A közérdek a magánérdekek előtt

Cikkünkhöz képgaléria kapcsolódik, amely ITT és ITT tekinthető meg!

Pásztor Istvánról, a Vajdasági Magyar Szövetség egykori elnökéről emlékeztek meg Noszán. A 10 órakor kezdődött megemlékezésen dr. Pásztor Bálint és Pásztor Ábel, valamint a noszai közösség vezetői koszorút helyeztek el a Noszai Művelődési Ház falán található Pásztor István-emléktáblánál. Ezután 14 órakor emlékező szentmisét celebráltak a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban, amelyet dr. Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke mutatott be. A szertartást követően virágokat helyeztek el Pásztor István sírjánál Szabadkán a Bajai úti temetőben.

A megemlékezés a Noszai Művelődési Házban a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Szalai Klaudia előadásában hangzott el Wass Albert Üzenet haza című verse. Ezt követően dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István fia szólt az egybegyűltekhez. Beszédében méltatta édesapja politikai örökségét és emberi példamutatását.

– Két év telt el azóta, hogy Pásztor István fizikai valójában nem jár köztünk, de nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy ne jutna eszünkbe. Biztos vagyok abban, hogy ezzel nemcsak mi, családtagok vagyunk így, hanem a vajdasági magyar közösség tagjai és a velünk együtt élők közül is nagyon sokan. Két évvel ezelőtt nem csupán az történt, hogy Ábel és én maradtunk apa nélkül, nem csak az történt, hogy az unokák maradtak nagyapa nélkül, nem csak az történt, hogy azóta született két unokája, akikkel nem ismerkedhetett meg, hanem a vajdasági magyar közösség és a szerb-magyar együttműködésnek az ügye is szegényebb lett – fogalmazott a pártelnök.

Dr. Pásztor Bálint hangsúlyozta, hogy édesapja életműve meghatározta az egész délvidéki magyar közösség fejlődését, és döntő szerepe volt abban, hogy a vajdasági magyarság ismét megbecsült részévé válhatott Szerbiának.

– Neki köszönhetik a szerbek és a magyarok egyaránt, hogy ma a két nemzet viszonya baráti, és ez visszafordíthatatlan. Vannak, akik időről időre megpróbálják relativizálni, kétségbe vonni vagy elhomályosítani ezt a közös eredményt, de ez már nem sikerülhet. Az a folyamat, amelyet ő elindított, olyan mély és tartós, hogy nem lehet visszagyömöszölni a palackba – fejtette ki a VMSZ elnöke.

Szavai szerint édesapja víziója, következetes munkája és hosszú távú politikai koncepciója határozta meg a Vajdasági Magyar Szövetség mai arculatát is.

– Az ő elképzelése alapján kidolgozott gazdaságfejlesztési terv hozta meg azokat az eredményeket, amelyekről ma is gyakran beszélünk. Az ő víziójának köszönhető, hogy több mint tizenhatezer vajdasági magyar tudott megkapaszkodni a szülőföldjén, hogy a Prosperitati Alapítványnál pályázók körében magasabb a gyermekvállalási kedv, mint azoknál, akik nem részesültek támogatásban az elmúlt évtizedben. Amikor 2007. május 5-én átvette a Vajdasági Magyar Szövetség irányítását, a párt romokban hevert. Az előző választásokon alig ötvenezer szavazatot kaptunk, ő pedig ezt néhány év alatt kilencvenháromezerre emelte, és még most is, két évvel a halála után is hatvanötezer körül van a támogatottság – emelte ki a pártelnök.

Dr. Pásztor Bálint hangsúlyozta, hogy édesapja munkássága nemcsak politikai, hanem erkölcsi és közösségi szempontból is maradandó értéket képvisel.

– Neki köszönhető, hogy közösségünk megbecsültsége, önbizalma és hite magasabb szintre emelkedett, mint 2007 előtt bármikor. Öröm számomra, hogy ennyi tisztelője van ma is, és hogy sokan nemzeti hovatartozástól függetlenül elismerik az ő életművét. Bizonyítéka ennek, hogy Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke és Aleksandar Vučić Szerbia köztársasági elnöke is személyesen elfogadták a róla elnevezett díjat, és a közeljövőben át is veszik azt. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik az elmúlt két évben hűséggel és bajtársiassággal vitték tovább azokat az ügyeket, amelyek az ő nevéhez fűződnek – szögezte le.

Kiemelte, hogy Pásztor István mindig a közösség érdekeit helyezte a magánérdekek elé, és bárkihez fordultak segítségért, soha nem utasított vissza senkit.

– Mindig azt mondta, nem számít, ki kér, ha tudok, segítek, és segített. Még azoknak is, akik előtte vagy utána bántották. Ez volt az ő mentalitása, ez volt a hozzáállása, és ez az, amit mi is kötelességünk továbbvinni – mondta el dr. Pásztor Bálint.

A VMSZ elnöke beszédében arról is szólt, hogy bár édesapja már nincs közöttük, szellemisége, gondolkodásmódja és értékrendje tovább él a közösségben.

– Nem jár köztünk fizikai valójában, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnánk arra, ő mit tenne, mit mondana egy-egy helyzetben. Az elmúlt két évben sikeresen vettük a választási akadályokat, megőriztük a közösség egységét, és folytattuk azt a munkát, amit ő elkezdett. Tavaly megismételtük Zsablyán és Csúrogon a történelmi megbékélés szimbolikus gesztusát, újabb pályázatok jelentek meg a Prosperitati Alapítványnál, készül a második gazdaságfejlesztési terv, és átadták a Szeged–Szabadka vasútvonalat, amelynek létrejöttén ő közel harminc éven át dolgozott. Fölülhettem ugyanarra a vonatra a Vajdasági Magyar Szövetség nevében Belgrád és Szabadka között, amelyen ő ült Belgrád és Újvidék között – mondta, hozzátéve, hogy erről a pillanatról a Magyar Szó múlt hétvégi címoldala is tanúskodik.

Dr. Pásztor Bálint hangsúlyozta, az elmúlt két évben bebizonyították, hogy méltóak Pásztor István munkásságához.

– Egyetlen dolgot kérek, hogy továbbra is szerénységgel és alázattal, a magánérdekek elé helyezve a közérdeket tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy közösségünk életerős maradjon, és hogy a szerb–magyar kapcsolatok olyanok maradjanak, mint amilyenné az ő idejében váltak. Köszönöm az eddigi fáradozásokat és a bajtársiasságot és remélem, hogy ez a jövőben is így folytatódik – zárta gondolatát a pártelnök.

Az esemény Varga Brigitta zongorajátékával ért véget. A két éve, 67 évesen elhunyt politikus több mint 16 éven át, haláláig vezette a Vajdasági Magyar Szövetséget, és a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke volt. 2012-ben választották meg először a tartományi parlament élére, és munkásságát széles körű elismerés kísérte mind a régióban, mind a tágabb térségben.