A napokban több, összesen csaknem két kilométernyi frissen aszfaltozott utcát avattak fel Csantavéren, Nagyfényen és Újzsedniken. Csantavéren Slavko Parać, Szabadka város képviselő-testületének elnöke és Csengeri Attila tartományi egészségügyi titkár, Nagyfényen és Újzsedniken pedig Pero Horvacki polgármester-helyettes adta át a felújított útszakaszokat. Lám, ha valamiben, hát útépítésben igazán nem fukarkodik az állam. Pénteken adták át ugyanis az épülő autópálya Horgos és Békova közötti, mintegy 28 kilométeres szakaszát (ez tegnap a Nagyfény és Topolya közti 12 kilométeres résszel bővült), szombaton pedig Mérgesen és Tavankúton további négy és fél kilométernyi aszfaltutat bocsátottak a polgárok rendelkezésére.
Az előírásokat tiszteletben tartva már-már természetszerűleg Csantavéren is megjelentek az ehhez hasonló népünnepélyek elmaradhatatlan részvevői – ezúttal többek között a városi képviselő-testület alelnöke, az egészségbiztosító szabadkai fiókjának igazgatója, a városi tanács szociális ügyekkel megbízott tagja, valamint a Városépítési Igazgatóság vezetője.
Az esemény jelentősége azonban nem mérhető a megszokott mércével – a beruházás kivitelezése ugyanis csaknem egy hónappal a kitűzött határidő előtt befejeződött, jóllehet a csatornahálózat kiépítése egyelőre elmaradt. Hangot adtak emiatt felmerülő aggályaiknak a helyszínre érkező falubeliek is, akik – noha teljes szívvel örülnek az önkormányzat újabb sikerének – nehezményezik a vízelvezetés általuk megfelelőnek vélt megoldását. A Városépítési Igazgatóság vezetője azonban rögvest elhárított minden efféle támadást, mondván: az aggodalom teljességgel alaptalan, az árkok kiásása is meg fog kezdődni hamarosan. Kívülálló lévén, magam egyébként sem tudom megállapítani, hogy a házak tövében felgyülemlő esővíz tudna-e olyan mértékű kárt okozni, amiért bárki is felelősségre vonható lenne.
Betart(hat)atlan határidőkre kár szót pazarolni. Ennél sokkal érdekesebb a fent említett jelenség. Pontosabban annak gyakorisága. Úgy tűnik, Szerbiában egy ideje szokássá vált a felújított dűlőutak méterenkénti ünnepélyes átadása. Ekkor megjelenhet a sajtó (és a választópolgárok) előtt bárki, akit a pártjának vezetősége alkalmasnak talál arra, hogy „hazavigyen” valamicskét a nép hálájából, jó pontokat szerezzen, növelje csoportosulásának presztízsét. (Továbbra is rejtély a számomra, miért éppen az egészségügyi titkár érkezett az aszfaltút átadására.) Mert noha a választásokra szinte bizonyosan csak jövőre kerül sor, az érdemek betakarítását nem lehet túl korán kezdeni. Mindazonáltal közhelyekkel (tőlük egyébként is irtózom), felháborodott hangnemmel vagy bármilynemű egyéb régimódi szamárságommal a világért sem fárasztanám az olvasót. Csupán diszkrét megütközésemnek adnék némi hangot, mely talán nem teljesen hiányolja az amúgy nyilvánvaló indokot. Ismét: noha nem áll módomban a tartományi (vagy akár a köztársasági) beruházások eredményességének megítélése, azt hiszem a kérdés jogos: kérkedne-e a kőműves minden sikeresen malterba fektetett tégla után, ha egyébként egész falakat is fel tudna húzni? Aligha.
