A találkozás ünnepe

A 48. Durindó hivatalos programja vasárnap – a szentháromság vasárnapja alkalmából – 11 órakor a magyarittabéi református templomban nt. Kovács Csaba tiszteletes vezetésével ünnepi istentisztelettel kezdődött. Ezt követően a rendezvény résztvevői és vendégei átvonultak a Deák Ferenc Kultúrotthonba, ahol pontosan délben útjára indították a Durindót.

Ünnepi köszöntőt Boros Beáta, a Búzavirág Népi Szokásokat és Hagyományokat Ápoló Egyesület elnöke és Sári Enikő, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Fesztivál Tanácsának alelnök asszonya mondott. A fesztivált Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke indította útjára. Az érdeklődő közönség a Durindó 126 műsorszámában 1407 népdalénekes és népzenész előadását tekinthette meg a Deák Ferenc Kultúrotthon színháztermében és a hozzá tartozó kisteremben.

Flaman István, szentmihályi citeraoktató és a citeramuzsika népszerűsítője több csoporttal is fellépett: a Flaman–Hézső citerakettős tagjaként, valamint a magyarittabéi, a tordai, a magyarcsernyei és a szentmihályi kórusok kísérőjeként. Meglátása szerint a Durindó egy megkerülhetetlen fesztiválja a vajdasági magyar népzenészeknek és népdalénekeseknek.

– Mi azért dolgozunk egész évben, hogy ezen a szemlén a legjobb tudásunk szerint mutatkozhassunk be. A találkozás ünnepe is ez a rendezvény, mert aki mögött több év munka áll, az rengeteg régi ismerőst üdvözölhet itt. Sok emberrel sajnos évente csak egyszer találkozunk, éppen a Durindó Fesztiválon – magyarázta a citerás.

Vajdaságban egyre kevesebb művelődési egyesület dicsekedhet saját és népzenét is játszani tudó zenekarral. Más a helyzet a csantavéri Mendicus Művészeti Központban, amelyben több tamburazenekar is tevékenykedik – hallottuk Vörös Róberttől, a Mendicus tamburazenekar vezetőjétől.

– Mi vagyunk a nagycsoport, de van egy 8. osztályosokból, és még egy 5. és 6. osztályosokból álló zenekarunk is. Összesen harmincan zenélünk, mindegyik csoportban tíz-tíz fő. Én 1984-ben kezdtem el muzsikálni, az egyesületen belül 1998-ban alakítottam meg az első zenekaromat. Már akkor is úgy gondoltam, hogy az utánpótlásnak folyamatosnak kell lennie, és ez azóta is a szívügyem – nyomatékosította Róbert.

A Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület Cickafark énekcsoportja ötödik alkalommal vett részt a fesztiválon, egy csókai dalcsokorral érkeztek – hallottuk Süveg Hildától, a csoport egyik énekesétől.

– Minden évben több csokrot begyakorlunk, így a fellépéseinket is változatosabbá tehetjük. A Durindóra mindig azt választjuk ki, amelyik a legjobban a szívünkhöz nő. Erre a fellépésre készülünk a legtöbbet és a legszívesebben, mert ez egy nyilvános szemle, sokan látnak, hallanak bennünket, és ez egy igazi kihívás a számunkra – mesélte a népdalénekes.

A temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület Berbence zenekara palatkai táncdallamokkal érkezett a fesztiválra.

– Az elmúlt években többször is jártunk Erdélyben tanulni és készülni is. A mai alkalomra azokból a dalokból válogattunk egy csokorra valót. Az ember, ha egy munkára több időt áldoz, akkor meg is tudja azt mutatni, hogy annak a munkának gyümölcse is van – mondta Nagy Gergő, a zenekar tagja.

A pancsovai Pántlika zenekar általában az al-dunai székely dalokból válogat fellépéseire, most mégis úgy döntöttek, hogy egy moholi dalcsokorral mutatkoznak be.

– Az utóbbi időszakban erősödött a moholiakkal a kapcsolatunk, ezért döntöttünk e mellett a dalcsokor mellett. Otthon sokat gyakorolunk a kultúregyesület termében, de egymáshoz is sokszor eljárunk. Az elmúlt hét évben szoros barátság alakult ki közöttünk, szinte családias a légkör a próbáinkon. Nagyon szeretjük a Durindót, mert összehozza az embereket – hallottuk Kemény Mária művészeti vezetőtől.

A kétnapos fesztivál a Gyöngyösbokréta és a Durindó lobogójának az átadásával fejeződött. A 62. Gyöngyösbokréta és a 49. Durindó házigazdája Hajdújárás lesz.