A kultúra hídként köt össze

Tegnap a nagybecskereki Vajdasági Román Művelődési Intézetben megnyitották a kisebbségi intézetek közös népviselet-kiállítását, melyet a Határ, ami nem választ el elnevezésű IPA-projekt keretében álmodtak meg. A projektet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a bajai Türr István Múzeum és a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar közösen valósítja meg, az Interreg Magyarország–Szerbia program támogatásával.

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek kiváló az együttműködése az összes vajdasági kisebbségi intézettel, így a ruszin, a román, a szlovák és a horvát intézettel. Kormányos Katona Gyöngyi, a VMMI igazgatója elmondta, hogy a közös munka során abban állapodtak meg, hogy a viseleteket együtt mutatják be, mindegyik intézet a saját kultúráját képviselve. Így a zentai kiállítás után sor került egy szabadkai, valamint a nagybecskereki kiállítás megnyitójára is, február folyamán pedig az újvidéki Vajdasági Szlovák Művelődési Intézetben nyitják meg ugyanezt a kiállítást.

‒Közösen mutatjuk meg azt a gazdag kultúrát, amellyel rendelkezünk, ezzel hirdetve azt, hogy lehet egymás mellett is békésen, toleranciában élni, és sikeresen együttműködni. Úgy gondolom, hogy a kultúra hídként köt össze mindent: bennünket, a nyelveket, a nemzetiségeket, valamint a nemzetet. A pályázat neve is azt sugallja, hogy a kultúra nem szétválasztja a nemzetet, az embereket, hanem összeköt bennünket. Ez megerősíti az identitásunkat is. A mai világban, amelyben ekkora a békétlenség, különösen fontos, hogy a kiállításnak legyen egy ilyen, szimbolikus üzenete – hangsúlyozta Kormányos Katona Gyöngyi.
 

A megnyitót követően a ruszin, a szlovák, a román, a horvát és a magyar intézetek képviselői bemutatták a vajdaságra jellemző viseleteik egy-egy példányát. A magyar polgári viselet jellemzőit, melyet az 1920-as évekből rekonstruáltak, Vázsonyi Csilla, a VMMI munkatársa ismertette.

‒A vajdasági Tisza mente népviseletére, mint ahogy egész paraszti kultúrájára, jellemző a nagyfokú polgárosultság. Területünk női viselete az Alföld mezővárosi jellegű viselethagyományához kötődik a kevés alsószoknyával viselt hosszú szoknyákkal és a polgári divatot követő bonyolult blúzfazonokkal. A századforduló idején a háziipari anyagok használata már háttérbe szorult, az ünnepi viseletek főleg gyári kelmékből készültek. A férfi viselet a 19-20. század fordulójának ünnepi viselete, a korra jellemző zsinórozott díszítéssel a kabáton és az ellenzős magyar nadrágon. A viseletek rekonstrukciója korabeli Magyarkanizsa környéki fényképek alapján készült el – magyarázta Vázsonyi Csilla.

A rendezvényen felléptek a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület műkedvelői, valamint a nagybecskereki Vajdasági Román Művelődési Egyesület képviselői.