A hagyományokhoz híven a díszüléssel és a Pro Urbe díjak átadásával kezdődött a községnapi ünnepségsorozat tegnap Magyarkanizsán.
Magyarkanizsa község idei kitüntetettjei Fejsztámer Róbert polgármesterrel (Puskás Károly felvétele)
Az ünnep fényét még a fennálló helyzet sem homályosíthatta el, csak annyiban volt észrevehető a változás, hogy a programok a megszokottnál szűkebb keretet kaptak, ez azonban nem változtatott ünnepélyességükön. A török hódoltság alóli felszabadulás napját választották a község napjává, amely idén is több elemet vonultatott fel, mennyiségében talán kevesebbet, minőségében azonban semmiképpen sem.
A községi képviselő-testület díszülését Lackó Róbert, a testület elnöke nyitotta meg az önkormányzat által szervezett ünnepen, ahol elhangzott, hogy bár nem lehetnek házigazdái egy olyan eseménynek, amely a körzeti, tartományi, köztársasági, valamint a testvérvárosi elöljárókat is vendégül látja, ettől függetlenül az online közvetítésnek köszönhetően bárki figyelemmel kísérhette az eseményeket. A folytatásban levetítették a községnapi filmet, amelyben az előző egy év tevékenységeit és elért eredményeit mutatták be, ezt követően pedig Fejsztámer Róbert magyarkanizsai polgármester tartott ünnepi beszédet, amelyben hangsúlyozta, hogy a község minden polgárának köszönet és tisztelet jár szívós kitartásáért.
Fejsztámer Róber polgármester és Nebojša Rakić alpolgármester megkoszorúzzák az emléktáblát (Puskás Károly felvétele)
– Az ünnepek egyszerre jelentik a hagyományt és a jövőbe tekintést. Magyarkanizsa község napján mi is évről évre fejet hajtunk elődeink előtt, emlékezünk a közelmúltban elért eredményekre, figyelmünket értékeink és azon polgáraink felé fordítjuk, akikre büszkék lehetünk – fogalmazott ünnepi beszédében Fejsztámer Róbert. – Minden évben szó esik ezen az ünnepen a tervekről és arról is, hogyan képzeljük el közösségünk jövőjét. Azt a jövőt, amit mi mindannyian napról napra építünk a munkánkkal. Meggyőződésem, hogy ezzel a múltunkat is tiszteletben tartjuk, őseink hagyományait és értékeit visszük tovább. 2019 végén méltán lehettünk büszkék a megvalósított beruházásokra, a költségvetés megvalósulására, és úgy tűnt, hogy 2020-ban beérik az elmúlt évek gyümölcse: a körültekintően kidolgozott tervek megvalósításához megvolt a lendület és az anyagi fedezet is. Ezeket az elképzeléseket írta felül a világjárvány, amelynek hatásai és következményei elől a mi közösségünk sem tudott elbújni. Az első és legfontosabb cél a lakosság biztonságának és egészségének megőrzése, valamint a rászorulók felkarolása, megsegítése lett, ami nagyon sok energiát és pénzbeli ráfordítást igényelt tőlünk. A ma emberének történelmében biztosan megkülönböztetünk majd világjárvány előtti és járvány utáni időt, hiszen ez a kór alapjaiban rengette meg mindennapjainkat – mondta a község polgármestere, majd így folytatta:
– A várost a benne lakók töltik meg élettel. A gondoskodó családok, a tapasztalt idősek. És a gyermekek, ők a legnagyobb értékeink. Hiszen a gyermek jelenti a jövőt, ő a remény, hogy van tovább, hogy van miért. Magyarkanizsa önkormányzata számára is a legnagyobb érték a gyermek, a gyermeket nevelő család. Minden döntésünk során elsődleges szempont az, hogy az itt élő gyermekeknek és fiataloknak a legjobb és legtöbb lehetőséget biztosítsuk. A község napja pedig alkalom arra is, hogy kifejezzük köszönetünket mindazoknak, akik a jövőnkért, a közösségünkért, annak minden tagjáért dolgoznak, illetve dolgoztak életük során. Az idei ünnep is miattuk ünnep elsősorban – díjaik átadása a megváltozott körülmények ellenére sem veszít jelentőségéből. Elért eredményeik, tetteik tiszteletet érdemelnek. Kitartásuk, önzetlenségük pedig példaként szolgálhat mindannyiunk számára! – hangsúlyozta Fejsztámer Róbert, aki ezt követően átadta a legrangosabb elismeréseket, a Pro Urbe díjakat. Idén a pénzjutalommal járó érdemrendet Fujkin István Horgosról származó művész kapta, aki lapunknak nyilatkozva elmondta, nagy megtiszteltetés számára ez az elismerés.
– Kezdetben az ember ösztönszerűen dolgozik, folyamatosan. Olyan ez, mint a történelem, amikor „csináljuk”, még nem tudjuk, hogy történelmet csinálunk. Ez a díj számomra egy kézzelfogható visszajelzés. Meglepő volt, hogy jelöltek, mert az ember nem várja el, hogy ekkora megtiszteltetésben legyen része, mégis nagyon örülök neki – mondta a Torontóban élő, jelenleg itthon tartózkodó művész.
Köszönő okleveleket vehettek át az arra érdemesültek, köztük Körmöci Károly, aki városvezetői funkciót töltött be egykoron, és számos beruházás és fejlesztés köthető a nevéhez. A tóthfalui Zsoldos Rózsát is díjazták, aki a helyi értékek megőrzéséért tesz rendkívül sokat, úttörőként a községben kialakította az első tájházat, és aktív résztvevője a művelődési életnek, összekovácsolója a helybeli generációknak, amelyeknek a népművészeti hagyományokat adja át, legyen az kézimunka, gasztronómia vagy bármi más. Mićko Katarina neve is a kitüntetettek sorában van, aki martonosi pedagógusként szolgálta a közösség érdekeit. Amikor megköszönte a kitüntetést, hosszasan mesélt arról, hogy miként éltek régen, hogyan dolgoztak, és hogyan fogták össze a martonosiakat.
A fiataloknak is kiosztanak egy elismerést, a Juventus Pro Urbe díjat, amely pénzjutalommal jár. Ezt a magyarkanizsai származású Muhi Kristóf kapta, aki a város hírnevét az informatika terén kifejtett tevékenysége révén vitte egészen messzire. Az Eddie nevű alkalmazás már messze földön ismert, továbbá a Rubik-kocka akadálymentesítését is elvégezte olyan módon, hogy azt telefonos alkalmazásban használhatják fogyatékkal élő embertársaink. Muhi Kristóf a délután folyamán a Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központban bemutatta az Eddie applikációt.
Hajdú Váradi Aranka harmonikajátéka és az ünnepélyes díjkiosztó pillanatok után a résztvevők a Halász térre vonultak, ahol megkoszorúzták a Magyarkanizsa eredetét jelző emlékművet. A helyszínen az önkormányzat munkatársa, Vranić Váradi Lívia elmondta, a város legősibb pontján az emléktábla jelzi, hogy Kanizsát először 1093-ban említették írásos források.
– A tárgyi emlékek bizonyítják, hogy már több ezer évvel ezelőtt, az őskorban is éltek itt emberek. A korai középkorban, a nagy népvándorlás idején megfordultak itt a gepidák, a hunok, az avarok, akik már letűntek a történelem színpadáról, de emléküket még ma is őrzik a múzeumok. Nem véletlen, hogy a múltban rengeteg nép próbált itt megtelepedni. Népek tűntek el, és újak jöttek, de Kanizsa mindig újjászületett. A békés időszakok és az itt élő nemzetek közötti kölcsönös megértés volt és lesz is a fejlődés záloga – mondta, hozzátéve, sokan származnak innen, akikre büszkék lehetünk.
A községnap keretében fotó- és rajzpályázatot hirdettek. A fotópályázat nyertese haladó kategóriában Magosi Máté lett. Kezdő fotósként Apró Dávid 17 éves magyarkanizsai lakos Festő és író című képe nyert díjat. A közönségszavazás díjasa Magosi Máté Cigánylány című fotója lett. A községnapi fogalmazás- és versíró pályázat legjobbjai pedig Folberth Julianna, Gubica Viktória, Katarina Maoduš és Nádi Katalin. A különdíjat Lázár Bálintnak és Halász Ábelnak ítélte a zsűri.
A programok sokszínűségét bizonyítja, hogy a József Attila Könyvtárban az érdeklődők a helyi értékekből tekinthettek meg kiállítást, amely november 20-áig bárki számára elérhető, aki betér a könyvtárba. A horgosi József Attila fiókkönyvtárban ünnepélyes keretek között mutatták be Fujkin István idén megjelent Felhő(n)járó című albumát, majd a községnapi rendezvénysorozat záróeseményeként a magyarkanizsai Dobó Tihamér Képtárban megnyílt Ózsvár Péter különleges kiállítása, amelynek keretében agyagból készült alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők.
