A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar épületében két rendezvénnyel emlékeztek meg a tavaly elhunyt dr. Raffai Judit rendes egyetemi tanárról, az intézmény oktatási dékánhelyetteséről. A szakmai összejövetel az Interreg IPA Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program részeként megvalósuló NOBORDER című projekt záróeseménye volt.
A konferencián a partnerek beszámoltak a tevékenységeikről, átadták a Raffai Judit-díjat, emellett bemutatták a Létünk folyóirat Raffai Judit-emlékszámát, a Folklór és pedagógiát, valamint a pályázat részeként megjelent kiadványokat is. Emellett a szakmai napon gyakorlatorientált műhelymunkát is tartottak. A rendezvényt pedig egy felnőtt mesekörrel zárták.
Vukov Raffai Éva, az MTTK oktatója alapította a Raffai Judit-díjat. Elmondta, hogy Raffai Judit hivatását mély elkötelezettséggel és szeretettel gyakorolta, munkájának azonban mindig szerves része volt a tudás átadása. Fontosnak tartotta, hogy az általa és mások által végzett kutatások eredményei minél szélesebb körhöz jussanak el, és mások számára is értéket, élményt jelentsenek.
– Amikor Raffai Judit a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar munkatársa lett, külön örömmel töltötte el, hogy a hallgatók szakmai fejlődését is segítheti. Több diák is nyitott volt a terepmunka iránt, de közülük kiemelkedett Szalai Lilla, aki már kezdetektől nagy lelkesedéssel vett részt a kutatásokban. Feladatait is úgy alakította, hogy lehetőség szerint saját környezetében végezzen kutatómunkát. Az Al-Duna menti terepkutatások 2017-es indulásakor már aktív résztvevő volt, és azóta is, amikor ideje engedi bekapcsolódik a munkába. Szakdolgozatát és mesterdolgozatát is a székelykevei terepkutatás során gyűjtött anyagokra alapozta, méghozzá a helyi gyermekjátékokat vizsgálta, amelyeket éveken át kutatott, számos adatközlő bevonásával. Munkája rendkívül gazdag és terjedelmes, ezért méltónak tartjuk arra, hogy kiadásra kerüljön a közeljövőben – taglalta Vukov Raffai Éva.
Szalai Lilla hangsúlyozta, hogy a tanárnőhöz a terepmunka során került közelebb, akkor ismerte meg igazán nemcsak oktatóként, hanem emberként is.
– Legszívesebben megsokszorosítanám ezt a díjat és nem tartanám meg csak magamnak, hanem mindazoknak adnék belőle, akik hozzájárultak ehhez a munkához. Bár én jegyeztem le az élettörténeteket, valójában mások élték meg azokat. A tanárnő hiánya máig nagyon erős bennem. Amikor Vukov Raffai Éva felhívott a díj hírével, egyszerre éreztem örömöt és fájdalmat, keserédes pillanat volt számomra. Természetesen hatalmas megtiszteltetés az elismerés, de miközben a kezemben tartom, tudom, hogy sok embernek köszönhetem. Az elismerés hallatán nem is az jutott eszembe, hogy megérdemlem-e a díjat, hanem azok az emberek, akik bizalmat szavaztak nekem, és megosztották velem életük történeteit, hiszen nem magától értetődő, hogy valaki erre vállalkozik és beszél saját tapasztalatairól – fejtette ki Szalai Lilla.
Nyitókép: A konferencia részvevői/Fotó: Kolovity Edina
