Végre megkezdődött! Hogy mi?! Hát a foci-világbajnokság! Bevallom, már nagyon vártam. Az utóbbi időben számoltam, mennyit kell még aludni, hogy elkezdődjön, ugyanúgy mint ahogy dedós koromban tettem. Azt mondták például, hogy még ötöt kell aludni, hogy elmenjünk a vidámparkba, amit én egy délután alatt elintéztem. Szundiztam, felkeltem, visszafeküdtem, így ötször, és közöltem, akkor tessék indulni, aludtam ötöt. Szóval megkezdődött a foci-vébé. De nemcsak az, hanem a nyári szünidő is! Még szép! Így legalább rendesen tudom kísérni a mundialt. Talán mondanom sem kell, hogy a vakációt is alig vártam. Már irtó belefáradtam a sok tanulásba. Főleg a vége felé. A zősök folyton nyösztettek, hogy ismételjem át, meg olvassam el még egyszer a tananyagot, no meg az eddig netán kimaradt olvasmányokat, nehogy aztán egy napon úgy járjak, mint a Németh Balázs ex-tévés képviselő, aki felháborodott azon, hogy egy influenszer lecsacsizta.
– Azt hiszem, a Németh Bazsi egy életre megtanulta, mit is jelent igazából a „Hallgatni arany.” közmondás – csipkelőde atata. – Neki is jobb lett volna hallgatnia a parlamentben a „leeső farkú csacsiról”, aminek kapcsán ő reflexből nyilván valami csúnya dolgot fantáziált.
– Zerencsére ott volt a tisztelt házban a technológiaügyis Tanács Zoltán, és rögtönzött neki egy negyedik osztályosoknak való frappáns irodalmi beszámolót a Micimackóról meg a Füles nevezetű szürke csacsiról, aki elvesztette a farkát – kuncoga az öreglány. – Öröm volt hallgatni! No meg a mémgyár is beindult: ötletesebbnél ötletesebb képek és bejegyzések árasztották el a zinternetet.
– Attól tartok, Tematild, hogy ennek a leégésnek is a zegény migránsok isszák meg a levét: miattuk nem olvasta a könyvet, vagy nem értette az utalást – gondola bele a fater. – Emlékszel, tévés korában mennyi migránsról számolt be?! Néha az volt az érzésem, hogy mindegyiket ismeri!
– Hallod, Tegyula, lehet azért nem olvasta el a Micimackót, mert őt is migránsnak tartotta! – spekulála amama.
– A Micimackó most jócskán kifogott a Bazsin! – állapítá meg az éppen betoppanó Zacsek. – Elküldhetjük majd neki szülinapjára a Szívküldiben a Micimackó című nótát! Zik-zik!
– Elnézve az egykori hatalmasok társaságát – töprenge az öreg –, az ilyen és ehhez hasonló intellektuális megnyilvánulásokkal bajosan járulnak hozzá a megújuláshoz.
– Mi több: az efféle blamázsokkal egyre rosszabb helyzetbe hozzák magukat – nyugtázá a muter.
– Mit szóltok ahhoz, hogy a Vučko a héten kijelentette: katonai beruházások nélkül 48 órán belül „felfalnák és elnyelnék” Zerbiát? – válta témát a Zacsek.
– Bevallom – így atata –, sose gondoltam arra, hogy bárki is „felfalna vagy elnyelne” bennünket.
– Egyáltalán miért tenne valaki ilyet?! – értetlenkede az öreglány. – Azt hittem, az ilyesmin már túl vagyunk.
– Elmondta a zállamfő – ecsetele a Zacsek –, hogy korábban csak két-három ellenséges repülőgépet tudtunk volna lelőni, ma viszont senki sem támadhatna meg bennünket úgy, hogy ne szenvedne százszor nagyobb veszteségeket.
– Hűha! – csóválá a fejét a fater. – No de ha már ilyen erősek lettünk, akkor minek tovább fejleszteni a hadsereget?!
– Nem biztos, hogy érted ezt, Tegyula – jegyzé meg amama. – Nyilván ez egy olyan folyamat, amiből nem lehet kiszállni.
– Biz’isten nem értem, Tematild! – dünnyöge az öreg. – A logika azt mondatja velem: ha szükség van az újabb cuccra, akkor az eddigi nem sokat ért. Ha viszont az eddigi jónak bizonyult, akkor minek továbbra is erre költeni a rengeteg pénzt?!
– Ami engem illet: jól beszélsz! – helyesele a muter. – Lehetne a változatosság kedvéért az egészségügyre, az oktatásra meg a kultúrára fordítani kicsit többet. Azok lepusztulásával szintén „felfalásra és elnyelésre” vagyunk ítélve.
– A lényeg, hogy tudjuk – összegeze a Zacsek –, mi egy biztonságos ország vagyunk!
– Ja – bólogata atata. – Montenegró meg közben a küszöbön állva kopogtat az EU ajtaján.
– Ezen a téren, mi hol tartunk, Tegyula? – kérdé az öreglány.
– A hasonlatnál maradva, Tematild – válaszola a fater –, éppen az utcán pipiskedve leskelődünk a kerítésen át be az udvarba.
– A fegyverkezés kapcsán, a héten olvastam több békeintézet jelentését, miszerint világszerte növekszik a nukleáris fegyverarzenál – ismerteté a Zacsek.
– Állítólag azok a fegyverek óriási pusztításokat képesek okozni – hüledeze amama. – Akkor meg minek belőlük annyi?!
– Ez olyan, mint amikor két porció burektól jóllakok, de mindenesetre veszek belőle 22 tepsivel! – illusztrálá az öreg.
– A precíz statisztikusok kiszámolták: másodpercenként 3768 dollárt költenek ezekre a tömegpusztító eszközökre – szemlélteté a Zacsek. – Az egyetlen nap atomfegyverekre fordított pénzen kétmillió rászorulót meg lehetne etetni.
– Három évig nem költenének erre, és megszűnne az éhezés a Földön – merenge a muter.
– Ne ábrándozzatok! – hűté le őket atata. – Mindez irtó egyzerű lenne, de a világ nem így működik. Itt már azért is lövi egyik a másikat, hogy megakadályozza, nehogy amaz egyszer a jövőben esetleg őrá lőjön. Mindig meg tudják magyarázni, miért durrogtatnak.
– Hasztalan harangozta be a héten a Trampli minimum harminchetedszer, hogy küszöbön a békemegállapodás Iránnal, meg hiába van hatályban már bő két hónapja káo tűzszünet, továbbra is lőnek a Közel-Keleten – sóhajta az öreglány.
– Ne csüggedjél, zomzédasszony – vigasztalá a Zacsek. – A jenki főseriff kifejtette, hogy a tűzszünet abban a térségben mindössze annyit jelent, hogy a felek „mérsékeltebb módon lövöldöznek” egymásra.
– Össze kellene állítani egy könyvet arról, hogyan lát bizonyos fogalmakat a sárga siskás – morfondíroza a fater. – A címe lehetne: Trampli szerint a világ.
– Most kellene belevágni – mondá amama. – Vasárnap ünnepli a nyolcvanadik szülinapját!
– Állítólag egy különleges esemény is várható ennek örömére – közlé a Zacsek. – A Fehér Ház pázsitján egy nagyszabású ketrecharcos gálát rendeznek!
– Ha valamilyen csoda folytán megjelenne ott a Washington, a Jefferson, a Lincoln, a Roosevelt, a Kennedy meg a többi néhai ámerikai elnök, gondolom, nagyot néznének! – trollkoda az öreg.
– Átfogó orvosi vizsgálaton járt nemrég a Trampli – tájékoztata a muter. – Olvastam egy hírt, miszerint kiderült, hogy hivatalosan makkegészséges! Bár ennek tudatában egyes dokik nem értik, akkor miért szed bizonyos gyógyszereket.
– A médiában még az a kérdés is felmerült, vajon foglalkoztak-e a fáradékonyság kérdésével – fűzé hozzá a Zacsek.
– Ez biztos csak amolyan szenzációhajhász okvetetlenkedés – heccelőde atata. – Az amcsi halljakend már rég megmondta, hogy bármit is állítsanak a rossz nyelvek, nem szokott elaludni nyilvános rendezvényeken, csupán olykor pihenteti a szemét, a fránya fotóriporterek meg ilyenkor rendszerint lefotózzák őt!
– Félő, hogy ha rendszeresen követni szeretnétek a foci-vébét, olykor majd ti is így jártok – évőde az öreglány. – Ahogy látom, egy kicsit a világ összes vidékéhez igazodnak a mérkőzések, úgyhogy estétől reggelig bármikor bele lehet majd futni valamelyikbe.
– Ne feledd, zomzédasszony – világíta rá a Zacsek –, hogy bizonyos kor felett a férfiember egyre több dolgot tud egyszerre csinálni. Például focit nézni és aludni!
– Egy kicsit mi nézzük a tévét, egy kicsit meg a tévé néz minket – szögezé le a fater.
Pistike, Micimackóval szurkoló békeharcos
