Harmadik éve egymást követően gyenge évet zártak a bánáti méhészek. Emiatt a támogatások ellenére is – nyilván lesznek majd fiatalabb méhészek, akik felhagynak ezzel a foglalkozással. Bálinték méhészetében idejében felismerték, hogy a méztermelés mellett mással is érdemes foglalkozni. Virágport exportálnak Németországba.
Jó állapotban van a méhállomány (Fotó: Kecskés István)
Az október végi melegben a méhek szorgoskodnak – a telelésre gyűjtenek. A muzslyai Bálint János fiával, Tamással pedig a lukácsfalvi telephelyen, a hideg beállta előtt ellenőrzik, hogy mennyire készült fel a méhállomány a télre. Elégedettek a látottakkal, mert a jó telelő nélkül jövőre sem lesz jó méztermés.
A családfő már több mint negyven éve méhészkedik. Egy évtizede a fia is csatlakozott hozzá. A családi gazdaságban most több mint ezer kaptárral dolgoznak. Mint mondják, évről-évre alacsonyabb a mézhozam. Már szinte el sem lehet képzelni olyan évet, amikor minden legelő sikeres. Egykor száz kaptárból meg tudott élni a család, ma ahhoz a háromszorosa szükséges. Az idén nem kedvezett az időjárás, kirajzás miatt vesztek el méhcsaládok, betegségek és mezőgazdasági vegyszerek tizedelték a méhállományt.
– A szeszélyes időjárás miatt az akácból szinte nem is gyűjtöttek semmit a méhek. Viszont amikor legelő nélkül maradnak a méhek, úgymond a fejlődésük csúcsfokán, akkor, ha idejében nem szedjük őket szét, nem csinálunk belőlük rajt, akkor azok rajzásnak indulnak. Az idén ez meg is történt – rajzásnak indultak a méhcsaládok. Utána a hárs virágzásának idején már nem is volt sok jó, erős termelőcsalád. Pedig a hárs jól sikerült. De hiába, hogyha a méhcsaládok nem voltak kellőképpen fölkészülve a hordásra. A napraforgó közepes hordást, vagy inkább a közepesnél alacsonyabb átlagot adott. A varroa, éppúgy mint a nozéma is, az idén is sok kárt okozott a méhészetekben, úgyhogy, ha összegezzük, akkor azt mondhatom, hogy tényleg katasztrofális volt az idei év – értékelte Bálint János.
Csak méztermelésből ma még a nagyobb méhészek is nehezen élnek meg. Különösen, amikor alacsony az átlaghozam. Bálinték ezért a termékeiket nem adják el a felvásárlóknak, hanem saját csomagolásukban értékesítik azokat. A méz mellett más méhtermékekkel is foglalkoznak. A kaptáronkénti 5–10 kg virágporból származó jövedelem is segíti a méhészetet. A virágport a brémai Alwex társaság veszi meg tőlük. Ott jártunkkor a német cég képviselőjének az érkezését várták.
A kiviteli lehetőségig eljutni viszont nem könnyű. A felhívásra mintegy ötven szerbiai méhész küldött virágpormintát Németországba, de csak hat méhésznek a termékei feleltek meg a követelményeknek. Később még egy méhészt elutasítottak. Bálinték az idén háromszáz kaptárral gyűjtöttek virágport, és ha minden a tervek szerint megy, akkor jövőre megkétszerezik a virágporgyűjtést.
Vajdaságban 2200, Közép-Bánátban pedig négyszáz méhész van. Azonban sok fiatal méhész hagyott fel a méhészettel. Bálint Tamás nem így gondolja. Elmondása szerint nem bánta meg, hogy az elvándorlás helyett a méhészetet választotta. Sokat segít apja tapasztalata, de jómaga is odateszi a maga részét.
– Csakis saját magunknak dolgozunk, annyit, amennyit akarunk. De ugyanúgy ennek nagyon sok hátránya is van. Mert tőlünk függ, hogy mennyit fogunk termelni, milyen áron tudjuk eladni, sokat függünk az időjárástól is. Mindez tehát kockázattal jár. Mindezek ellenére nem cserélném a méhészetet egy gyári állásért. Itt jobban megtaláltam magam. El tudom tartani, el tudjuk tartani a családot – mondta Tamás.
Bálint János, a vidék legtapasztaltabb méhészeként igyekszik továbbadni tudását. Előadásokat tart nemcsak itthon, hanem Magyarországon, Romániában, Horvátországban, Montenegróban is. November elején, a Siófokon megtartandó Magyar Hivatásos Méhészek Egyesületének idei találkozójának az előadói között lesz.
