2024. június 13., csütörtök

A Nagy Testvér figyel téged

Biztos sokan találkoztak már azzal a megjegyzéssel, hogy „Orwell csak az évet vétette el”, láttak olyan pólót, amelynek a felirata azt üzeni, „Orwell optimista volt”, vagy olvasták az Orwell-mém megfontolandó intelmét, miszerint ő „figyelmeztetésnek szánta, nem kézikönyvnek” a 75 évvel ezelőtt, 1949. június 8-án megjelent 1984-et.

A minden egyént tökéletes ellenőrzés alatt tartó és maga alá gyűrő totális államról szóló regény a huszadik század megkerülhetetlen alkotása, amely olyan terminusokkal gazdagította fogalomtárunkat, mint amilyenek az eszmeileg helyes gondolkodást biztosító Gondolatrendőrség és a mindenkit folyton szemmel tartó Nagy Testvér, nem utolsósorban megtanulhattuk belőle a Párt három jelmondatát:

A HÁBORÚ: BÉKE 
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ

George Orwell füllesztő atmoszférájú disztópiájának a középpontjában egy, a totalitarista diktatúrák alapján mintázott elnyomó politikai rendszer van. A regénybéli hatalom a valláspótlékként működő ideológiájának az elfogadtatását és tanításainak a betartatását propaganda, profán szertartások és testi-lelki erőszak bevetésével biztosítja.

Nem véletlenül alakult ki és vált használatossá az elmúlt évtizedekben az állam valamiféle önkényes intézkedésére vonatkozólag az „orwelli világ” szóösszetétel, vagy lett általánosan elfogadott jelzővé az „orwelli” kifejezés. A mű legnagyobb erőssége azonban mégiscsak az, hogy a mindent ellenőrizni igyekvő állam és az egyén szabadságigénye közti antagonizmust taglalva, rátapintott a zsarnoki hatalomgyakorlás lényegére.

A regényben folyamatosan átírják a történelmet, hogy mindig megfeleljen a jelenben sulykolt érdekeknek. Innen nézve a történelem nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel. Árulkodó a minisztériumelnevezések és a fő tevékenységük közti ellentét: a Béke-minisztérium a háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium a hazugsággyártással, a Szeretet-minisztérium a másként gondolkodók megtörésével, a Bőség-minisztérium pedig a lakosság számára minimálisan szükséges élelemmennyiség biztosításával.

A hatalom fontos célkitűzése a mindig hűséges embertípus létrehozása. Olyan alattvalókra van szükség, akik sosem kérdőjelezik meg a fentről érkező megállapítást, akik nem töprengenek olyanokon, mi a helyes, és mi nem az. A nemkívánatos tevékenység megakadályozása érdekében a legcélszerűbb olyan nyelvet kreálni, amely megfelelő szavak és szókapcsolatok híján egészen egyszerűen ellehetetleníti a bonyolultabb politikai elképzelések megfogalmazását. A regényben így jön létre az „újbeszél” nyelv.

Az irodalmi mű világában folyamatos fenyegetettség uralkodik, ami egyrészt állandó éberséget követel a honpolgároktól, másrészt pedig magyarázatként szolgál az alacsony életszínvonalra. Legyen szó valós, vélt vagy kreált veszélyről, a lényeg, hogy a rájuk leselkedő bajtól csakis a vezér tudja megvédeni az állampolgárokat.

A maga teljes sötétségében 1984 a valóságban szerencsére sehol sem valósult meg, bár voltak olyan rezsimek, amelyek közel kerültek hozzá. Időközben a társadalmi történések sok esetben a mű kezére játszottak, így valamelyest a való világban is találkozhatunk a szellemiségével, elsősorban a technikai fejlődés következtében. Nagyon sok minden ugyanis, ami a regényes fikció nyomasztó hangulatát jellemezte, szofisztikált változatban mára a hétköznapjaink részét képezi.

Manapság megfigyelő kamerák tartanak szemmel bennünket, okostelefonunk révén önként járulunk hozzá a lehallgatásunkhoz, már nem tartunk annyira az ügynököktől, ellenben szabad akaratunknál fogva osztogatjuk az adatainkat a közösségi médiában, ahol sokszor az „újbeszél” nyelvre emlékeztető rövidítésekben, hangulatjelekben és kódokban kommunikálunk egymással, a regény megfigyelésre vonatkozó sarkalatos elképzelését pedig ostoba valóságshow kreálására használta fel a szórakoztatásra felesküdött televízió.

Mindez azt jelenti, hogy még mindig nem fogtuk fel maradéktalanul az emberi szabadságra leselkedő veszélyt, amire Orwell lidérces regénye figyelmeztet, és a mű külön olvasatot igényel a háborús fenyegetettséggel, az alternatív tényekkel és egyéb kihívásokkal szembesülő világunkban.

Nyitókép: Pixabay