2024. április 20., szombat
BEGASZENTGYÖRGYI KÖZSÉGHÁZA

Hófehérre meszelt falak

Az új községháza épületébe 1980 októberében költözött be a községi vezetőség

A legtöbb, a mai napig is fennmaradt magyar nyelvű írásos forrásban Begaszentgyörgy nevét Szentgyörgyként (Zenthgyurgh) rögzítették, sőt a szerbek is sokáig Sveti Đurađnak, majd egészen 1947-ig Begej Sveti Đurađnak nevezték, amikor is a településnek fel kellett vennie a Žitište nevet. A feljegyzések szerint a helységet a Szentgyörgyi család alapította még a középkor folyamán. A településről a legrégebbi írott történelmi forrás egy adományozó oklevél, amit 1319. június 27-i keltezéssel írt alá Anjou Károly Róbert magyar király, aki a Budapest környékéről származó Kartaly Tamás ilyédi várnagynak és testvérének, Etelének adományozta a területet – hűséges szolgálatukért cserébe –, beleértve Itebőt, Udvarnokot, Vidát és Harumdezsket.

A család minden valószínűség szerint Szentgyörgyön, illetve Itebőn rendezkedett be, mivel a Bega folyó által lehetőségük adódott a folyami kereskedelemre is. Ezeket a területeket a fennmaradt dokumentumok szerint többször is megpróbálták kisajátítani azok a feudális családok, akik az uralkodó és a renegát feudálisok közötti konfliktus okozta zavargásokat használták ki. Így 1341-ben Magyar Pál hűbérúr elfoglalta Harumderzsket és Vidát. A fellebbezés során Kartaly Etele átadta a királynak az 1319-ből származó okiratot, amelyben a szóban forgó területeket a Kartaly családnak adományozta. Ezt követően Magyar Pálnak nyugdíjba kellett vonulnia, a király pedig 1341. február 10-én egy újabb oklevéllel erősítette meg a Kartaly család jogát a területekhez.

A tanácstermet a tavalyi év során újították fel (Fotó: Vidács Hajnalka)

A tanácstermet a tavalyi év során újították fel (Fotó: Vidács Hajnalka)

Egy az 1342-ben történt fegyveres támadás arról tanúskodik, hogy Szentgyörgy már akkoriban is községként funkcionált. Vámos Domokos becskereki kenéz november 21-én, támogatóinak egy csoportjával, a vásár ideje alatt megtámadta és kirabolta a települést. A támadók feldöntötték és darabokra szedték a falu keresztjét, betörtek az önkormányzat épületébe, ahol az adót gyűjtötték be, összeszedték az összes ott talált készpénzt – 3000 ezüstdénárt –, az összes sót és három gabonával megrakott hajót, amelyek a falu közelében horgonyoztak, majd tovább garázdálkodtak a faluban. A zsákmánnyal megpakolt hajókkal Becskerekre menekültek. A szentgyörgyiek két támadót fogtak el, és akkori kenézük, Vertus János, Kartaly Etele nevében pert indított a Torontál vármegye ellen. 

A Kartaly család 1319-től 1452-ig irányította Szentgyörgyöt. 1452-ben megtámadta őket a Himfi nemesi család. A Kartaly család megpróbált feljelentést tenni, Paloczi László állambíró a Keve vármegyei hatóságot utasította a panasz kivizsgálására, de az állambíróságon indított per sikertelennek bizonyult, valószínűleg az országot sújtó belső zűrzavarok és a török ​​betörés veszélye miatt.

A kisebb ülésterem, ahol a városi tanács tagjai vitatják meg az önkormányzatot érintő kérdéseket (Fotó: Vidács Hajnalka)

A kisebb ülésterem, ahol a városi tanács tagjai vitatják meg az önkormányzatot érintő kérdéseket (Fotó: Vidács Hajnalka)

A török hódoltság alatt a falu teljesen elpusztult. 1551 után a Becskereken és a környékén élő szerb lakosság, Petar Petrovics oltalma alatt Szentgyörgyön telepedett le, de nem sokáig maradhattak itt, ugyanis amikor 1552-ben a törökök elfoglalták Temesvárt, megszűnt a magyar uralom a Bánság felett, ami egy külön tartománnyá vált, temesvári székhellyel. Mivel Szentgyörgy a Temesvár felé vezető úton helyezkedett el, lakossága gyakran ki volt téve a törökök ​​kegyetlenkedéseinek. Szentgyörgy ebben az időszakban a Becskereki szandzsákhoz tartozott, és főként szerbek, illetve törökök éltek itt. A szerbek jelenlétére a fennmaradt török népszámlálási adatokból lehet következtetni, ugyanis a török hódoltság ideje alatt három ortodox papot jegyeztek fel: 1567-ben Damjan atyát, 1579-ben Lazar atyát, 1660-ban pedig Đurica atyát.

A közösségi terek fehér színét az épületben átteleltetett zöld növények teszik hangulatossá  (Fotó: Vidács Hajnalka)

A közösségi terek fehér színét az épületben átteleltetett zöld növények teszik hangulatossá (Fotó: Vidács Hajnalka)

A gróf Mercy-féle térképen a területet 1723-ban St. Czurcz néven, lakatlan pusztaként jelölték. Ezt a pusztát a kincstár egy ideig Becskerek város használatára engedte át, a Kenderes és a Deszpotovecz-pusztákkal együtt, amelyeket 1781-ig bécsi marhakereskedők vettek bérbe. Az 1740-es népszámláláson 18 háztartást jegyeztek be, és akkor Mijat Mikšić volt a település kenéze.

A kamara 1751 és 1760 között a régi Szentgyörgy helyére mintegy ezer főből álló határőrvidéki katonaságot telepített be, mivel azonban híre kelt, hogy a kormány a bánsági kincstári jószágok eladását és a vármegyék visszaállítását tervezi, több szerb család elköltözött azokba a helységekbe, amelyekből 1774-ben a kiváltságos kikindai kerület alakult. A szerbek helyére az aradi vármegyéből románok telepedtek le, mivel azonban épp akkor építették a Bega-csatornát, a gyakori árvizeknek kitett lakosságot áttelepítették a régi helységtől déli irányban a vízszabályozási vonalnak egyik partosabb helyére, tehát a város mostani területére.

Az 1781-től 1783-ig tartó időszakban a törökök elleni háborúkban elszegényedett államkincstár feltöltése érdekében a bécsi udvar 164 bánsági falu eladását engedélyezte, amelyek addig a bánátiak tulajdonát képezték. 1781-ben Szentgyörgyöt 66.788,53 forintért vásárolta meg Kiss Izsák. A románok nem tudtak beletörődni a földesúri hatóságba, s mivel II. József az illír határőrvidék rendezéséhez fogott, a legtöbben Pancsova vidékére költöztek. A helyükre Lukács Katalin, Kiss Izsák felesége Bács-Bodrogból, Torontál- és Temes vármegyék egyes községeiből svábokat telepített be, akik hathatós pártfogót nyertek Kiss Izsák fiában, Antalban, aki a XIX. század elején költözött Szentgyörgyre, hogy a községet szabályozza, szépítse. A római katolikus templom 1815-ben, az iskola pedig 1816-ban épült fel. 1862-ben Itebei Kiss Miklós támogatásával felépült a plébánia épülete is. Midőn a Kiss család itteni birtokait eladta, a község vette meg a Kiss család kúriáját is, amelyet Kiss Antal 1815 táján építtetett. 

A sajátos barna folyosómegoldás (Fotó: Vidács Hajnalka)

A sajátos barna folyosómegoldás (Fotó: Vidács Hajnalka)

A 19. században Begaszentgyörgy Torontál vármegye része volt, nagybecskereki székhellyel, maga a falu pedig politikai önkormányzatként funkcionált. A politikai önkormányzatnak a következő tisztségviselői voltak: egy bíró, egy alispán, négy esküdt, egy pénztáros, egy közjegyző, egy orvos és egy bába. Az önkormányzat fejlődésével bevezettek néhány más szolgáltatást is, mint az aljegyzői, könyvelői, önkormányzati végrehajtói, szegényemberi szolgáltatást is.

A németek bevándorlása után a Begaszentgyörgyöt Kotman tervei alapján rendezték be. A falu alapja téglalap alakú volt, a folyó medre mentén megnyúlva. Ebben az irányban négy hosszú, egyenes utcát alakítottak ki, amelyeket derékszögben öt rövidebb utca metszett. A község délkeleti részén kastélyépületek és park épült. A Kiss Antal nevéhez fűződő parkot 1817 és 1819 között Christian Heinrich Nebien német tájépítész tervezte kilenchektáros területen. A parkba egy gyönyörűen feldíszített főkapun keresztül lehetett bejutni, és az egész területet bekerítették. A nemesi park csak a Kiss család tagjainak napi pihenését és szórakozását szolgálta. A park fő ösvénye mentén kilenc, fehér kőből faragott, életnagyságú, ősi női karaktert ábrázoló neoklasszikus szobrot helyeztek el, mellettük pedig padokat, ahol a sétálók megpihenhettek. A szobrokat a kor mitológiai ismeretei, illetve a görög és a római művészet ihlették. A park közepén, a Dombačka néven ismert mesterséges dombon 1867-ben kőből és téglából felépítették a Sas-tornyot.

Az 1868-as osztrák–magyar kiegyezés után Torontál vármegyében újabb területi átszervezésekre került sor. 1861-ben Begaszentgyörgy a vármegye székhelye lett, és itt működött a megyei közigazgatás a főispánnal és a hozzá kapcsolódó szolgálatokkal együtt, amely élénk levelezést tartott a vármegyével és a fennhatósága alá tartozó helységgel. Schiller Lipót községi jegyző kezdeményezésére 1884-ben megalakult a Községi Takarékpénztár a városban, amelynek köszönhetően a város reneszánszát élte: az önkormányzat csökkentette a rá vonatkozó adókat, növelte az önkormányzati tisztviselők fizetését és javította a lakosság egészségügyi ellátását. A takarékpénztár legnagyobb sikere az volt, hogy 1885-ben földet vásárolt az idvarnoki birtokon, összesen 507 hektárt, 1908-ban pedig a jankaidi birtokon. Az önkormányzati takarékpénztár legjelentősebb és legnagyobb sikere minden bizonnyal a Kiss család megmaradt uradalmának megvásárlása volt. A város korszerűsítése szempontjából az utak fejlesztése volt a legnagyobb jelentőségű, az 1830-ban épült postaút Nagybecskerektől Begaszentgyörgyön keresztül Temesvárig vezetett. Egy másik közlekedési módot jelentett a Begán a folyami közlekedés, de ugyanilyen jelentőséggel rendelkezett a keskeny vágányú vasút kiépítése is az 1880-as évek végén.

Az SZHSZ királyság idején Begaszentgyörgy önkormányzatához tartozott a telkén kívül az önkormányzat épülete, a csendőrség, a régi iskolák és az egykori kastély épületei, amelyeket tisztviselői lakásokká alakítottak át, illetve a posta. Az önkormányzat tulajdonában volt még egy borospince, egy étterem a parkban, egy fogadó, egy faiskola és egy park. A két világháború közötti időszakban az önkormányzat elnökei voltak: Milan Granić, Ranko Granić, Milorad Bečejac, Vasa Bokšan, Vojin Radovančev, Vladimir Granić és Čeda Ignjatov. Az önkormányzathoz csatlakozott a községi rendfenntartásért felelős önkormányzati rendőrség. Az önkormányzat a tulajdonában álló épületet bérbe adta a városi csendőrségnek, az épület fenntartási kötelezettségével.

Ami a községházák sorsát illeti, mindet lebontották az idők folyamán, mert az aktuális vezetés mindig úgy érezte, hogy olcsóbb az újat felépíttetni, mint a régit felújíttatni. A jelenlegi épület a város központjában található, építészeti stílusát tekintve a mai, modern korhoz igazodik. Az épületegyüttes két szárnyból áll, és L alakú a fekvése. Kétemeletes épület, amelynek falai kívül-belül fehérre meszeltek, amit a két szárnyban található folyosók barna színű falai törnek csak meg. Az új községháza épületébe – amelynek felépítését a Bega Mezőgazdasági Szervezet szorgalmazta – a községi vezetés 1980 októberében költözött be, az épület elődje pedig a kultúrotthonhoz közel, illetve a mai rendőrségi épület mellett állt, tudtuk meg Szarka Edittől, a begaszentgyörgyi önkormányzat segédpolgármesterétől.

– Ebben az épületben kapott helyet a szociális központ, az adóhivatal, a kataszteri hivatal, a kihágási bíróság, a katonai ügyosztály, a nyugdíjbiztosító és minden olyan hivatal, amely része az önkormányzati irányításnak, így a polgármesteri hivatal, az ő helyettesének, a városi tanács tagjainak, illetve a községi képviselő-testület elnökének, helyettesének az irodája, valamint helyet kaptak még azok az osztályok is, amelyek nélkül nem lenne zavartalan az önkormányzat működése. A díszterem a második emeleten található, azt tavaly felújíttattuk: az ablakokat lecseréltettük, mert borzasztóan szeleltek, felszedettük a régi padlót és a mennyezetet is felújíttattuk, illetve bemeszeltettünk. A községi képviselő-testületi ülések mellett ebben a teremben zajlanak a házasságkötések, illetve a nagyobb események, szerződéskötések, nagyobb delegációk fogadása. A városi tanács ülései viszont egy kisebb teremben zajlanak – mesélte Szarka Edit, a begaszentgyörgyi önkormányzat segédpolgármestere.

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Budapest, 1911.
Ljubica Budać: Begej Sveti Đurađ 1319-1947, Arhiv Vojvodina, Novi Sad, 2023.

Nyitókép: A begaszentgyörgyi községháza épületegyüttese (Fotó: Vidács Hajnalka)