2024. július 24., szerda

Könnyű kitűnni a tömegből?

– Súlyosan nőtt a depressziós fiatalok száma a világban. Ezek a szomorú számok a világ teljes népességére, ezen belül a fejlettebb országokra vonatkoznak – így ismertette néhány hónappal ezelőtt egy nemzetközi kutatás adatait a budapesti székhelyű Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete. A vizsgálat eredményét olvasva joggal merülnek fel bennünk a kérdések: Az élet legreménykeltőbb szakaszában vajon miért érzi magát elkeseredettnek egyre több embertársunk? Mégis mi változott meg az elmúlt néhány év során? Az őseinknek vajon könnyebb volt? Találékonyabbak vagy esetleg a kor adottságai miatt szívósabbak voltak nálunk?

Bizonyos szempontokat figyelembe véve talán sosem volt könnyű fiatalnak lenni, de az elmúlt években a világ fejlettebb részében számos változás történt: elképesztő mértékben lopakodtak be az életünkbe az elektronikai eszközök és velük együtt a közösségi média. Minden létező cég és eszköz a figyelmünk egy szeletéért harcol. Ez lett a legfontosabb konvertábilis (a nemzetközi pénzpiacon bárhol bármely valutára átváltható) valuta a techóriások világában. Ezek a gigacégek neurobiológusokkal, pszichológusokkal, valamint még számos terület szakembereivel dolgoznak azon, hogy minél jobban odatapasszanak bennünket a képernyőhöz, és hogy minél több időt töltsünk a különböző kütyük nyomkodásával. A több képernyőidő magasabb reklámbevételt, idővel pedig biztos, azaz függő fogyasztót jelent.

A közösségimédia-felületek által eltorzított világszemléletben mindenki tökéletesen boldognak tűnik. Mindenkinek szuper munkája, családja, párkapcsolata van, és szép helyekre jár nyaralni. Mindenkin azt látjuk, hogy álmait éli. A legtöbben ilyen tartalmat posztolnak, s cserébe elismerést, elektronikus szeretetvalutát, azaz „lájkesőt” várnak. Amikor azt tapasztaljuk, hogy nem tudjuk folyamatosan megadni magunknak azt, amit ezeken a felületeken látunk az influenszerek világában, egész létünk borússá válik. Pedig az élet, amelyik nincs agyonfilterezve a közösségimédia-felületeken, az korántsem tökéletes. Elsősorban talán ezt kéne megértetni a fiatalokkal. Nem szabad elhinnünk, hogy csak akkor van jó életünk, ha a Starbucksban, a legszebb hölgyek/urak, sztárok társaságában isszuk a kávét, vagy ha minden héten a világ más-más, szebbnél szebb pontjától posztolunk. Amiatt sem szabad rosszul éreznünk magunkat, ha épp húszévesen nem vagyunk cégvezetők vagy milliárdokat kereső élvonalbeli focisták. Tény: a vezető gigacégekkel szemben egy közösség legjobb szakemberei (pedagógusok, pszichológusok) sem tudják kellően felvenni a versenyt. Amit fiatal embertársainknak nemes egyszerűséggel tanácsolhatunk, esetleg amit mi, fiatalok tehetünk, hogy a kialakult globális helyzetet saját előnyünkre fordítjuk.

A fiatalok többsége ugyanis a telefonját nyomkodva, zombiként tengeti mindennapjait, miközben a fókuszált, elmélyült munka egyre inkább felértékelődik: egyre könnyebb kitűnni vele a tömegből. Ezáltal pedig valós önbizalomra tehetünk szert, társas kapcsolataink tartalmasabbakká, elmélyültebbekké válhatnak, erősödhet a fizikumunk, kreativitásunk, ezek babérjait pedig sokkal gyorsabban le tudjuk aratni, mint gondolnánk. Érdemes elgondolkodni Andrew Matthews neves amerikai író bölcsességén, amely így szól: „Ha az élet dögunalom, nézd meg, mennyi energiát fordítasz rá! Sohasem hallod, hogy valaki azt mondaná: »Hajnalban kelek, edzem a testem, tanulok, ápolom a kapcsolataimat, teljes gőzzel dolgozom – és semmi jó nem történik az életemben.« Életünk egy energiarendszer. Ha semmi jó nem történik benne, az a te hibád. Ha majd egyszer felismered, hogy a befektetett energia alakítja a körülményeidet, akkor már nem leszel áldozat.”