Évekre visszamenőleg október utolsó szombatján emlékeznek meg Bácsgyulafalván, vagyis Telecskán a falu 1883-as betelepítéséről. A Szajánról és környékéről érkezett telepesek ugyanis ekkor foglalhatták el a számukra kijelölt 500 házhelyet és négy katasztrális hold megművelhető területet. A rendelkezésre álló területet egyenlő portákra osztották, határukat földbe vert karókkal jelölték meg, végül kalapból húzták ki, melyik házhely kié lesz. A telepesek azért költöztek Bánátból Bácskába, mert odahaza a 12 éven át ismétlődő árvíz okozta terméskiesés miatt nem voltak képesek fizetni kötelezettségeiket, ezért olyan helyre menekültek, ahol árvíz nem fenyegetheti őket. Szerencsére akadt vezetőjük, akit ugyan többször bebörtönöztek, de végül mégis kiharcolta, hogy a mai Bácsgyulafalva helyén 500 portát kapjanak. Ennyi család ide is települt, bízván abban, hogy a magukkal hozott dohánytermesztési ismeretek megtartják őket választott hazájukban. Megmaradtak, fejlődtek, a dohány fölépítette a falut, ma viszont már egyre kevesebben termesztik ezt a mezőgazdasági kultúrát, és a település is lassan elnéptelenedik.
Koszorúzók a temetőben (Fotó: Krizsán József)
A Karóünnep keretében a múlt szombaton a temetőben megkoszorúzták a telepítést vezető első helyi „bíró”, Sipos György és az első magyar katolikus telepesekkel Szajánból érkező első tanító, Nagy József sírját.
A folytatásban a fölújított művelődési házban kiállítás nyílott Krizsán Katalin helyi műkedvelő képzőművészeti alkotásaiból, illetve a Pünkösdi Rózsa hagyományőrző csoport tagjai által készített kézimunkákból. Az alkalmi műsorra egybegyűlt közönséget Bezdán József, a Helyi Közösség Tanácsának elnök-helyettese köszöntötte, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület nevében Elvegyi Ákos szólalt fel. Az ünnepi műsorban a 2011-től működő citeracsoportok bácsgyulafalvi dalokat adtak elő. Kerepesi Enikő Baranyi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas, költő Tudod-e mit teszel? című versét tolmácsolta, a faluból elszármazott Imre Hildának a bácsgyulafalvi búcsúról írott elbeszélését Tóth Noémi előadásában élvezhette a közönség. Színpadra lépett a mindössze két éve alakított Bóbita és a 2012 óta működő Kitrákotty gyermek néptánc-csoport. Az ünnepségre Csátaljáról érkezett vendégeket a programban Szabados Ildikó középiskolai tanuló képviselte egy tréfás székely népmesének az előadásával. A Tápai Hagyományőrző Egyesület és a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület 2003 óta szoros kapcsolatban áll egymással, évente közös műsorokat készítenek. A kapcsolat alapja, hogy a szegedi nagy árvíz elől több bánáti településre, többek között Szajánra is menekültek a tápéiak és a környező veszélyeztetett helységek lakói, egy részük tovább költözött az Aranka, a Béga megáradásakor az 1880-as évek elején, épp mint a mai Bácsgyulafalva alapítói.
A vendégek közül Török Dóra népdalcsokrot énekelt, a tiszai árvíz 140. évfordulójának emlékére tiszai népdalcsokrot adtak elő asszonytánccal és egy páros tánccal kiegészítve. Végezetül a bácsgyulafalvi egyházi kórus tagjai a jelenlévőkkel együtt Német Sándornak, a bácsgyulafalvi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom kántorának orgonakíséretében elénekelték az Ó Nagy asszony című egyházi éneket.
A rendezvény közös vacsorával, táncmulatsággal zárult.
