Munkássága a mai napig fontos

Ma délután Bácsfeketehegyen Bányai János irodalmárra emlékeztek, a Bányai János Irodalmi Alapítvány szervezésében. Megkoszorúzták a bácsfeketehygi születésű akadémikus emléktábláját, és bemutatták a Bányai János 85 című kiadványt, amely kapcsán Bordás Győző íróval és szerkesztővel, valamint Németh Ferenc művelődéstörténésszel Mihályi Katalin újságíró beszélgetett. Fontos az emlékezés és az irodalmi munkásság megőrzése, nyilatkozta a sajtónak Szűcs Balázs, az alapítvány kuratóriumának elnöke.

– Bányai János halála óta eltelt 9 év, s egy évvel a halála után megalakult az alapítvány. Ez a szervezet arra hivatott, hogy az ő emlékét ápolja. Bányai János annyit tett a vajdasági magyar irodalomért, hogy nem lehet megengedni, hogy mindez feledésbe merüljön, s kisebb körökben emlékezzünk meg róla.  A szervezet célja, hogy azt a fajta gondolkodást, irodalomszemléletet tovább vigye – fogalmazott Szűcs Balázs.
 

– Mivel Bányai elsősorban egyetemi tanár volt, ezért nagyon sok diákja ezt így véli, és emiatt mertük ezt megcsinálni, mert úgy gondoljuk, hogy sok követője van, és többen gondolkodnak úgy, mint mi

– mondta az alapítvány kuratóriumának elnöke, majd arról is szólt, hogy felújították Bányai János szülőházát, ami ma emlékházként szolgál. Elsősorban kutatómunkára szánták, hogy aki mélyebben meg szeretné ismerni munkásságát, az ott helyet kapjon. Emellett itt helyezték el a Kozma Lajos Könyvtárat is, ami azért is fontos, mert Bányai János és a könyv közötti kapcsolat igencsak szoros volt – mondta Szűcs Balázs.

Az alapítvány kiadta a Bányai János 85 című könyvet, amelyet a megemlékezés során bemutattak.

– Tavaly tartottunk egy konferenciát, amelyen többen adtak elő a Bányai Jánossal való kapcsolatukról. Ezekből az előadásokból ollóztunk össze egy kötetet, ami nagyon személyes jellegű, fotókkal van illusztrálva – közölte a kuratórium elnöke, majd az alapítvány további tervei kapcsán elmondta, hogy céljuk változatlan: éltetni, tanulmányozni Bányai János munkásságát szakmai szemmel.

A megjelentetett kötet kapcsán Bordás Győzővel és Németh Ferenccel Mihályi Katalin beszélgetett.
Bordás Győző elmondta, hogy tavalyi előadásában Bányai gyermekkorát vette górcső alá.

– Tavaly arra kértek, hogy a megemlékezésen beszéljek Bányai János gyermekkoráról, lévén, hogy én vagyok a legidősebb, s évtizedeken át együtt dolgoztam vele. Találtam egy szöveget, amelyben a gyermekkoráról nyilatkozott, de nem szerette volna, hogy ne jelenjen meg. Ez egy 15 oldalas, gépelt szöveg, amelyből kiválogattam mindazt, ami érdekes és ehhez a házhoz kötődik. Édesapjára, édesanyjára emlékszik, s olyan megrázó történeketek is vannak benne, hogy az édesapja a II. világháború után sokáig nem tudta eldönteni, hogy tanító vagy kántortanító legyen. Végül a tanítás mellett döntött, viszont ez azt jelentette, hogy a kántorkodást abba kellett hagynia. Viszont valahol a család a vallásos érzetet fenntartotta. Erről tartottam előadást – mondta Bordás Győző, majd hozzáfűzte, időközben tanulmányt írt arról, hogy Bányai János és Bori Imre hogyan hatottak a vajdasági magyar könyvkiadásra az 1970-es évektől a 2000-es évekig. Ez vélhetőleg jövőre jelenik meg.
 

A megemlékezés során megkoszorúzták Bányai János emléktábláját az emlékház falán. Szűcs Balázs mondott alkalmi beszédet, majd a Magyar Nemzeti Tanács nevében Hajvert Ákos és Hugyik Richárd, az alapítvány képviseletében pedig Szűcs Balázs elhelyezte a kegyelet virágait. A könyvbemutatót megelőzően Hajvert Ákos személyes emlékeiről beszélt Bányai János kapcsán, az esemény után pedig a Mécsvirág együttes adott koncertet.