Az idén tizenharmadik alkalommal emlékezett meg az öngyilkosságok megelőzésével foglalkozó nemzetközi szövetség (IASP) az Egészségügyi Világszervezet támogatásával szeptember 10-ről, az öngyilkosságok megelőzésének nemzetközi napjáról.
A nemzetközi nap célja felhívni a széles körű közvélemény figyelmét arra, hogy az öngyilkosság egy olyan mértékű egészségügyi probléma, amely megelőzhető. Fontos feladat az egészségügyi dolgozók felkészítése, hogy informálják az embereket erről a problémáról, és lehetőségeikhez mérten a megfelelő ellátást biztosítsák mindazoknak, akik ilyen gondokkal küzdenek.
A nemzetközi nap idei témája, az öngyilkosságok megelőzése, az életmentés, amellyel a polgárok felé is felhívást intéztek, hogy vállaljanak aktívan részt azon személyek megsegítésében, támogatásában, akiknek segítségre van szükségük, ezzel ugyanis emberéleteket menthetnek, és csökkenthetik a jelenlegi öngyilkossági rátát.
Ha segítünk azoknak, akik küzdenek ezzel a problémával, vagy akikről tudjuk, hogy szociálisan elszigeteltek a többi embertől, és támogatást, barátságot nyújtunk nekik, ez egyben életmentés is lehet. A segítés azt jelenti, hogy meghallgatjuk őket, és igyekszünk tenni is azért, hogy állapotuk javuljon. Fontos lépés az ilyen személyek összekötése az illetékes szolgálatokkal, amelyek ápolást tudnak biztosítani. Azokkal is törődni kell azonban, akik valakit elveszítettek épp öngyilkosság miatt. Ha lehetőséget kapnak, hogy beszéljenek veszteségükről, ez segíthet nekik életüket folytatni.
A becslések szerint éves szinten 800 ezer ember hal meg öngyilkosságban, ami azt jelenti, hogy minden 40 másodpercre jut egy öngyilkosság. Annak ellenére, hogy az öngyilkossági ráta a legnagyobb a 70 évnél idősebbek körében, aggasztó az adat, amely szerint 2012-ben az öngyilkosság az ötödik leggyakoribb halálok volt a 30–49 évesek körében, a 15–29 éves populációnál pedig a második.
A legtöbb ilyen esetet Kelet-Európa országaiban regisztrálják, így Litvániában és Oroszországban 100 ezer személyre több mint 50 öngyilkos jut, a legalacsonyabb pedig Közép- és Dél-Amerika országaiban, így Peruban, Mexikóban, Brazíliában és Kolumbiában 100 ezer emberre kevesebb mint 10 ilyen eset jut. Az öngyilkosság gyakoribb a férfiak, mint a nők körében.
Szerbia a magas öngyilkossági rátával rendelkező országok közé sorolható, a legtöbb az öngyilkos Vajdaság területén, itt is az észak-bácskai körzetben, ahol az elmúlt tíz évben 30 öngyilkosság jut 100 ezer emberre. Fontos azonban kiemelni, hogy ez az arány javult a huszadik század utolsó évtizedéhez képest, amikor 40 körül volt. Tavaly az észak-bácskai régióban 52 személy vetett véget életének önkezével, 41 férfi és 11 nő.
Az öngyilkos viselkedés számos tényezőtől függ, a környezeti hatásoktól, de az egyén karakterétől is. A leggyakoribb kockázati tényezők a mentális és pszichés zavarok, első helyen a depresszió és az alkoholizmus. De az összetűzések, a katasztrófa, az erőszak, a kínzás, a gyász és a veszteség érzése és összefüggnek az ilyen viselkedéssel. Az öngyilkosság gyakoribb a veszélyeztetett csoportoknál, mint amilyenek a menekültek, az LGBT-populáció tagjai és a börtönbüntetésüket töltő személyek.
