A közelmúltban ünnepelte a világ Sir David Attenborough századik születésnapját. Nem túlzás azt állítani, hogy világszerte megemlékeztek a neves brit televíziós és természetfilmes kerek születésnapjáról, hiszen a BBC mintájára, amely ünnepi tv-műsorral készült, sok-sok ország tett hasonlóképpen. Magyarországon a Duna Televízió ez alkalomból több Attenborough-alkotást is műsorára tűzött, melyek közül számomra a 2020-ban készült, Attenborough: Egy vadregényes élet című életrajzi film bizonyult a legizgalmasabbnak, hiszen a maga 51 percében benne foglaltatik mindaz, ami Attenborough 60 évnyi tévés-filmes alkotómunkáját jellemzi, ráadásul a kulisszák mögé is betekintést enged.
Megismerhetjük belőle a gyermek Davidet, aki kiskorától fosszíliákat, kőzeteket gyűjtött, és rajongott a természetért. Hamar eltökélte, hogy az élővilág tanulmányozásával szeretne foglalkozni. Aligha meglepő hát, hogy Cambridge-ben zoológiából és geológiából diplomázott, és a BBC-hez kerülve hamarosan kameraközelben találta magát. Még a fekete-fehér filmezés korában kezdte el készíteni a Zoo Quest című természetfilm-sorozatot, ami nagy népszerűséget hozott számára. Rokonszenves személyisége, mesélőkedve és az állatok iránti szeretete sokak kedvencévé tette őt, s e népszerűséget későbbi nagy sorozatai még fokozták. Nevezetes trilógiája, az Élet a földön, Az élő bolygó, valamint Az élet megpróbáltatásai című alkotások a világ legnagyobb természetfilmesévé avatták őt, hiszen a természetfilmek új műfaját alapozta meg. Úgy mutatott be bennük különleges helyeket, hogy mindet gyönyörűnek, fontosnak és sérülékenynek láthatták a nézők, és milliókat győzött meg arról, hogy ezeket a helyeket csodálni és védeni kell.
Állítólag sokan az ő természetfilmjei hatására léptek tudományos pályára, s visszagondolva, jómagam is kacérkodtam gyerekként a gondolattal, hogy tengerbiológus leszek, hátha előttem is feltárulhat az a színes, mozgalmas és borzongató vízi világ, amelyet Attenborough filmjeiben mindig csodáltam. A kék bolygó című természetfilm-sorozata lett az egyik kedvencem, amely a világ óceánjainak élővilágát mutatja be, David Attenborough narrációjában. „Az ő hangján maga a természet szól hozzánk” – nyilatkozta róla egy tévés munkatársa, s valóban, talán elképzelni sem lehet például ezt a sorozatot az ő megnyugtató, bársonyos hangja, találó meglátásai nélkül. Az Egy vadregényes élet kitér e neves Attenborough-sorozatok készítési körülményeire, láthatók benne korabeli filmkockák, sőt a forgatások helyszínére is elkalauzolnak bennünket. Kollégák, stábtagok és maga a főszereplő mesélnek el emlékezetes és meghökkentő emlékeket a forgatásokról. Felelevenítik például annak az ikonikus jelenetnek a körülményeit, amikor Attenborough egy száguldó motorcsónakban ülve mesél a hattyúk repüléséről, miközben e kecses madarak a feje felett szárnyalnak, akárha úsznának a levegőben. Aztán a stábbal tarthatunk a borneói esőerdőbe, ahol is az akkor 88 éves mester és maroknyi stábja a repülőbékát vette filmre, hevedereken lógva a 33 méter magas lombkoronában. A Sziklás-hegység meghódítása sem tűnik kisebb kihívásnak, ahol a világ egyik leggazdagabb őskövület-lelőhelyét keresték, s talán a legmeghatóbbra sikeredett a Galápagos-szigeteki utazásuk, ahol meglátogatták a 100 év körüli óriásteknőst, Magányos George-ot, aki az Attenborough-val való találkozása után két héttel már nem ébredt fel többé. Ő volt fajának utolsó képviselője, aki ráirányította a figyelmet környezetünk sérülékenységére, s akinek utolsó médiaszereplése a nagy mester látogatásakor felvett közös jelenet maradt. S ha már kihalt állatok: Attenborough-nak a dodóval is sikerült találkoznia, mégpedig egy szokatlan helyzetben. Az idős természetfilmes ugyanis a British Museumban futott össze a CGI technológiának köszönhetően „életre keltett” dodóval, ily módon érzékeltetve, hogyan is festhetett, viselkedhetett a hajdani madár.
E különleges jelenetekben legérdekesebb maga a főszereplő, akit megleshetünk a kulisszák mögött. Például azt, forgatáskor hogyan készül fel az összekötő szövegek hibátlan elmondására, hogyan viccelődik a stábbal, hogyan viselkedik a számára új közegben, valamint megelevenedik a forgatások társasági légköre. Sir David mindig mosolygós, lelkes és tiszteletteljes, láthatólag óriási tudásszomja van, és legyen 60, 80 vagy 100 éves, hasonló vehemenciával veti magát a munkába: a világ megismerésének és a természeti egyensúly megőrzésének vágya hajtja.
88 éves volt, amikor részt vett egy ausztrál expedíción, melynek során egy szupermodern merülőhajóban ülve láthatta földünk egyik legcsodálatosabb élőhelyét, a Nagy-korallzátonyt, és megfigyelhette annak változásait. Ezen élmény hatására többször is felszólalt a korallzátony védelmében, globális katasztrófának nevezve eme összetett ökoszisztéma várható kipusztulását. Mind nyíltabban kezdett beszélni környezeti kérdésekről, s 90 évesen járt Barack Obamánál a Fehér Házban, javasolva az amerikai elnöknek, hogy a klímaváltozásra prioritásként kell tekinteni. Azóta is felszólal klímakonferenciákon, többek között a műanyag környezetkárosító hatására figyelmeztet, és összefogást sürget Földünk jövőjéért.
Talán nem túlzás bolygónk legismertebb és legelismertebb környezetvédőjének nevezni őt, akinek megadatott egy valóban vadregényes élet. Évtizedek óta utazik szerte a világban, dokumentálja a természetet, nézők több nemzedékét kalauzolta el különleges és inspiráló helyekre. A természetszemléletünket és világlátásunkat forradalmasították a képek, amelyeket az élővilágról mutatott a Csendes-óceán mélyétől a trópusi esőerdők legfelső szintjéig, vagy a rovarok és növények titkos világáig. Milliók látták világszerte korszakalkotó sorozatait, amelyek a fekete-fehér képektől a legmodernebb, 3D és a 4K technológiák úttörő alkalmazásán keresztül megváltoztatták a természettudományi műsorokról alkotott képünket. Isten éltesse hát Sir David Attenborough-ot, a nagy mesélőt, akinek élete és munkássága maga a példamutatás, hogy hogyan viszonyuljunk otthonunkhoz, a Földhöz, amelynek jólléte legfőképpen rajtunk, embereken múlik.
Nyitókép: Facebook/Sir David Attenborough
