A jászok és kunok szabadságának megváltása, azaz a redemptió után négy évtizeddel, 1785-ben a Nagykunságból települtek át a ma itt élő kunok ősei, többek között a bácsfeketehegyi reformátusok elődei. Kórizs József családja is az akkori kirajzás idején érkezett, s ő a mai napig őrzi a kun identitást, tagja a Kunszövetségnek is. A hétvégén Karcagon járt a szövetség összejövetelén, amely keretében elismerésben részesült.
– Minden esztendőben meghívnak, és be kell számolnom, hogy mi történik a Bácskában, mit csinálnak az itteni kunok, hogyan élnek ennyi esztendő után. Mindig mondjuk, hogy harcunkat megvívtuk, hitünket, kultúránkat és tájszólásunkat megtartottuk. A mostani összejövetelen, nagyon szép ünnepi körülmények között, a Kunszövetség elnökétől, F. Kovács Sándortól megkaptam a Nagykunság címerét. Ez ajándék, amely nagy megtiszteltetés is. Kun kapitánnyá nem tudnak avatni, mivel túl kevesen vagyunk itt, de végzem a kunkapitány dolgát a Délvidéken, ezért kaptam ezt az elismerést. A címer mellett kun szablyát is kaptam, mégpedig Nagy András nagykun kapitánytól. Mivel aktív kun ember vagyok, ezért adta a címer mellé a szablyát, abban a reményben, hogy az együttműködésünk még sokáig megmarad. Ígéretet kaptam arra, hogy ősszel személyesen eljönnek meglátogatni bennünket a Szüreti Napokra, ami egyben kun nap is – közölte Kórizs József, majd elmondta, hogy a címeren egy kétfarkú oroszlán látható. Ez a jelkép még a kun népekkel érkezett Ázsiából IV. Béla király idejében. A szablya régen minden nemes kun ember bal oldalán ott lógott. A megajándékozott elárulta, hogy megtiszteltetésnek éli meg a kitüntetést.
– Egy egyszerű embernek, mint én, ez nagyon nagy elismerés. Megtiszteltetés az is, hogy egy évben sem felejtenek el, és meghívnak minden kun megmozdulásra. Mindig megjelenek, hogy a délvidéki kunok is képviselve legyenek az őshazában – mondta Kórizs József, majd arról is szólt, hogy a kapcsolat az anyaországi és az itthoni kunok között nemcsak a hagyományok őrzéséről szól, hanem egy élő kapcsolatról van szó. Számos alkalommal beszélnek egymással, és folyamatosak a találkozások.
Kórizs József végezetül arról is szólt, hogy családi birtokán őshonos állatok élnek, amiket a Hortobágyról hozott haza. Többek között van szürke marhája, bivalya, parlagi szamara és nóniusz lova. Az őshonos állatok a hagyományok őrzése mellett a falusi turizmus célját is szolgálják. Rendszeresen fogadnak iskolai csoportokat, és hagyományos kun disznóvágásokat is tartanak. Emellett országos szinten hivatalos őshonos állattartónak számít, jószágállománya pedig szerbiai génbankot képez az adott fajtákban.A jászok és kunok szabadságának megváltása, azaz a redemptió után négy évtizeddel, 1785-ben a Nagykunságból települtek át a ma itt élő kunok ősei, többek között a bácsfeketehegyi reformátusok elődei. Kórizs József családja is az akkori kirajzás idején érkezett, s ő a mai napig őrzi a kun identitást, tagja a Kunszövetségnek is. A hétvégén Karcagon járt a szövetség összejövetelén, amely keretében elismerésben részesült.
– Minden esztendőben meghívnak, és be kell számolnom, hogy mi történik a Bácskában, mit csinálnak az itteni kunok, hogyan élnek ennyi esztendő után. Mindig mondjuk, hogy harcunkat megvívtuk, hitünket, kultúránkat és tájszólásunkat megtartottuk. A mostani összejövetelen, nagyon szép ünnepi körülmények között, a Kunszövetség elnökétől, F. Kovács Sándortól megkaptam a Nagykunság címerét. Ez ajándék, amely nagy megtiszteltetés is. Kun kapitánnyá nem tudnak avatni, mivel túl kevesen vagyunk itt, de végzem a kunkapitány dolgát a Délvidéken, ezért kaptam ezt az elismerést. A címer mellett kun szablyát is kaptam, mégpedig Nagy András nagykun kapitánytól. Mivel aktív kun ember vagyok, ezért adta a címer mellé a szablyát, abban a reményben, hogy az együttműködésünk még sokáig megmarad. Ígéretet kaptam arra, hogy ősszel személyesen eljönnek meglátogatni bennünket a Szüreti Napokra, ami egyben kun nap is – közölte Kórizs József, majd elmondta, hogy a címeren egy kétfarkú oroszlán látható. Ez a jelkép még a kun népekkel érkezett Ázsiából IV. Béla király idejében. A szablya régen minden nemes kun ember bal oldalán ott lógott. A megajándékozott elárulta, hogy megtiszteltetésnek éli meg a kitüntetést.
– Egy egyszerű embernek, mint én, ez nagyon nagy elismerés. Megtiszteltetés az is, hogy egy évben sem felejtenek el, és meghívnak minden kun megmozdulásra. Mindig megjelenek, hogy a délvidéki kunok is képviselve legyenek az őshazában – mondta Kórizs József, majd arról is szólt, hogy a kapcsolat az anyaországi és az itthoni kunok között nemcsak a hagyományok őrzéséről szól, hanem egy élő kapcsolatról van szó. Számos alkalommal beszélnek egymással, és folyamatosak a találkozások.
Kórizs József végezetül arról is szólt, hogy családi birtokán őshonos állatok élnek, amiket a Hortobágyról hozott haza. Többek között van szürke marhája, bivalya, parlagi szamara és nóniusz lova. Az őshonos állatok a hagyományok őrzése mellett a falusi turizmus célját is szolgálják. Rendszeresen fogadnak iskolai csoportokat, és hagyományos kun disznóvágásokat is tartanak. Emellett országos szinten hivatalos őshonos állattartónak számít, jószágállománya pedig szerbiai génbankot képez az adott fajtákban.A jászok és kunok szabadságának megváltása, azaz a redemptió után négy évtizeddel, 1785-ben a Nagykunságból települtek át a ma itt élő kunok ősei, többek között a bácsfeketehegyi reformátusok elődei. Kórizs József családja is az akkori kirajzás idején érkezett, s ő a mai napig őrzi a kun identitást, tagja a Kunszövetségnek is. A hétvégén Karcagon járt a szövetség összejövetelén, amely keretében elismerésben részesült.
– Minden esztendőben meghívnak, és be kell számolnom, hogy mi történik a Bácskában, mit csinálnak az itteni kunok, hogyan élnek ennyi esztendő után. Mindig mondjuk, hogy harcunkat megvívtuk, hitünket, kultúránkat és tájszólásunkat megtartottuk. A mostani összejövetelen, nagyon szép ünnepi körülmények között, a Kunszövetség elnökétől, F. Kovács Sándortól megkaptam a Nagykunság címerét. Ez ajándék, amely nagy megtiszteltetés is. Kun kapitánnyá nem tudnak avatni, mivel túl kevesen vagyunk itt, de végzem a kunkapitány dolgát a Délvidéken, ezért kaptam ezt az elismerést. A címer mellett kun szablyát is kaptam, mégpedig Nagy András nagykun kapitánytól. Mivel aktív kun ember vagyok, ezért adta a címer mellé a szablyát, abban a reményben, hogy az együttműködésünk még sokáig megmarad. Ígéretet kaptam arra, hogy ősszel személyesen eljönnek meglátogatni bennünket a Szüreti Napokra, ami egyben kun nap is – közölte Kórizs József, majd elmondta, hogy a címeren egy kétfarkú oroszlán látható. Ez a jelkép még a kun népekkel érkezett Ázsiából IV. Béla király idejében. A szablya régen minden nemes kun ember bal oldalán ott lógott. A megajándékozott elárulta, hogy megtiszteltetésnek éli meg a kitüntetést.
– Egy egyszerű embernek, mint én, ez nagyon nagy elismerés. Megtiszteltetés az is, hogy egy évben sem felejtenek el, és meghívnak minden kun megmozdulásra. Mindig megjelenek, hogy a délvidéki kunok is képviselve legyenek az őshazában – mondta Kórizs József, majd arról is szólt, hogy a kapcsolat az anyaországi és az itthoni kunok között nemcsak a hagyományok őrzéséről szól, hanem egy élő kapcsolatról van szó. Számos alkalommal beszélnek egymással, és folyamatosak a találkozások.
Kórizs József végezetül arról is szólt, hogy családi birtokán őshonos állatok élnek, amiket a Hortobágyról hozott haza. Többek között van szürke marhája, bivalya, parlagi szamara és nóniusz lova. Az őshonos állatok a hagyományok őrzése mellett a falusi turizmus célját is szolgálják. Rendszeresen fogadnak iskolai csoportokat, és hagyományos kun disznóvágásokat is tartanak. Emellett országos szinten hivatalos őshonos állattartónak számít, jószágállománya pedig szerbiai génbankot képez az adott fajtákban.
