Mi az, ami egy kosárba belefér? Attól függ, hogy mekkora. De nemcsak ettől függ, hanem attól is, hogy mit szeretnénk beletenni. A gyümölcskosár nem túl nagy, de mondjuk, belehelyezhetünk tíz darab közepes méretű almát, ami két kilogramm. Ha mindennap megeszünk belőle egyet-egyet a párommal, akkor ez a mennyiség öt napig elég. Úgy tartja a mondás, hogy napi egy alma az orvost távol tartja. Biztosan így is van, szomszéd, de én az almán kívül szeretem a szőlőt is, a narancsot is, a cseresznyét, sőt a kivit és az avokádót is. Ezeket a gyümölcsöket nemrég fedeztem fel. Gyerekként soha sem találkoztam velük, kivéve nagy ritkán a naranccsal vagy a citrommal, mondjuk, karácsonykor. Később felfedeztem a banánt, az ananászt. Na már most, ha a párommal mindennap megeszünk egy-egy almát, akkor egy hónap alatt összesen tizenkét kilogramm almát kell a kosárba tennünk. Ez körülbelül kétezer dinárunkba kerül havonta. Nem sok pénz, ugye, szomszéd, annál is inkább nem az, ha összehasonlítom a cigaretta árával, amit ön naponta elszív. Ahogy elnézem, kedves fiatalember, a kétezer dinárt négy nap alatt elpöfékeli, pedig, ha jól látom, az olcsó cigarettát veszi.
Nekem a nyugdíjamból erre nem futja, pedig én is szenvedélyes dohányos voltam. De térjek vissza a kosárhoz! Amikor nyugdíjba vonultam, mint mindenki más, én is jelentősen kevesebb pénzt kaptam, mint amíg dolgoztam. Persze akkor sem volt fenékig tejfel, de egy kis túlórával, egy kis mellékkeresettel szépen kerestem. Akkor a kosárban az alma mellett ott volt a narancs is, a banán, sőt az ananász is. A párom ugyanis nagyon szereti. És akkor ismerkedtünk meg a különböző egzotikus gyümölcsökkel is. Annak ellenére, hogy drágák voltak, időnként, amikor egyiket-másikat megkívántuk, vettünk belőle. Mindaddig, amíg nem lettünk nyugdíjasok. A kosárból lassan elmaradtak az egzotikus gyümölcsök, majd a narancs, a banán, a citrom, és maradt csak az alma. Voltak napok, amikor üresen állt a kosár, különösen a hónap vége felé.
Tartott ez így két-három éven át, majd csoda történt, ha jól emlékszem, valamiféle választások voltak előtte, kétszer is megemelték a nyugdíjunkat. Nagy volt az öröm, hogy is ne örültem volna, hiszen ötvenezer dinárról rövid idő alatt nyolcvanra ugrott a járandóságom. És a páromé is. Ismét megtelt a kosár. És nemcsak almával, hanem megjelentek benne a déligyümölcsök, az egzotikusak is néha. Annyira boldogok voltunk, hogy még terveket is kezdtünk szőni. Közülük az egyiket sikerült megvalósítanom. Páromat születésnapjára elvittem vacsorára egy szép étterembe. Meglepetésnek szántam, és az is volt. A másik tervünk, ami még szebb lett volna, nem sikerült. Még egyszer szerettük volna látni az Adriai-tengert. Gyűjtögettünk is rá, de ahogy múlt az idő, azt vettük észre, hogy egyre gyakrabban kell hozzányúlni a pénzhez. Egyre nagyobbak lettek a számlák, egyre drágább lett az élelmiszer. Egy év múlt el csupán a nyugdíjemeléstől. Most már félretenni semmit sem tudunk, a félretett pénzünket is elköltöttük. A kosárból már régen kimaradnak nemcsak az egzotikus gyümölcsök, hanem a déligyümölcsök is.
Mondja, fiatalember, tudom, hogy sokkal jártasabb a politikában, mint én, hallott-e valamit arról, hogy lesznek-e hamarosan választások? Nagyon érdekli a páromat, de engem is, mivel a kosarunkból már az alma is egyre gyakrabban hiányzik.
Nyitókép: Pixabay
