Amióta a mai harminc–harmincegy évesek, majd a huszonévesek, végül pedig a lassan húszhoz közeledő tizenévesek kiléptek a gyermekkorból, a társadalom többi tagja kíváncsi figyelemmel kíséri az útjukat. Ez a generáció ugyanis egészen más élettapasztalatokkal vágott neki a felnőttkornak, mint annak idején az idősebb korosztályok. A Z generáció, vagyis az 1995 és 2009 – más felosztások szerint akár 2010 vagy 2012 – között születettek tapasztalhatták meg először, milyen egy teljesen digitalizált világban felnőni.
Bár őket még nem a születésüktől kezdve kísérte a bárhol és bármikor elérhető internet és az okostelefonok világa, mint az utánuk következő alfa generáció tagjait, mégis egészen fiatalon ismerkedhettek meg a 21. század új technológiai eszközeivel. Az Y és az X generáció tagjai ezzel szemben csak idősebb korban találkoztak ezekkel, ezért alkalmazkodásuk sok esetben nehezebb volt.
A Z generáció legnagyobb része a közösségi médiával együtt nőtt fel, ami az információcsere megkönnyítése mellett nehézségekkel is járt, hiszen nem megkérdőjelezhető ezeknek a platformoknak a mentális egészségre és a valós társadalmi kapcsolatokra tett negatív hatásai sem, így bizony nekik is szembe kellett nézniük olyan akadályokkal, amelyeket az idősebb korcsoportok nem feltétlenül éltek át.
A teljesen eltérő élettapasztalatokból fakadó másfajta mentalitás nemcsak az iskolában és a társas kapcsolatokban, hanem az első Z generációsok munkába állása óta a munkahelyeken is megmutatkozik. Sok eszmecserét idéz elő napjainkban a Z generáció hozzáállása a munkához, hiszen ez a korábbiaktól számos területen eltérő korcsoport a munkahelyi tevékenységek és az álláskeresés során is más értékrendet, szokásokat és elvárásokat képvisel. A munkaerőpiac legfiatalabb tagjainak munkamoráljáról számos kutatást és véleményt osztottak már meg a világhálón, amelyek alapján úgy tűnik, mindenki kíváncsi arra, hogy az általuk hozott és előidézett munkahelyi trendek milyen irányban fogják formálni a munka világát a távoli jövőben.
Hogy milyen trendekről is beszélhetünk a Z generáció munkamoráljában? Egyik legmarkánsabb különbség hozzáállásukban az internetes vélemények és a felmérések szerint a munkahely és a magánélet közötti egyensúly fenntartására való nagyobb törekvés, amely akár a munkakeresés során is hívogató tényező lehet a jó fizetés mellett. Ezt a hozzáállást talán az is elősegíti, hogy napjainkban a mentális jóllét előnyben részesítése – talán pont a közösségi média által is végzett rombolás miatt – sokkal nagyobb hangsúlyt kap általánosságban, mint amikor például az X generáció volt húszéves.
A közösségi oldalakon rengeteg lelki egészséggel foglalkozó tartalom található meg, és a mai világban a pszichológusi segítséghez való fordulás is határozottan destigmatizálódott. Persze ez az elvárás mögött akár az előző generációk túlhajszoltságának és a túl sok munka miatti megviseltségének tapasztalata is állhat, amelyet a Z generáció sok tagja családon belül is láthatott, így elképzelhető, hogy a fiatalok tudat alatt közösen eldöntötték, ők bizony nem szeretnék továbbvinni ezt a lehangoló példát. Nem arról van szó, hogy a fiatalok egyáltalán ne túlóráznának vagy nem dolgoznának olykor akár emberi erőn felül is, ha esetleg szorult helyzetbe és szűk határidők közé kerülnek, vagy hogy nincsenek olyanok, akik folyamatosan a munkát választják a szórakozás helyett egy boldogabb és gondtalanabb jövőt reményében, hanem arról, hogy a Z generáció rájött: ha kevesebb és több munkáért is ugyanannyi pénzt kapnak, a fennmaradó energiájukat és az idejüket akár családjukba, hobbijaikba vagy valamilyen más boldogságforrásba is fektethetik a pluszmunka helyett. Nyilván más a helyzet egy teljesítményalapú fizetés esetében vagy egy előléptetésért zajló komoly harc során, de általánosságban elmondható, hogy a mai fiatalok a több munka helyett inkább a meggondoltabb idő- és munkabeosztást, valamint a hatékonyabb feladatvégzést preferálják.
Ebből következhet az is, hogy a Z generáció tagjai az ezt megengedő munkakörök betöltésekor nemcsak előnyben részesítik, hanem sokszor inkább elvárják a legalább néhány napra vonatkozó otthonról való munkavégzés, azaz a home office lehetőségét. Noha a mai elidegenedett társadalomra ez szintén negatív hatással lehet, megkérdőjelezhetetlen az, hogy a home office rengeteg pluszidőt és nagy rugalmasságot nyújt az ebben a munkarendben dolgozóknak, hiszen ilyenkor sem utazásra nem kell gondolni, és sokkal több magánéleti teendőt láthat el munka előtt, után vagy akár közben is a munkavállaló. A tipikus 8 órás bejárós munkahelyekkel szemben a home office szabadságot ad, és megengedi azt, hogy a két feladat közötti üres járatokban a munkavállaló ne az irodában üsse el céltalanul az időt, hanem valamilyen hasznos dologgal foglalkozzon addig is. Persze sokan az otthoni munkavégzést a semmittevéssel azonosítják, ám mások éppen otthon dolgoznak hatékonyabban, mint a munkahelyen, munkatársaik között.
A Z generáció tisztában van a jogaival, és általában nem is fél kiállni mellettük. A Fürge Diák Iskolaszövetkezet tavalyi kutatása szerint például sokkal kevésbé fogadják el szótlanul, ha a felettesük vagy kollégáik megalázzák őket vagy méltatlanul viselkednek velük, és fontosnak tartják a kellemes munkahelyi viszonyokat, írja a HRportal weboldala. Összefüggésben van ez a kutatás szerint azzal is, hogy ezek a fiatalok könnyebben váltanak munkahelyet akár már néhány év után is, mint a korábbi generációk tagjai, akik sokszor a stabilitást preferálva évtizedekig ugyanazon a helyen dolgoznak. Mivel a LinkedIn és az ehhez hasonló internetes oldalak sokkal átláthatóbban rendszerezik az érdeklődésnek és a tapasztalatnak megfelelő munkaköröket, az ezeket inkább használó Z generáció könnyebben, akár néhány kattintással is találhat jobb állásajánlatokat az addigi munkahelyénél, így egy rossz főnök vagy bántalmazó, demotiváló munkakörnyezet esetén kisebb kihívást jelent számukra kiszabadulni a mérgező légkörből.
Az átláthatóság ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a munkakeresés ne okozna mégis kihívásokat, ugyanis például az egyetemről kikerülve rengeteg fiatal ütközik olyan problémába, hogy tapasztalat hiányában – de olykor akár tapasztalattal is – hónapokig, akár közel egy évig sem veszik fel őket semmilyen munkahelyre. Noha sokak szerint ez a generáció lusta, rengetegen közülük igazából azért boldogtalanok a már meglévő munkahelyükön is, mert úgy érzik, nem haladnak megfelelő ütemben előre a karrierjükben, és nem olyan munkát végeznek, amelynek értelmét látják. A munkával kapcsolatos szorongást nem csupán az elhelyezkedés és a fejlődés akadályai, hanem a sokszor alacsony fizetések és az ezzel ellentétben emelkedő ingatlanárak is fokozzák, hiszen a húszas éveikben járó fiatalok közül rengetegen elképzelhetetlennek tartják, hogy egyszer legyen elég pénzük arra, hogy önerőből saját házat vagy lakást vásároljanak, dolgozzanak is akármennyit.
Az, hogy a Z generáció elvárásai és problémái hogyan befolyásolják majd a munka világát, még a jövő titka. Kétségtelen azonban, hogy ez a generáció teljesen máshogy áll a munkavégzéshez, mint a korábbiak, és ez munkahelyen belül olykor konfliktusokhoz vezet a különböző korcsoportok tagjai között, sokak szerint pontosan az ő hozzáállásuk kell ahhoz, hogy egy teljes reformot éljenek meg a munkavállalók irányában lefektetett elvárások. Ez a generáció ugyanis nem azért él, hogy dolgozzon, hanem azért dolgozik, hogy éljen – és hogy ez jó vagy rossz dolog, az pusztán később derül ki.
Nyitókép: A Z generáció legnagyobb része a közösségi médiával együtt nőtt fel, ami az információcsere megkönnyítése mellett nehézségekkel is járt (Fotó: pixabay.com)
