Lovaskocsival, zeneszóval, vízzel és vödörrel

A locsolkodás bibliai eredete szerint a Krisztus sírját őrző katonák, akik a feltámadás hírét vitték, úgy csillapították le az ujjongó asszonyokat, hogy lelocsolták őket vízzel. A néphagyományban az öntözés miatti bő termést, a megtisztulást és a termékenységet jelképezi a húsvéthétfői locsolkodás. Óbecsén néhány fiatal több mint tíz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy nem hagyják veszni a hagyományt: a legények húsvéthétfőn hangszerekkel és vödrökkel felszerelkezve, két lovaskocsival járják a város utcáit. A zenészek a Ma van húsvét napja című népdalt húzzák, azzal várják ki a lányokat a ház elé. Ez a nóta szól egészen addig, amíg a lányok teljesen el nem áznak.

– Számunkra a hagyományápolás minden formája fontos, így a locsolkodás is az. Amikor még nagyon fiatalok voltunk, akkor rájöttünk, hogy Óbecsén ezt a fajta hagyományt igazából nem ápolják, kiveszett. Az első évben motokultivátorral indultunk útnak, akkor szódavízzel locsoltuk meg a lányokat. Utána már annyian lettünk, hogy igénybe vettük a lovaskocsit, mostmár két lovaskocsira is szükség van. Az elmúlt években két baráti társaság egybeverődött, és büszkén mondhatom azt, hogy új hagyományt teremtettünk Óbecsén, amit még nagyon sokáig szeretnénk csinálni. Nemcsak a lányok, hanem mi is nagyon élvezzük. Az idén 14-15 helyre megyünk, mindig igyekszünk előre egyeztetni a lányokkal. Régebben volt ez több mint húsz is. Mindig oda megyünk, ahol szívesen fogadnak minket. Az idén először az óbecsei Caritas-ház védenceit is meglátogattuk – fogalmazott Szerda Balázs. Hozzátette, külön öröm számára, hogy a lovaskocsis locsolkodás szokása nemcsak néptáncos berkekben lett izgalmas program, hanem olyanok is csatlakoznak hozzájuk, akik egyébként nem foglalkoznak hagyományápolással.

Ricz Dávid az idén először csatlakozott a locsolkodókhoz.

– Gyerekkoromban én is rendszeresen jártam locsolkodni, aztán az utóbbi néhány évben sajnos ez elmaradt. Húsvét másnapján egy bohókás szokásé, a locsolkodásé a főszerep. Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos hagyomány, és ezért döntöttem úgy, hogy az idén csatlakozom a többiekhez. Sokan vagyunk, jól érezzük magunkat – mondta Dávid.

Óbecsén az egyik lányos háznál több mint tízen fogadták a locsolkodókat. A lányok sós és édes süteményekkel, valamint házi pálinkával kínálták meg őket.

– Ez volt az első alkalom, hogy vízzel locsoltak meg. Minden évben piros tojással várjuk a locsolkodókat, és természetesen arról is gondoskodunk, hogy ne maradjanak éhen-szomjan. Néptáncosok vagyunk, így beszéltük meg a lányokkal, hogy egy helyen jövünk össze. Még előtte megbeszéljük, hogy ki mit készít és mivel kedveskedik a locsolóknak – mondta a középiskolás Pesti Ivett.

A nyolcadikos Zeffer Csenge már több éve rendszeresen fogadja a legényeket.

– Anyukámmal piros tojást festünk, az idén először a viaszos tojásíró technikát is kipróbáltam. Emellett húsokat is sütünk, édes süteményeket és sós pogácsát készítünk. Az unokatestvéreim által már négyéves korom óta járnak hozzám a locsolkodók. Az első vödör víz még kellemes, de a többi már nem annyira – mesélte Csenge.