Augusztus 20-a a magyar nemzet egyik legfontosabb ünnepe: Szent István királyra, az államalapításra és a magyar államiság ezeréves örökségére emlékezünk. Ehhez a naphoz azonban egy másik, mélyen élő hagyomány is kapcsolódik: az új kenyér megáldása és megszentelése. A kúlai Szent György római katolikus templomban megtartott kenyérszentelési ünnepség egyszerre vallási és közösségi esemény.
A kúlai hagyomány különösen szép részlete, hogy a helyi közösségben az új kenyeret ahhoz a gazdához kapcsolják, akinek a földjén tavasszal, Szent György ünnepéhez kapcsolódóan búzaszentelést tartottak. Idén áprilisban, Szent Márk napján Valka Károly földjén szentelték meg a búzát. Ezért az új kenyeret is ő vitte be a templomba a helyi Népkör Magyar Művelődési Központ népviseletbe öltözött fiatal táncosainak kíséretében.
‒ Ez a hagyomány azt is kifejezi, hogy az ember munkája és Isten gondviselése nem választható el egymástól. A gazda elveti a magot, gondozza a földet és betakarítja a termést, de végső soron minden élet a Jóisten ajándéka. A kúlai Szent György-templom különleges helyet foglal el a helyi magyar közösség életében. A templom 1770-ben épült, és 2026-ban fennállásának 255. évfordulóját ünnepelte. Az évszázadok során nemcsak a szentmisék helyszíne volt, hanem a helyi magyarság és a katolikus közösség egyik fontos találkozási pontja is – mondta el Valka Károly.
A kenyérszentelési ünnepség középpontjában természetesen a szentmise áll. Az ünnepi alkalom ilyenkor nem egyszerűen megemlékezés, hanem hálaadás is: hála azért, hogy az elmúlt esztendőben megadatott a termés, hogy az asztalra kerülhetett a mindennapi kenyér, és hogy a közösség tagjai ismét együtt lehetnek.
Juhász György helyi plébános prédikációjában arra emlékeztetett, hogy nem lenne helyénvaló, ha azért, mert idén kevesebb termett, mint máskor, a hálaadás helyett méltatlankodnánk és zúgolódnánk.
‒ A világon sok helyen éheznek az emberek, gyerekek szenvednek éhínségtől. Meg kell találnunk a módját, hogy ne csak tudjunk róluk, hanem lehetőség szerint segítsük is őket. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének adatai szerint 2025-ben mintegy 645 millió ember szenvedett éhezéstől. Bár ez a szám három éve folyamatosan csökken, a helyzet továbbra is válságos, és a fejlődés régiónként nagyon eltérő. Az éhezés fő okai közé tartoznak a fegyveres konfliktusok, hiszen a háborúk elpusztítják a mezőgazdaságot és megakadályozzák az élelmiszer-segélyek célba jutását. Tanúi vagyunk továbbá a klímaváltozás hatásainak is, hiszen az aszályok, árvizek és szélsőséges időjárási jelenségek tönkreteszik a termést. Ugyanakkor gazdasági válságok is nehezítik a helyzetet: a magas infláció és a szegénység miatt sokan nem tudnak elegendő élelmet vásárolni. Adósai vagyunk a Jóistennek köszönettel, hálával – a búzáért, a mindennapi kenyérért és sok minden másért is. Igaz, szárazság sújtotta a mi vidékünket is, de mégis megvan a megélhetőségünk – mondta többek között Juhász György atya, majd a szentmise végén megszentelte a kenyeret.
Nyitókép: Részlet az ünnepi szentmiséből (Fotó: Paraczky László)
