„Nehezebb, de nem bántam meg”

A Prosperitati Alapítvány támogatási rendszerének köszönhetően az elmúlt egy évtizedben több száz bátor és innovatív vajdasági magyar kezdő vállalkozás bontogatta szárnyait. Sorozatunkban olyan kezdő vállalkozókat és mikrovállalkozásokat mutatunk be, akik az alapítvány segítségével, illetve az anyaországi támogatás révén váltották valóra álmaikat, tettek szert értékes eszközökre, alapanyagokra és tudásra. Történeteik az álmok megvalósításáról, a kitartásról, a helyben maradásról, a fejlődésről, valamint a kihívásokról szólnak.

Jaksa Csaba családjában mindenki vállalkozó. Így nem volt kérdés, hogy ő is ezt a pályát választja. Csak a konkrét foglalkozást kellett kiválasztani. A nagybecskereki középiskola befejezése után autószerelői és autókozmetikai műhelyt nyitott. Induláskor nagy segítség volt neki a Prosperitati Alapítvány kezdő vállalkozók számára 2020-ban kiírt pályázata. A támogatásból vásárolt munkagépekkel hamar sikerült magasabb szintre emelni és bővíteni a szolgáltatásait, valamint továbbképzésen is részt vett. 

Kezdő vállalkozóként gyorsan megértette, hogy a piaci versenyképességet csak úgy lehet hosszú távon fenntartani, ha az ember folyamatosan követi a piaci igényeket. Húszévesen kezdte, és most, öt év után úgy érzi, hogy vállalkozása életképessé vált. Külföldi munkavállaláson nem gondolkozik, mert itthon is meg tudja teremteni a megfelelő életminőséghez szükséges anyagiakat. Egyetlen gond az, hogy vállalkozóként kevés szabadideje marad, amiről manapság kevés fiatal mond le egykönnyen. 

– Amikor belevágtam, úgy gondoltam, hogy nagyobb szabadságom lesz, úgy osztom be az időmet, ahogyan az nekem megfelel. Annyit és addig dolgozok, amennyit akarok, de gyorsan megtapasztaltam, hogy a magánvállalkozás reggeltől estig tartó elfoglaltságot jelent, és elég sok mindenről le kell mondani. Persze vannak ennek az önállóságnak előnyei is. A dolgok menetét te határozod meg, saját magad dolgozol, ami sok szempontból előnyösebb, mint ha egy másik vállalatban dolgoznék napi nyolc órát – mondta beszélgetőtársunk. 

A kezdetekről beszélve megjegyezte, autókozmetikával és autómosóval indította vállalkozását. Ehhez egy két hónapos képzésen is részt vett Kragujevacon, amiről bizonyítványt is kapott. 

– Ez valójában egy műhely volt, ahol sok hasznos tudnivalót sajátítottam el, a mechanikát pedig apukámtól és bátyámtól tanultam meg. Elmondhatom, hogy most már ők tanulnak tőlem. Egyébként közlekedési technikus szakot végeztem a nagybecskereki középiskolában – mondta Jaksa Csaba.

Mint megjegyezte, pénzhiányban a legtöbb járműtulajdonos számára a járgány alapvető funkciói (a motor, a fékek, világítás) a fontosak, a polírozás vagy kerámiázás pedig felesleges kiadásnak, luxusnak számít. 

– Nekem is voltak eleinte kételyeim, hogy lesz-e vevő a szolgáltatásomra. Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy sok tulajdonos a műszaki állapot mellett odafigyel járművének a küllemére is. Ha máskor nem is, de legalább a műszaki vizsga előtt kitakaríttatják a járművüket, elvégeztetik az autó polírozását, a kerámiáztatást. Vannak, akik ezt nagyobb rendszerességgel teszik – mondta a vállalkozó.

A vállalkozásról beszélve elmondta, hogy kezdetben nem szereltek, nem javítottak gépkocsikat, de két év múltán elkezdtek autóklímákal foglalkozni, eleinte csak feltöltötték őket freonnal. Közben rájöttek arra, hogy sokszor kell az autóklímákat is javítani, így azzal is elkezdtek foglalkozni. Ezt követően kisebb szereléseket és szervizelést is végeztek, majd rájöttek, hogy érdemes gumiszerelést is vállalni.

– Az elmúlt öt év alatt műhelyünkből egy autószerviz lett, amin belül van egy autómosó és autókozmetika. Azt tapasztaltam, hogy az emberek szeretik, ha minden, autóval kapcsolatos problémájukat egy helyen megoldhatják. Ehhez szeretnénk tovább bővíteni a felszereltségünket – elsősorban az elektronika és a futómű-diagnosztika terén. Azt tapasztalom, hogy munka van bőven, ám szerintem nem jó, ha az udvar tele van autóval, ezért csak időpontra vállalunk javításokat – mondta a vállalkozó.
Jelenleg két munkavállalója van: egy 28 és egy 40 év körüli autószerelő. Csaba, tekintettel arra, hogy ő maga 25 éves, azt szerette volna, ha a korosztályából kerülnek ki az alkalmazottjai, de azt a tapasztalta, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a szakma iránt.

– Nagyon kevés az olyan, aki szeret dolgozni, aki akar is dolgozni, meg aki tud is valamit csinálni. Úgyhogy igazából feladtam azt, hogy fiatal alkalmazottat keressek. A legtöbben ugyanis a gyári munkát meg persze továbbra is a külföldre költözést választják. Vannak barátaim, ismerőseim, akik vállalkozással is megpróbálkoztak, de hamar feladták – mondta. Hozzátette, vannak pillanatok, amikor ő is meginog: – Van, hogy úgy gondolom: bárcsak ne mentem volna bele. Mennyivel jobb vagy könnyebb volna az életem, ha most valahol egyszerűen csak ledolgoznám a napi nyolc órát. De a következő pillanatban mégis úgy érzem, hogy jaj, de jó, hogy mégis belekezdtem. Valójában nem bántam meg, hogy belevágtam a vállalkozásba, csak azt hittem, könnyebb lesz céget vezetni. Az ügyintézés (könyvelés, banki ügyletek) helyett sokszor könnyebb egy autót megjavítani. Miután pedig a papírmunka rendben van, akkor még meg kell keresni a két munkás a fizetését, a járulékokat és a saját fizetésem is. Persze kell pénz befektetésre, az alkatrészekre, a kémiára és a szerekre. Mindezek végén derül csak ki, hogy mi maradt a cégnek – fejtette ki Csaba.

A pályázatokról elmondta, kezdő vállalkozóként először sikeresen pályázott a Prosperitati Alapítványnál. Utána ugyanott próbálkozott már vállalkozóként is, de nem nyerte meg a pályázatot, ugyanis nem tett eleget bizonyos feltételeknek, például akkor még nem volt alkalmazottja.

– Hazai pályázaton is megpróbálkoztam, de itt sem jártam sikerrel. Persze ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fogok újra pályázni. Támogatásokra szükség van, mert egy vállalkozás csak folyamatos újításokkal tarthatja az iramot a versenytársakkal – vélekedett a vállalkozó. 

Csaba véleménye szerint egy vállalkozásnak legalább öt év kell ahhoz, hogy beinduljon és bizonyítsa életképességét, hogy legyen megfelelő számú kliense és pénzügyileg önálló legyen.

– Most kezdem érezni, hogy életképessé vált a vállalkozásom, kezd úgy működni, ahogy azt elképzeltem. Ebben a helyzetben pedig ostobaság lenne feladni és felváltani egy külföldi munkával. Hiszen itthon, a saját családommal és ismeretségi körömben élve is megkereshetek annyit, mint amennyit külföldön kapnék, nehezebb körülmények között, szülőhelyemtől távol élve. Persze sok-sok munkával tovább kell fejleszteni a műhelyemet, nyomon követni minden újítást. Mert elmúltak azok az idők, amikor kulccsal, kalapáccsal meg csavarhúzóval, a saját leleményességére támaszkodva dolgozott az autószerelő – emelte ki az autókozmetikus.

Végezetül fontos céljának nevezte, hogy tovább bővítse a szolgáltatásait, vagyis helyben minden javításra és szolgáltatás elvégzésére képesek legyenek, ugyanis mint megjegyezte: ezt igénylik a gépkocsi-tulajdonosok is.