Ha most kiskorú lennék, és Kínában élnék, sohasem tudnám meg azt, hogy a kínaiak miért boldogabbak és szabadabbak, mint mi vagyunk. Habár már abban a korban vagyok, amikor ismét kiskorúsíthatnának, és Szerbiában élek, kíváncsian olvashattam el a mobiltelefonom Facebookjára érkező információt, miszerint a kínaiak sokkal nagyobb szabadságot élveznek, mint mi, és ezért minden bizonnyal boldogabbak is nálunk. Hogy miért? Ennek két oka van. Az egyik a fegyelem. A kínai bölcsek azt állítják, hogy fegyelem nélkül nincs szabadság. Igen, a rend és a fegyelem, ez jellemzi a kínai társadalmat, de nem tegnaptól, de még tegnapelőttől sem, hanem sokkal régebb óta, már több száz éve. Ha belegondolok, érthető is a fegyelemnek és a rendnek a szigorú fenntartása Kínában, különben aligha maradhatott volna egészben az ország sok száz éven át.
Egy alkalmi ismerősöm, aki mellesleg boszniai szerb, és cipőgyára van, mesélte, hogy a boszniai háború elől családjával együtt elköltöztek az országból, mert nem akartak részt venni az embertelen öldöklésben. A család Magyarországra menekült, ő pedig egy németországi ügyfele által Kínában kapott munkát, ahol több mint egy évig egy cipőgyárban volt munkavezető. Saját maga is meggyőződhetett róla, hogy Kína egészen más világ, mint a miénk. Elmondta, hogy a gyár, ahol dolgozott, egy nagyváros peremén volt. A dolgozók munkásszálláson laktak, a gyárudvarban pedig boltok voltak, ahol mindent meg tudtak venni. Gyakorlatilag állandóan a munkahelyükön tartózkodtak, és csak akkor utaztak haza, amikor haláleset volt a családban, meg persze a kínai újévkor. Ilyenkor senki sem dolgozik, a kínaiaknak gyakorlatilag ez az egyetlen szabadságuk. Persze, elmehetnek évi szabadságra is, de szinte senki sem hiányzik évente egy hétnél többet a munkahelyéről. Ott mindenki tudja, hogy mi a dolga, rend van, és fegyelem, mondja alkalmi ismerősöm, és hozzáteszi, hogy megítélése szerint a kínaiak boldogok.
De mi köze mindennek ahhoz, hogy én már nem vagyok kiskorú? Ennek semmi köze, de a mobiltelefonnak van, ugyanis Kínában 18 éves korig tiltva van a mobiltelefon használata. Ha kiskorú volnék, és Kínában élnék, nem olvashattam volna el az Facebookon, hogy a nyugati társadalommal szemben a kínaiak sokkal szabadabbak és boldogabbak. Nem tudom, hogy el tudja-e képzelni manapság nálunk bármelyik fiatal, sőt gyerek az életét mobiltelefon, azaz okostelefon nélkül. Bevallom, már mi, vének sem. Ha véletlenül otthon felejtem, és úgy megyek bevásárolni a városba, akkor ideges leszek, mert nem tudok kommunikálni az otthoniakkal. Hátha eszükbe jutott még valami, amit vennem kellene, vagy én látok valamit, amiről megkérdezhetném őket, hogy kell-e. De így!
De térjünk vissza a gyerekekhez, a fiatalokhoz. A kínai gyerekek idejük legnagyobb részét játszással, tanulással, barátkozással, beszélgetéssel, egymás megismerésével töltik abban a korban, amikor erre egy egyénnek legnagyobb szükségük van ahhoz, hogy felnőttként teljes értékű emberként szolgálhassák a társadalmat. Őket nem butítja el az okostelefon. Velünk viszont már kicsi kortól kezdve ezt teszi. Gyakorlatilag rabszolgákká tesz bennünket. És tudjuk, hogy a rabszolgák sohasem voltak szabadok, sem boldogok. A kérdés csupán az: van-e számunkra esély arra, hogy megszabaduljunk ettől a rettentően hasznosnak látszó kolonctól, vagy már késő?
Nyitókép: Pixabay
