Pénteken a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban Eretnek gondolatok címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést, amelynek témája az elvándorlás és a külföldi munkavállalás volt.
Nem titok, és manapság már nem is keveseket érintő téma, hogy gyerekeink, szomszédaink, ismerőseink közül egyre többen szedik sátorfájukat és a jobb anyagi juttatás reményében szerencsét próbáljanak külföldön. A Magyar Nemzeti Tanács ezt megelőzendő már jó ideje próbál megoldást találni erre a problémára, és maradásra bírni a munkavállalókat. Ezúttal Magyarkanizsán beszélgettek a témáról és a külföldön vállalt munka napos, illetve árnyas oldalairól. A beszélgetésben részt vett dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, dr. Lengyel László, az MNT felsőoktatási ügyekkel megbízott tanácsosa, Kávai Szabolcs történész, valamint Pilisi Ibolya, aki saját külföldi tapasztalatait osztotta meg a vendégekkel.
A beszélgetés alapját dr. Korhecz Tamás márciusban megjelent Mindenhol jó, csak otthon nem?! című tanulmánya szolgáltatta, amelyben már akkor kifejtette véleményét a kivándorlásról és a külföldi karrier illúzióiról. Indoklását a jelenlegi, fogyasztásra kiélezett életstílussal kezdte, mivel véleménye szerint a kor értékválságát a feleslegesen vásárolt árucikkek, és szórakozásként jelentkező vásárlói attitűd képezi, az emberek pedig egyre többen hiszik azt, hogy a boldogság kulcsa a legújabb műszaki cikkek, a nyugati autók és egyéb, nem mindenki számára elérhető dolgok birtoklásában rejlik. Gondolatmenetét folytatva kifejtette, ha arányítjuk, az adott országban a bérek annyit érnek, mint az itteni árakhoz szabott itteni juttatások, ahogyan a külföldi 3000 eurós átlagfizetés még mindig jóval afölött van, mint amennyit egy innen kiutazott fizikai munkás vagy kőműves magáénak tudhatna. Arról nem is beszélve, hogy – ahogyan fogalmazott – „Németországban mi sohasem leszünk németek, mindig csak külföldiek leszünk.”
A beszélgetés folyatásában középiskolás, illetve gimnazista diákok esszéiből hallhattunk részleteket, akik ugyanerről a témáról írtak, és munkáikban kivételes éleslátásukról tettek tanúbizonyságot. Ahogyan az egyikőjük fogalmazott: „A kivándorláshoz nagy bátorság vagy üres szív szükséges.” Nem mellékes tehát, hogy az anyagi biztonság és jólét érdekében feladott haza, a szülőföld és anyanyelv meghatározó lehet egyes emberek életében, akik sokszor csak azután kezdik érezni ezen értékek hiányát, miután már kiutazva lemondtak róluk.
A beszélgetés második felében Pilisi Ildikó mesélt az amerikai egyesült államokbeli személyes tapasztalatairól, illetve arról, hogy a megszerzett javak érdekében az embernek mindehhez csupán kétféle ruhanemű is elegendő: egy munkaruha, illetve egy pizsama. Az ottani munkásoknak ugyanis számos dolgot, még a szabadidejüket is fel kell adniuk a megszerzett pénz érdekében. Ezzel kapcsolatban a közönség soraiból is többen jelezték az elmondottakhoz hasonló tapasztalataikat, sőt a szinte mindenkit érintő téma többször is felszólalásra késztette a megjelenteket. Egyik hölgy az itthoni munkavállalás egyik fő problémájaként a fiatalok hiányos szerb nyelvtudását, illetve a szerb nyelv nem megfelelő iskolai oktatását emelte ki hátráltató erőként, dr. Korhecz Tamás azonban biztosította afelől, hogy ezen gondok orvoslását az MNT már évekkel ezelőtt megkezdte, a szerb nyelv módszertani változtatásait célzó javaslataikat már eljuttatták az oktatásügyi minisztériumhoz, emellett külön középiskolások részére meghirdetett szerb nyelvtanfolyamokat is indítottak valamennyi nagyobb településen.
