Az a tény, hogy a szabadkai Városrendezési Intézet úgy dolgozta ki Szabadka általános rendezési tervét, hogy abban helyet kaphatott a szűk központ, a történelmi városmag szinte teljes lerombolása, a Központ I., II. és a Központ III. területén lévő földszintes épületek helyébe négyemeleteseket előirányozva, a város azon balkanizálódásának újabb példája, amiről – számos heves bírálatot kiváltva – folyamatosan beszélek az elmúlt évek vonatkozásában.
A balkanizálódás nem csak abban érhető tetten, hogy lakótelepekké kívánják zülleszteni a jellemzően alföldi városunk központját, eltörölve, ledózerolva a házakat, amelyek talán nem építészeti emlékek, de amelyek egy közép-európai, vidéki városnak a lelkiségét, mindennapjait, történelmét és elvárásait megfogalmazzák.
A balkanizálódás abban is tetten érhető, ami mára egyértelmű és világos, hogy vannak olyanok, nyilvánvalóan közéjük tartozik Nebojša Janjić, a tervbizottság elnöke is, akiknek a szabadkaiság, a szónak abban az értelmében, ahogyan azt polgárainak többsége használja, nem jelent semmit.
A tervbizottság nyilvános ülésén megjelent polgárok nemcsak a városrombolás vonatkozásában mondták el a véleményüket a demokrata párti politikusról, hanem erkölcsi értelemben is – de ez legyen egyelőre a Demokrata Párt belügye.
Ami azonban Szabadka város ügye, mindannyiunk közös ügye, és amihez magam is, mint az érintett városrészek egyéni tartományi képviselője, aki elnyerte a polgárok bizalmát a 2012-es választásokon, hozzá kívánok szólni, párbeszédet, vitát is kezdeményezve, az Szabadka arculatának közösen alakítható, alakítandó jövője, építészeti és szellemi egyaránt.
Meggyőződésem, hogy Szabadka nem lehet néhány politikus túsza, nem lehet magánérdekek kiszolgálója, nem válhat a rossz politikai döntések áldozatává.
Éppen ezért úgy gondolom, a közbeszéd által, szakmai, politikai, szellemi képességeink legjavát felmutatva, de semmiképpen sem maszatolva, beszéljük újra Szabadka városrendezési tervét, nem elhallgatva, nem mellőzve és nem kikerülve, hanem éppen ellenkezőleg, fokozottan fókuszba helyezve a Népszínház épületének sorsát is.
