Félelem

– Gyere, simogasd meg. Nem bánt, látod, a farkát is csóválja.

Anyja szoknyája mögül kukucskál a kétéves kisfiú.

– Az utcánkban van egy nagyon ugatós kutya, tőle fél, és persze minden kutyától – mondja mosolyogva az anya.

– Látod, ez a kutya nem ugat rád. Különben a kutyák azért ugatnak, mert félnek. Te biztosan bátrabb vagy náluk. Gyere, barátkozz meg vele.

A kisfiú elengedi anyja szoknyáját, és néhány bizonytalan lépést tesz a kutya felé. Gazdája kissé enged a nyakörv szorításán. A kutya szemlátomást örül, ő is kettőt lép a fiú felé, majd megtörténik a csoda. A kisfiú megsimogatja a kutya fejét.

– Látod, nem kell tőle félni. Persze mindig legyél óvatos, de nem kell a kutyáktól félned – mondja a kutya gazdája, majd az anyjához szól.

– A kutya megérzi, ha az ember fél tőlük, és ha agresszív, meg is támadhatja. Ha a kisfia legyőzi a félelmét, és így sétál majd vele az utcájukban, meglátja, az ugatós kutya sem fog többé ugatni.

Nem tudom, hogy az utcabeli kutya ugat-e még a kisfiúra, de azt tudom, hogy a félelem nagy úr. Talán a legnagyobb, és lehet, hogy a legfontosabb valamennyi érzelem közül. Tulajdonképpen a túlélést segíti a veszélyek jelzésével. És szembe kell vele néznünk, különben örökre a rabjaik lehetünk. „Mindannyian arra születtünk, hogy előbb-utóbb szembenézzünk azzal, amitől a legjobban félünk. Ha megadod a félelmeidnek az elismerést, vagy megtalálod magadban a bátorságot arra, hogy legyőzd őket, vagy világosabban látod majd, hogy valójában nem is érdemes felülkerekedni rajtuk” – mondta Matthew McConaughey amerikai színész.

A félelemnek azonban van egy másik alakja, amit szorongásnak hívunk. A félelem konkrét veszélyre irányul, a szorongás viszont a jövőbeli bizonytalanságra. Mi történik az emberrel akkor, ha mindkét érzés folyamatosan él benne?

Hogy ne én adjak erre választ, ugyanis nem vagyok pszichológus, de filozofálni sem akarok, megkérdeztem az egyre népszerűbb mesterséges intelligenciát. A következő választ adta: „A tartós, alaptalan félelem (szorongásos zavarok) akadályozhatja a mindennapi életvitelt, koncentrációs zavarokat és testi tüneteket okozhat.”

És mit válaszolnál, kedves MI, a félelemben tartani fogalomra? Azt, amit valamennyien tudunk. „Valakit folyamatosan rettegésben, bizonytalanságban vagy fenyegetettség érzésében hagyni, gyakran kontroll vagy hatalomgyakorlás céljából.” Három kontextust emelt ki láthatatlan segítőm, a pszichológiai elnyomást, a politikai vagy társadalmi kontrollt és a munkahelyi terrort.

Az elsőnél a két ember érzelmi zsarolásáról szól, a másodiknál a lakosság engedelmességre kényszerítéséről, a harmadiknál pedig azt írja, hogy a kirúgástól való félelem a fő motivációs eszköz.

Jómagam már abban a korban vagyok, amikor azzal kell szembenéznem, amitől a legjobban félek. Ezt a félelmet már nemigen lehet legyőzni, de felülkerekedni sem rajta. Innen, csendes magányomban azonban azt látom, hogy a világot egyre jobban a félelem irányítja, a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig, és ezek az erők olyan törvényeket, szabályokat hoznak, amelyek ezt a félelmet folyamatosan fokozzák. Hogy meddig, nem tudom. Én csak annyit tudok, hogy ha bátran a kutyához lépek, és megsimogatom a fejét, a félelem bennem és benne is elillan. Ahogy abból a kisfiúból a történet elejéről.