2024. április 15., hétfő

A talaj termőképességének megőrzése a cél

A bácsfeketehegyi Horkai Zsolt a forgatás nélküli művelés tapasztalatairól nyilatkozott

Az ekét és a szántást a Bibliában is több helyen említik. Az európai kultúrába és a magyar néplélekbe is mélyen beivódott szó valódi és szimbolikus jelentéssel is bír. Jóformán úgy tekintünk rá, mint a kenyérre. Számos szóösszetételben, mélyenszántó gondolatokban szerepel a kifejezés. Ilyen szempontból nem hasonlítható össze a grubberozással, tárcsázással, más hasonló „szimpla” kifejezéssel. Talán ez lehet az egyik oka annak, hogy sokakban ellenérzéseket kelt, ha valaki szóba hozza, hogy nem kell mindig és mindenáron szántani. Valójában azonban nincs is olyan nagy ellentmondás az állításokban, hiszen a Bibliában említett szántás inkább megfelel a mostani minimális művelésnek, mintsem a 30 centiméterig hatoló mélyszántásnak. A talajkímélő, csökkentett művelési rendszerekkel meggátolható a talaj fizikai degradációja, a szerkezetromlás, az erózió. Sokak szerint ez jelenti a jövőt, mások szerint alternatívát jelenthet a hagyományos technológiák mellett. 

Horkai Zsolt bácsfeketehegyi kertészmérnök elmondása szerint annak idején a tanulmányai során a szántás nélküli, úgynevezett talajmegújító művelés nem szerepelt a tananyagban. 2019 februárjában hallott róla először egy adai előadáson, és olyan hatással volt rá, hogy azonnal eldöntötte, ki fogja próbálni. Az előadás címe: Hogyan gyógyuljunk ki a szántásból. Elmondása szerint sok dolgot megértett akkor, többek között, hogy miért nem nő a szántóföldjei humusztartalma.
Kilenc évvel ezelőtt – amikor megtörtént a határrendezés – a hagyományos felfogás szerint művelt földjei egy része helyett másikakat kapott. Meglepetésére a hagyományos értelemben kevésbé jól karbantartott földek humusztartalma sem maradt el az elemzések szerint azokétól, amelyek esetében rendszeresen leszántotta a növényi maradványokat. Az előadásban rámutattak, hogy a szántással a talajban élő hasznos, egymással szimbiózisban élő szervezetek jórészt elpusztulnak. A giliszták jelenléte mutatja meg a talaj egészségét, és Zsolt visszaemlékezése szerint gilisztákat sosem látott a földjein abban az időben, amikor rendszeresen, hagyományos módon művelte a parcelláit. Amikor felhagyott a szántással, megjelentek a giliszták is. Az előadáson elhangzott, hogy sok esetben valójában a talajban van elég kálium és foszfor is, felesleges műtrágya formájában kijuttatni. Az a baj, hogy nincsenek olyan baktériumok, amelyek a növények számára felvehetővé teszik a tápanyagokat.
A meggyeséről és a meggyből készült feldolgozott termékeiről ismert bácsfeketehegyi gazda elmondta még, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet ugyan mérvadó tapasztalatokra szert tenni, de az eredményei eddig biztatóak. Egyik gazdálkodó például tavaly 4 tonnás hozamot ért el holdanként a búza esetében. Az alacsony árak miatt a bevétele 80 ezer dinár körül alakult, miközben a befektetése meghaladta a 100 ezret. Ugyanakkor a talajmegújító technológiával művelt földjén ő 3 tonnás holdankénti eredménnyel pozitív nullát jegyzett, mivel kisebb volt a befektetés. Előtte húsz-huszonöt éven át a hagyományos művelést alkalmazta, emellett használt úgynevezett baktériumtrágyákat a szármaradványok kezelésére. Véleménye szerint azonban azokat is jól meg kell választani, nem szabad csak pár baktériumtörzset tartalmazó készítményeket használni. Olyan mikrobiológiai készítményeket érdemes alkalmazni, amelyek komplexek, azaz nemcsak baktériumokat tartalmaznak, hanem hasznos gombákat is nagy számban. Az ilyen készítményeket használhatjuk talajoltásra és a növények kezelésére. A hagyományos gombaölőkkel is körültekintően kell eljárni, ugyanis a kijuttatott gombaölők a talajra kerülve kipusztítják a hasznos gombákat is a talajból. Az eddigi tapasztalatait megosztva elmondta, hogy fuzárium és a lisztharmat ellen nem kellett növényvédő szerekkel védekeznie az elmúlt öt évben. Tavaly, amikor súlyos rozsdafertőzésnek voltak kitéve az őszi kalászosok, akkor használt csak gombaölőt.
A takarónövények fontosságáról is beszélt, amelyek szintén a talaj minőségét javítják. Gondoskodni kell például arról aratás után, hogy ne legyen csupasz a föld, és erre jók a takarónövények. A földeket általában kifagyó növényekkel veti be, amelyek aztán február végére összeesnek, márciusban jön a tárcsázás vagy a grubberozás, a tavaszi kultúrák vetése előtt. 
Zsolt elmondta, hogy követői a faluban még nincsenek, de sokan kísérik figyelemmel, esetenként kérdezik is az eredményekről, tapasztalatairól. Elhatározta, hogy ebben az irányba megy tovább, nem szeretné tönkretenni a földjeit, szennyezni a környezetet, hagyni szeretne valamit a gyermekeinek, unokáinak. A háromgyermekes családapa tehát kitart a forgatás nélküli művelés, talajmegújító mezőgazdaság mellett, és szívesen vállalta, vállalja, hogy eddigi tapasztalatait is megosztja az érdeklődőkkel. 
A talajmegújító technológiának több változata ismert. A közös bennük, hogy növényi maradványokat hagynak a talaj felszínén, a talajművelést, azzal együtt a költségeiket pedig csökkentik. A túlzott talajművelés ugyanis csökkenti a talaj szervesanyag-tartalmát, a hátrahagyott növényi maradványok viszont csökkentik a kipárolgást, a tápanyag kimosódását, természetes módon segítik a talajban élő hasznos lények aktivitását, ami pozitívan befolyásolja a termőképességet.

Horkai Zsolt meggyből készült termékeit sokszor díjazták

Horkai Zsolt meggyből készült termékeit sokszor díjazták

Nyitókép: Tapasztalatai szerint a szója különösen kedveli a talajmegújító technológiát / Horkai Zsolt archív