Közösségünk ereje a hűségben rejlik

Péterrévén pénteken este szentmisével emlékeztek egykori plébánosukra, az 1944-ben kivégzett dr. Takács Ferencre a hívők, ezt követően pedig a Mindenszentek Plébánia templomkertjében megkoszorúzták a mártírhalált halt plébános 2014-ben felállított emlékhelyét. A megkínzott apátplébánost, aki egyben délvidéki országgyűlési képviselő is volt, 1944. november 19-én az összehívott hívek szeme láttára végezték ki. Vasárnap délelőtt a katolikus temetőben az áldozatok emlékére állított kopjafánál hajtottak fejet a falu 1944–45-ös áldozatainak emléke előtt. A temetőkápolnában megtartott szentmise után Baranyi László péterrévei plébános az emlékhelynél mondott imát az áldozatok lelki üdvéért, majd a jelenlévők elhelyezték a kegyelet virágait.

– A megemlékezés számunkra a békét is hirdeti, békében szeretnénk élni egymással és más nemzetekkel is. Az elhunytakról való megemlékezés viszont azt is eszünkbe juttatja, hogy voltak, akik életüket adták családjainkért, nemzetünkért, a hazáért. Ők elhagyhatták volna az országot, mégis felvállalták a küldetésüket, és kitartottak a legvégsőkig. Számunkra ez nagyon fontos, különösen ebben a mai, zűrzavaros, értékvesztett világban. A péterrévei magyar áldozatok pontos számát nem tudjuk, a források eltérően fogalmaznak. Az eddigi adatok szerint 200 és 300 között lehet az áldozatok száma – fogalmazott a plébános.

A legújabb kutatásoknak köszönhetően több mint 220 ártatlan áldozat neve ismert, de több százra tehető az 1944–45-ös események ártatlan magyar áldozatainak a száma Óbecsén. Rájuk emlékeztek koszorúzással és gyertyagyújtással szombaton délután a belvárosi katolikus temetőben lévő kopjafánál. Az áldozatok lelki üdvéért Fuderer László belvárosi plébános mondott imát. Kiss Igor, az óbecsei községi képviselő-testület elnöke szólt az egybegyűltekhez.

– Közösségünk ereje nem a hangosságban, hanem a hűségben rejlik. Abban, hogy magyarul beszélünk, magyarul imádkozunk, és magyarul emlékezünk. Abban, hogy gyermekeinket magyar iskolába járatjuk, hogy vállaljuk magyarságunkat, és nem engedjük feledésbe veszni a múltat. Ezek a mindennapi cselekedetek tartják életben a nemzetet, ezek őrzik meg Óbecse magyarságát. Ahogy Klebelsberg Kuno mondta: egy nép csak azzal szerez jogot ahhoz a földhöz, amely a hazája, ha azt halhatatlan művekkel magához, nemzeti géniuszához kapcsolja. Az ártatlanul kivégzett óbecsei magyarok vére is ezt a földet szentelte meg. Ők életüket adták érte, nekünk pedig kötelességünk, hogy alkotással, hittel és szeretettel őket szolgáljuk, és a békét megőrizzük – hangsúlyozta Kiss Igor. A megemlékezést az Óbecsei Schola Cantorum Énekkar, valamint Kádas Dávid és Stefaniga Vince szavalók tették ünnepélyesebbé.

Vasárnap délután a bácsföldvári katolikus temetőben is megemlékeztek az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyarokról. A megemlékezést alkalmi műsor tette színesebbé. Dr. Molnár Viktor, a Vajdasági Magyar Szövetség óbecsei községi szervezetének az elnöke alkalmi beszédében kiemelte: minden emberi kultúra és hagyomány része a halálról szóló elmélkedés és az elhunytakra való emlékezés.

– Hiszünk a nemzetben. Hiszünk a békés emberi élet lehetőségében, és hiszünk abban, hogy egyszer eljön az a kor, amikor többé egyetlen embernek sem kell háborúba mennie – fogalmazott dr. Molnár Viktor.