odakünn sokkal magasabb kulturális fokon áll a magyar tömeg, mint idehaza. Minden munkásnak vagy parasztnak fürdőszobája van és zongora áll a szobájában. A megélhetési viszonyok aránylag jók. Egy szakmunkás 25–30 dollárt keres hetenkint, egy szedő 50 dollárt, egy ügyes gépmester, százat. Az újságírók havi fizetése 175–225 dollár között váltakozik. A bányászok 35–45 dollárt keresnek hetenkint, de nem dolgoznak állandóan.”
A megélhetés után Fülöp Ilona az amerikai magyarok kulturális életéről osztott meg részleteket.
„– Az amerikai magyar kultúrát egész más szemmel kell nézni, mint a magyarországit. Ha itteni szempontból az amerikai magyar lapok gyöngébbeknek látszanak az itthoniaknál, annak komoly oka van: a tömegnek készülnek. Az amerikai magyar színházak nívójának megítélésénél is ezt kell tekintetbe venni. Amerikában az a magyar tömeg olvas újságot és jár színházba, amely odahaza sohasem látott lapokat vagy színielőadást” – magyarázta Fülöp Ilona, majd mint újságíró az amerikai magyar sajtóról is szót ejtett:
„– Amerikában, ahol 43 különböző nyelven írott újság jelenik meg, ötven magyar lap jelenik meg, köztük négy napilap. Magyar hetilapok azonban a legkisebb vidéki városokban is vannak. A sajtón kivül még a magyar egyesületek tartják össze a kint élő magyarságot. Legnagyobb ezek között a Verhovai, amely 25.000 tagot számlál.”
Bár Fülöp Ilona csak 1926-ban költözött Hollywoodba és vált elismert forgatókönyvíróvá, már ebben az interjúban megemlíti az amerikai filmgyártást.
„– De fontos szerepe van a magyarságnak gazdasági, sőt politikai téren is Amerikában. Majdnem az egész amerikai filmipar magyar kézen van és nem egy magyar bíró vagy ügyvéd játszik fontos szerepet az amerikai politikában is. Ellentétben a kivándorolt németekkel, akik végig megtartják anyanyelvüket, az amerikai magyarok második generációja már rosszul beszél magyarul, a harmadik meg már gyakran nem érti a magyar szót. Magyarországról ellenőrizhetetlen hírek érkeznek ki, de főképp ezeknek a következménye, hogy az amerikai magyarság ma még sokkal liberálisabb gondolkodású, mint valaha.”
Az interjú végén Fülöp Ilona magáról is mondott néhány szót.
„– Nyolc és fél éve indultam el innen és azóta rengeteg sokat dolgoztam Amerikában. Közben szerkesztője voltam egy magyar lapnak, egy ideig igazgattam egy magyar kamaraszinházat is és dolgozom minden magyar lapba. Kinn él a fivérem Fülöp Károly is, aki neves, festőművész Amerikában és dolgozik kinn a ditroiti »Magyar Hirlap«-nál még egy szuboticai származású magyar újságíró: Mamuzsics Márk Béla is. Csak néhány napig maradok itthon, azután néhány hetet Budapesten töltök és onnan megyek vissza Amerikába, ahol egy angol kamaraszínháznál már van is szerződésem egy angol dráma egyik szerepének eljátszására. Sietni kell vissza, mert vár a munka…” – olvashatjuk Fülöp Ilona szavait a Bácsmegyei Naplóban.
Miután három tárcát is szenteltünk Fülöp Ilonának, az eddigiekhez csak annyit fűznénk hozzá, hogy városunk szülötte egy olyan térségben vívott ki magának elismerést újságíróként, ahol a nők még szavazati jogot is csak 1945-ben kaptak. Később pedig az Újvilágban ért el hasonlóan megsüvegelendő teljesítményt, mégis neve Szabadkán ma már alig ismert.