Életének 63. évében, rövid, súlyos betegség után hunyt el Kudlik Gábor, a Nyitott Távlatok civil szervezet elnöke, akitől hozzátartozói és barátai jelenlétében Siflis Zoltán rendező és Dudás Károly író, publicista búcsúztak el a tegnapi megemlékezésen.
– Szomorú alkalomból gyűltünk ma össze, kedves barátunkat kell búcsúztatnunk, aki váratlanul távozott el közülünk, hiszen néhány napja még a gyógyulásáról és a tervekről beszélgettem vele. Gábor örökké nyüzsgött, tele volt ötletekkel, tervekkel, s aki az elmúlt több mint két évtizedben szinte az egész életét a vajdasági magyarságnak és a közéletnek szentelte. Gazdag emberi tapasztalatát a hit és a szív jellemezte, s halálával egy gazdag életút ért véget váratlanul – mondta Siflis Zoltán, aki Kudlik Gábor életútjáról is szólt röviden.
Kudlik Gábor nagyon büszke volt arra, hogy a VMDK alapító tagja és eredményes szervezője lehetett, aki az első években, amikor még a magyarság sem hitt abban, hogy talpra tud állni, a terepen nagyon sok embert meg tudott mozgatni. Ezenkívül a Vox Humana oszlopos tagja volt, melynek berkeiben az élelmezéssel foglalkozott. Tevékenységének köszönhetően a ’90-es évek végén nagyon sok rászorulónak szervezte meg az ingyenkonyhát, és segített a gyógyszerellátásban. Ezzel párhuzamosan a Nyitott Ajtó politikai fórum első kezdeményezője és elnöke, majd a Nyitott Távlatok civil szervezet alapító tagja és elnöke volt.
– Mindig fontos volt számára, hogy a magyar közösség elképzeléseit, politikai törekvéseit a maga módján segítse. A Nyitott Távlatok az irányítása alatt nagyon sokat tett az 1956-os események feltárásáért és megismertetéséért, létrehozta a Délvidéki ’56-os Műhelyt, melynek tagjai elsőnek vállalták fel, hogy feldolgozzák az ’56-os délvidéki eseményeket. Gábor különösen fontosnak tartotta, hogy az akkor történteket a fiatalokkal is megismertesse. Elérte, hogy az elmúlt években négy emléktáblát is felavassanak a forradalom emlékére. Egy kiváló közéleti embert veszített el a közösség Kudlik Gábor halálával, akinek emlékét csak úgy tudjuk megőrizni, ha elképzeléseit, szándékát, szívósságát mi magunk megpróbáljuk továbbvinni és megvalósítani.
Dudás Károly a Zentai úti téglagyár-árok maroknyi csoportja nevében búcsúzott Kudlik Gábortól, akik 1990-ben halottak napján ott emlékeztek az ártatlanul kivégzett magyarokra, mely magyarság azóta fájdalmas módon megfogyatkozott.
– Időnap előtt eltávozott barátunk nélkül most még kevesebben maradtunk, mert Kudlik Gábor is ott volt ezen a megemlékezésen, amely akkor még nem volt kockázatmentes, mint ahogy jelen volt közösségünk minden jelentős kezdeményezésénél. Vele kapcsolatban legtöbbször a civil kurázsit emlegették, holott ahhoz, amit abban az időben ő csinált, inkább bátorság, vakmerőség kellett. Kudlik Gábor a legnehezebb időkben is mindent megtett, amit egy kisebbségi sorsba kényszerített tisztességes magyar embernek a közössége érdekében meg kellett, s amit meg lehetett tennie, ezért nem csak hozzátartozói és barátai emlékében él tovább, hanem közösségünk tartós emlékezetében is.
Kudlik Gábort tegnap helyezték végső nyugalomra a Bajai úti temetőben.
