Nemrégiben egy érdekes videót láttam a közösségi oldalon. A magyarkanizsai Batthyáneum Idősek Egyházi Otthonának oldala – mert nekik ilyen is van – vidám mulatságot közölt. A felvételen az igazgatónő jókedve látható először, aki a pénztárcáját is előkapva mulat. A jóleső érzést az eredményezi, hogy mindezt az otthon lakóinak körében tette, akik ugyanúgy örültek és vigadtak, mint talán évtizedekkel ezelőtt. Igaz, most már egyesek csak ülve, de akkor is ugyanakkora lelkesedéssel és örömmel tették ezt, mintha az idő kereke nem forgott volna el oly nagyon.
Az igazgatónő, Körmöci Ágnes egy éve tölti be ezt a tisztséget az otthonban. Vele beszélgettünk arról, hogyan alakul a mindennapi életük a Batthyáneumban, abban az idősotthonban, ahova belépve az ember először a házszentelés nyomait látja, utána pedig az otthon kellemes illata csapja meg, beljebb érve pedig az otthonosság érzése uralkodik el rajtunk. A város szívében, mégis nyugodt környezetben két épület is hirdeti az idősekről való gondoskodást. Az egyikben telt ház van, a másiknak a végleges elkészülése még egy kicsit várat magára.
– Az otthonban egy nap pont úgy kezdődik, mint otthon, annyi különbséggel, hogy itt huszonnégy órás állandó ügyeletet tartanak az ápolók. A tisztálkodást követően asztalra kerül a reggeli, majd a délelőtti kávé, aztán szabad foglalkozás következik. Aki ki tud menni, sétál egyet, hisz az otthon nyílt intézmény, aki nem szeretne kimenni, bent is találhat magának elfoglaltságot, vagy pihenhet, kinek milyen az egészségügyi állapota. A fennjárók az évszakhoz igazítottan foglalkozásokon vehetnek részt, mostanában épp gesztenyéből készítettek dekorációt, a fekvőbetegekkel pedig beszélgetnek, felolvasnak nekik. Ezután a beszállító cég hozza az ebédet, mert nálunk csak teakonyha van, de az is elég arra, hogy a reggelit, az uzsonnákat és az ebédet elkészítsük. Az idősek szobáiban is van minikonyha, tehát ha napközben megkívánnak egy teát vagy kávét, meg is főzhetik maguknak – mesélte Körmöci Ágnes.
BJK felvétele
Erről meg is győződtem, mert az egyik szobába benézve láthattam, hogy virág díszíti az asztalt, saját fürdőszoba jár a szobához, illetve konyha, ami lehetőséget ad arra, hogy a járóképes lakók érezzék, mindent megtehetnek, amit otthon is. Az igazgatónő kiemelte, hogy itt senki nincs egyedül, a lakók akár közös programokat is szervezhetnek.
– Idősek otthonának hívják, mert idősek a lakói, de ez valójában egy kis közösség. Én magam is azt szoktam mondani, hogy itthonról megyek haza, hisz a Batthyáneum félig az otthonom, mert itt sincs munkaidő, amikor tenni kell a dolgot, akkor tenni kell. Jelenleg harmincketten laknak nálunk, kilenc munkással dolgozunk, és két besegítővel. Kilenc szobánk van, ebből egy kétszemélyes apartman jellegű. A nemek aránya nyolcvan-húsz százalékban alakul, két négyágyas szobánk van férfiak részére, a többi a hölgyeké. Így alakult ki, ezek az igények – mesélte Ágnes, aki a személyzettel kapcsolatban elmondta, hogy egészségügyi dolgozók és ápolók is vannak a munkatársak között, akik állandó ügyeletet tartanak, beadják a gyógyszereket, ellátják a lakókat.
– Igyekszünk az idősek hétköznapjait otthonossá tenni, és nagy örömünkre tőlük is azt halljuk, hogy jó nekik itt. Volt olyan, akit elfogott a honvágy, hazament, majd felismerte, hogy sajnos a boltig sem tud elmenni, hogy tudna akkor megfőzni. Itt pedig szeretetben és teljes gondoskodásban részesítjük mindannyiukat. Nemcsak ápolókként, hanem szinte családtagokként vagyunk mi is jelen az életükben. Sokuknak a gyermeke külföldön él, akikkel interneten tartják a kapcsolatot, és akik akkor látogatják meg őket, amikor alkalmuk, lehetőségük van rá. Egyesek a piacra is kijárnak, egy férfi lakónk pedig a helyi füstmentes kávézóban indítja a napot – mesélte az igazgatónő, akitől megtudtuk, hogy szinte állandó jelleggel telt házuk van, üresedésre csak akkor lehet számítani, ha valaki eltávozik, angyallá lesz.
– Van olyan lakónk is, aki külföldről költözött ismét haza, mert azt mondta, most már minden napját Magyarkanizsán, itthon szeretné tölteni. Akiket otthon nem tudnak ellátni, aki mellé egészségügyi segítség kell, azoknak itt vagyunk mi – magyarázta Ágnes, aki elárulta, hogy 75 000 dinárba kerül a nem fekvőbeteg lakók havi ellátása, lakhatása, a fekvőké pedig ennél kicsivel többe.
– Arra törekszünk, hogy minél jobban kitöltsük a lakók idejét, kényeztetjük őket, mindenkinek megünnepeljük a születésnapját, az apró odafigyelések is sokat jelentenek. A Batthyáneum megálmodója és tulajdonos, Savelin atya szokott Mikulásnak öltözni, amit szintén nagyon szeretnek az időseink, mint ahogy azt is, hogy sokkal több idejük jut saját magukra, hisz a tiszta ruha, a tiszta szoba és a főtt étel minden napra adott – mesélte az igazgató, aki mindenkinek beköszön, amikor megérkezik a munkára, és mindenkinek ő az Ági.
– Mindannyian egy szekeret tolunk, mindegy, hogy ki milyen beosztásban van itt. Ha hiányzik egy kerék, akkor a szekér nem gurul. Szeretem, amit csinálok, most olyan csapatunk van, amelynek minden tagja valóban szeret itt dolgozni. Az atyával, a lakókkal, a dolgozókkal egy kis otthon, egy valódi közösség vagyunk.
Nyitókép: BJK
