Hatvan éve annak, hogy Deonica utolsó lakója elköltözött, ám a muzslyai rét egykori településének emléke ma is él. Szeptember 7-én a falut jelképező keresztnél szentmisén emlékeztek az egykori tanyavilág elhunyt lakosaira, akiknek élete nem volt könnyű, mégis boldog világban éltek. Talán ezért is ragaszkodnak sokan a mai napig ehhez a helyhez.
A Kisboldogasszony napjához közeli vasárnapon az egykori deonicai lakosok, leszármazottaik és a muzslyaiak – akik közül sokan ide költöztek – megtartják a település búcsúját. A búcsú alkalmával, a megszokott vásári árusok vigadalom nélkül, szerényen, tábori szentmisével emlékeznek.
– Nagy számban jöttek el a mai búcsúra, és együtt ünnepeltük Boldogságos Szűz Mária születését itt, Deonicán. Számomra nagyon fontos, hogy mindig emlékezzünk vagy gondoljunk arra a helyre, ahonnan jöttünk. A múlt az életünk, történetünk része, amely formálta életünket, és fontos, hogy időnként visszatérjünk erre a múltra, erre a helyre, ahol felnőttünk – mondta Elias Ohoilledwarin muzslyai plébános.
Deonica megalapítása válasz volt a Magyarországról a muzslyai rétre telepített szerb (optáns) tanyavilágra, amely miatt sokan elveszítették tanyájukat, földjüket. A Deonica szó magyarul részvényt jelent. A házhelyekhez egy-egy hold földet jelöltek ki, amelyet 1930-ban árverésen adtak el. Harmincöt magyar gazda vásárolt parcellát, a harminchatodik telek az iskolának jutott, amelyet a deonicaiak saját költségükön építettek fel 1936-ban. A gyenge földeket művelve hamarosan egy életerős, összetartó közösség alakult ki.
A második világháború után a nehéz megélhetés lassan a 12 kilométerre fekvő Muzslyára, illetve a becskereki gyárakba csalogatta a deonicaiakat. A réten eltöltött gyerekkor emléke azonban mindenkiben megmaradt. Az 1938/39-es tanévben az alsós összevont tagozatnak egy tanítója és hetven tanulója volt. Deonica bejáratánál keresztet állítottak 1937-ben, és ettől kezdve minden szeptemberben, a muzslyai búcsú előtti vasárnapon itt tartott szentmisét a muzslyai plébános. Ez volt a deonicai búcsú.
Hallai Zoltán nyugalmazott történelemtanár szerint az állam intézkedései is hozzájárultak a település felszámolásához. A kötelező nyolcosztályos iskola bevezetésével a szülőknek a gyerekeiket Muzslyára kellett íratniuk. Emellett azok, akik a földművelés mellett más foglalkozást is folytattak, választás elé kerültek. Sok család lemondott a földről, és a gyári állást választotta. Maguk bontották le házukat Deonicán, és építettek új otthont Muzslyán. A település 1935-től az 1960-as évekig létezett.
Nyitókép: Őrzik Deonica emlékét (Kecskés István felvétele)
