Vágyaink nagy részét percek alatt alatt teljesíthetjük, sok mindenre nem kell várni, azonnal megtalálhatjuk a világhálón a megoldást, sorozatokat nézhetünk, éjjel-nappal vásárolhatunk, online rendelhetünk pizzát, napi menüt, cipőt, ruhát, akár bútort is, szállást foglalhatunk a nyaraláshoz, banki ügyeket intézhetünk... A világ erre épül, fogyasszunk sokat, és amit csak lehet, azonnal. Úgy tűnhet, korlátok nélküli világban élünk. A mértékletesség nem divat, sőt maradinak gondoljuk azokat, akik igyekeznek kimaradni mindebből.
Puritán, tartalékoló, beosztó – a hetven-nyolcvan évesek tudják igazán, hogy mit is jelentenek ezek a szavak a mindennapi élet vagy az ünnepek szervezésében. A kínálat már minden téren akkora, hogy a kontrollt könnyű elveszíteni. A mértékletesség nem azt jelenti, hogy nélkülözünk, hanem hogy urai vagyunk önmagunknak, igényeinknek. A korlátlan dőzsölés nemcsak az étkezésben, de a hírek fogyasztásában, öltözködésben, szórakozásban, lakásfelújításban és az utazásban is tetten érhető. Azt hisszük, szabadon döntünk, miközben mindez már csak illúzió. A világháló beszippant, célzottan teszi elénk a tartalmakat, így válnak végtelen görgetéssé a szabad óráink.
Ezek a hetek az elmélyülés ideje a keresztény világ számára. A böjti időszak sokaknak nem jelent semmit, van aki némely étel fogyasztásától tartózkodik, míg vannak, akiknek valóban felkészülés a legnagyobb ünnepre: a szertartások, az istentisztelet, a szentmise, a keresztút, a lelkigyakorlat a gyakorló hívők számára elengedhetetlenek.
Valójában a nagyböjt nem egy diétát jelent, hanem egy lelki hozzáállást, ami önfegyelemmel, befelé fordulással, lemondással, jó cselekedetekkel jár.
