Kedden este a nagykikindai Jovan Popović Népkönyvtárban bemutatták a Nagykikindán született István Márta helytörténész legújabb, az idén megjelent kötetét, az Itt nyugszanak örök békében. Nagykikindai temetők című kiadását, amely a Vajdasági Levéltárral együttműködve jelent meg.
Az író huszonöt éves könyvtári munkája során német és magyar fordítóként segítette a kutatókat, majd két évtizeddel ezelőtt ő maga is elkezdte tanulmányozni Vajdaság történetét. A bemutatott magyar és szerb nyelvű könyve a hetedik, amit megírt, és tervei szerint ez csak az első kötete ebben a témában.
– Ez a vajdasági tömegsírokról szóló témámnak a folytatása. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a legszebb síremlékekről készítek egy gyűjteményt, de amikor elkezdtem dolgozni, rájöttem, hogy sokkal több dolgot is meg lehetne és meg kellene őrízni, illetve vizsgálni, mert egyszer ezek csak eltűnnek. A munkám során a levéltárakban találtam leírásokat a temetőkről, a sírokról, a növényvilágról, a szimbólumokról, a legrégebbi sírkövekről, a híres nagykikindaiak sírjáról. Az itteni temetők több mint kétszáz évesek, a 19. század első feléből származó sírköveket is találtam. Nagyon sok érdekességet lehet megtudni az itt élt emberekről, és fontos, hogy minél többet megóvjunk a feledéstől – mondta István Márta.
A nagykikindai önkormányzat területén összesen tizenegy temető található. Az író ebben a kötetében négy temetőt vizsgált meg közelebbről, két ortodoxot és két katolikust.
– Amellett, hogy az ortodoxokat keletre, a katolikusokat pedig nyugatra temetik, arra figyeltem fel, hogy egyre kisebb a különbség a sírkövek írásmódjában. Az ortodox síremlékek között latin és cirill betűkkel írottakkal is találkozhatunk. A katolikus síremlékeken a vegyes házasságból származó gyerekek esetében egyre gyakrabban használják a cirill írásmódot. Egy másik különbség, hogy az ortodoxoknál az egy családhoz tartozókat csoportsírokba temették el, míg a katolikusoknál a kripták biztosítottak helyet a családtagok számára. A temetési irányokra vonatkozó szabályok sem kevésbé fontosak, mint például a sírok láthatóvá tétele. A divat kedvéért a síremlékeket az út mellé helyezik. Még a temetőkben sem adják fel az emberek azt a vágyukat, hogy síremlékeik minél impozánsabbak legyenek, hogy az első helyen álljanak, illetve hogy jó helyen legyenek – számolt be a tapasztalatairól a helytörténész.
István Márta arról is beszélt, hogy a legszebb síremlék, amelyhez mindig visszatér, egy fekete törött oszlop mellett ülő, fehér márványból készült női szobor.
– Az emlékmű a homokrévi katolikus temető kápolnája előtt áll, és egy bécsi német nőnek állították fel, aki 42 évesen halt meg. Csak annyit ír rajta, hogy Mici és A Kisslinger család – tette hozzá István Márta.
A rendezvényen a nagykikindai önkormányzatot Valentina Mickovski, a városi tanács oktatással és művelődéssel megbízott tagja képviselte, aki a kötet kapcsán elmondta, hogy István Márta munkájával tanúságot tett Nagykikinda multikulturális környezetének múltjáról.
– Engem lenyűgözött az, hogy nemcsak híres embereket említett meg a könyvében, hanem olyanokat is, akiknek nincsenek leszármazottaik – mondta a tanácstag.
A bemutatón a szerző mellett Lazar Demić helytörténész és a Vajdasági Levéltár igazgatója, dr. Nebojša Kuzmanović is felszólalt.
– A szerző munkája kulturális érték, mert sok mindent megtudunk azokról az emberekről, akik ezeken a területeken éltek. Fontos az emlékezés kultúrája, ilyen kiadványok nélkül nagyon keveset tudnánk őseinkről. A múlt nélkül nem lehet élni, és a mi feladatunk az, hogy olyan műveket adjunk ki, amelyek megőrzik azt – mondta a levéltár igazgatója.
Nyitókép: Vidács Hajnalka felvétele
