Begaszentgyörgy titkai

Begaszentgyörgy Közép-Bánátban, a román határ közelében fekszik az Ó-Béga folyó partján. A községen keresztülhalad a Nagybecskereket és Temesvárt összekötő regionális út. A Hello, Vajdaság! honlap szerint a térség templomai a vallási toleranciát és az egymás iránti tiszteletet hirdetik.

A valamikori írott források Begaszentgyörgy nevét Szentgyörgyként (Zenthgyurgh) rögzítették, sőt a szerbek is sokáig Sveti Đurađnak, egészen 1947-ig pedig Begej Sveti Đurađnak nevezték, amikor is a településnek fel kellett vennie a Žitište nevet. A feljegyzések szerint a helységet a Szentgyörgyi család alapította a középkorban. A településről a legrégebbi írott történelmi forrás egy adományozó oklevél, amelyet 1319. június 27-i keltezéssel írt alá Anjou Károly Róbert magyar király, aki a Budapest környékéről származó Kartaly Tamás ilyédi várnagynak és testvérének, Etelének adományozta a területet – hűséges szolgálatukért cserébe –, beleértve Itebőt, Udvarnokot, Vidát és Harumdezsket. A család minden jel szerint Szentgyörgyön vagy Itebőn rendezkedett be, mivel a Bega folyó által lehetőségük adódott a folyami kereskedelemre is.

A Kartaly család 1319-től 1452-ig irányította Szentgyörgyöt, a török hódoltság alatt a falu teljesen elpusztult. A gróf Mercy-féle térképen a területet 1723-ban St. Czurcz néven, lakatlan pusztaként jelölték. A pusztát a kincstár egy ideig Nagybecskerek város használatára engedte át, a Kenderes- és a Deszpotovecz-pusztákkal együtt, melyeket 1781-ig bécsi marhakereskedők vettek bérbe. Az 1740. évi népszámláláson 18 háztartást jegyeztek be, és akkor Mijat Mikšić volt a település kenéze.

A kamara 1751 és 1760 között a régi Szentgyörgy helyére mintegy ezer főből álló határőrvidéki katonaságot telepített be, mivel azonban híre ment annak, hogy a kormány a bánsági kincstári jószágok eladását és a vármegyék visszaállítását tervezi, több szerb család elköltözött azokba a helységekbe, amelyekből 1774-ben megalakult a nagykikindai kiváltságos kerület. A szerbek helyére az aradi vármegyéből románok telepedtek be, mivel azonban épp akkor építették a Bega-csatornát, a lakosságot áttelepítették a régi helységtől délre, a vízszabályozási vonalnak egyik partosabb helyére, tehát a város mostani területére.

Az 1781-től 1783-ig tartó időszakban, a törökök elleni háborúban elszegényedett államkincstár feltöltése érdekében a bécsi udvar 164 bánsági falu eladását engedélyezte, amelyek addig a bánátiak tulajdonát képezték. Szentgyörgyöt 1781-ben 66.788,53 forintért vásárolta meg Kiss Izsák. Az akkorra már betelepült svábok, hathatós pártfogóra leltek Kiss Izsák fiában, Antalban, aki a XIX. század elején költözött Szentgyörgyre, hogy szépítse, szabályozza a községet. A római katolikus templom 1815-ben, az iskola pedig 1816-ban épült fel. A község délkeleti részén kastély és park épült.

A Kiss Antal nevéhez fűződő parkot 1817 és 1819 között Christian Heinrich Nebien német tájépítész tervezte meg 5 hektáros területre. Akkoriban egy gyönyörűen feldíszített főkapun át lehetett bejutni a díszkertbe. A nemesi liget csak a Kiss család tagjainak napi pihenését és szórakozását szolgálta. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogytölgy-, gyertyán-, som- és hársfákat ültettek ide. A környezetet festőivé varázsolták az alacsonyan nyíló kúszórózsák, valamint a sétálóhelyek mentén sorakozó orgonafák. A fő ösvény mentén elhelyeztek kilenc, fehér kőből faragott, életnagyságú, ősi női karaktert ábrázoló neoklasszikus szobrot, melyeket a kor mitológiai ismeretei, valamint a görög és a római művészet ihletett. Mellettük padokat helyeztek el, amelyeken a sétálók megpihentek.

A park mai mérete kisebb az eredetinél, mindössze 4 hektár. Számos probléma merült fel a növényzet, a fák, valamint a virágok fenntartásával kapcsolatban, ezért csökkentették a területét. Ami a mai növényzetet illeti, megtalálható benne a tölgyfa, mezei és fekete kőris, vadgesztenye, fehér és rózsaszín akác, szentjánoskenyérfa, galagonyafa, a szibériai szil és varjúhájfélék. Egyes helyeken ritka és idős fákban is gyönyörködhetünk, amelyek igazi látványosságok: a csüngő kőrisfák egyedi példányaiban, valamint a park jelképévé vált görbe fában, mely a narancseperfa fajhoz tartozik. A görbe fa szokatlan és szabálytalan alakú ágaival rácsavarodott a szomszédos fákra, egy olyan vizuális benyomást keltve, mintha átölelné azt. A szerelem fájának is nevezik, mert alakja mindig is vonzotta a párokat. Úgy tartják, hogy ha egy pár kapcsolata sikeres, akkor ez a szerelem fája, ha pedig szakítanak, a fát hibáztatják érte.

A helyi legendák szerint a park a viszonozhatatlan szerelem jelképe. Történt ugyanis, hogy Kiss Antal beleszeretett egy szegény lányba, szerelmük azonban nem teljesedett be, mert a férfi szülei nem egyeztek bele sem a kapcsolatba, sem a házasságba. A férfi félt a parancs ellen szegülni, ezért inkább elvette szülei választottját, aki rangban megfelelt az ő elvárásaiknak is.

A park közepén, a Dombačka néven elhíresült mesterséges dombon 1867-ben kőből és téglából építették fel a sakkfigurára emlékeztető Sas-tornyot, amely szolgál egy igazi legendával is. A Kiss család birtokán – lévén, hogy nemesi rangot viseltek – sasokat is tenyésztettek. A madarakat többnyire vadászatra használták, de rengeteg problémát okoztak a helyieknek, ugyanis nem kímélték az udvaraikban élő szárnyasokat sem. Egyszer az egyik vadászó sas felkapott egy kisebb gyermeket, azonban annak a súlya miatt nem bírt vele magasra felrepülni. Amint ezt a helyiek meglátták, szembeszálltak a sassal, megmentették a gyermeket, viszont úgy döntöttek, hogy megbüntetik a madarat. Bezárták ebbe a toronyba, ahol egy idő után elpusztult. A legenda túlélte a tornyot, amely körülbelül száz évig állt. Fokozatosan vált romossá, végül a múlt század közepén teljesen lebontották. A helybeli Infocentar Egyesület kezdeményezte az újjáépítését, a Közösségek együtt elnevezésű NIS-pályázatra jelentkeztek támogatásért.

‒Úgy döntöttünk, hogy az emlékhelyet modernebb anyagokból építjük fel az első torony romjaira. Sajnos nem találtunk hiteles képeket az eredeti építményről, ezért a saját elképzeléseink alapján dolgoztunk. A bástya most biztonságosabb és könnyebben megközelíthető. A bástya mögé lépcsőket is elhelyeztünk, így fel lehet mászni a tetejére, ahonnan az egész park belátható. Egyszer egy sasszobrot is el szeretnénk helyezni a toronyban – nyilatkozta korábban Srđan Marčeta, az Infocentar Egyesület tagja.

A település központjában, a park bejáratánál található Rocky Balboa szobra is, ezt 18 évvel ezelőtt avatták fel. A 2005. évi árvíz kilátástalan helyzetbe hozta a település lakóit, mégis Bojan Marčeta és Zoran Babić, a két bégaszentgyörgyi fiatalember ekkor hozakodott elő a Sylvester Stallone-, azaz Rocky-szobor ötletével. A helyieknek ez nem tetszett, úgy érezték, hogy a pénzre nagyobb szüksége lenne a természeti katasztrófa áldozatainak, a kezdeményezők azonban kitartóbbnak bizonyultak, mivel a céljuk éppen az volt, hogy felhívják a közvélemény figyelmét erre a határ menti, fejletlen településre, amelynek lakói Rocky Balboahoz hasonlóan padlóra kerültek, ennek ellenére felálltak és folytatták a küzdelmet. Kitartásuk végül kifizetődött: 2007 augusztusában felavatták a háromméteres szobrot, amelyet Boris Staparac horvátországi szobrász tiszteletdíj nélkül készített el.