A szenttamási Szent Kereszt felmagasztalása római katolikus templomban vasárnap este tartott szentmisén elköszönt a hívektől Serfőző Dezső atya, aki hamarosan Titelen folytatja szolgálatát. Bár viszonylag rövid időt töltött a szenttamási plébánián, a helyiek mindig szeretettel emlékeznek a csendes és mindig mosolygó káplánra.
– Vallásos családban nevelkedtem. Négyen vagyunk testvérek, én vagyok a legfiatalabb. Két nővérem Péterrévén él, az idősebb szerzetes nővér, a fiatalabb házas, két gyermeke van, és van egy bátyám, aki Zentán él, a családi házban. Az általános iskola vége felé érlelődött meg bennem a papi hivatás gondolata, hiszen sokat ministráltam. Talán a templom csendje, az Isten közelsége ragadott meg leginkább. Az Oltáriszentség előtti imádságok során hasonló érzés töltött el, mint Jézus színeváltozásánál Pétert, amikor kijelenti: „Uram, jó nekünk itt lennünk.” (Mt 17,5) – idézte a zsoltárt Serfőző atya.
A szabadkai Paulinum püspökségi gimnázium elvégzése után Szegedre került szemináriumba, és 2019-ben szentelték pappá Zentán, a Kis Szent Teréz-templomban.
Első szolgálati helye Ada volt, ahol négy évig volt káplán, majd másfél évig Tiszakálmánfalván (Budiszaván) szolgált, onnan került Szenttamásra.
Miután Szenttamásra helyezték, Zsúnyi Tibor plébánossal vasárnaponként vidékre is jártak misézni.
– Tibor atyával több településre is jártunk ellátni a papi feladatokat: Veprődre (Kruščićra), Cservenkára, Ókérre (Zmajevóra), emellett segédlelkészként szolgáltam Temerinben is. A szórványban, Cservenkán és Veprődön nem könnyű a helyzet: nagyfokú elnéptelenedés tapasztalható, de a megmaradt közösségek összetartóak. Személy szerint szerettem a kisebb falvakba is járni, mert ilyenkor az ember maga mögött hagyja a mindennapi sürgést-forgást. Úgy gondolom, hogy azoknak az életében, akik a szórványban gyakorolják katolikus hitüket, valóban az őszinte vallásosság mutatkozik meg. Őket semmilyen érdek nem vezérli, csupán a tényleges tenni akarás és a kitartás a hitben. Ezeken a helyeken meg lehet tanulni, hogy a vallásgyakorlás valódi lelki erőt ad az embernek. A szentmise és az imádság által a templom az Istennel való találkozás helyévé válik. Amíg van, aki tiszta szívvel fohászkodik Istenhez, és életében megvalósítja az Ő tanítását, addig van jövő – lelki értelemben és létszámban is. A hiteles keresztény életben mindig ott van a gyarapodás lehetősége. Jézus mondja: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)
Az atya hamarosan Titelen teljesít szolgálatot, meglátása szerint az ottani helyzet hasonló a cservenkaihoz és veprődihöz.
– Tudjuk, hogy a második világháború után erről a vidékről sok embert elüldöztek. Mivel korábban Tiszakálmánfalván is szolgáltam, valamennyire ismerem az ottani viszonyokat. Sokan attól tartanak, hogy papként lehangoló lehet olyan templomokban misézni, ahol kevesen vannak – én viszont úgy vélem, ha az embernek erős a kapcsolata Istennel és élő lelki élete van, ez nem okoz nehézséget. Fontos, hogy tudjunk adni az embereknek a belső lelki gazdagságunkból, amit az imádság és a szentmise által kimunkálunk – mutatott rá Serfőző Dezső atya.
Szavai szerint Titelen és környékén törekedni kell a megértésre és az emberek közötti kapcsolatok építésére, hogy a közösségek maguk mögött tudják hagyni a történelem során elszenvedett sérelmeket, és a jövő felé forduljanak.
Nyitókép: Serfőző Dezső atya és Zsúnyi Tibor plébános a vasárnapi szentmise végén (Fotó: Paraczky László)
