1969. augusztus 9-én a Charles Manson irányította bűnbanda négy tagja különös kegyetlenséggel végzett Roman Polański 8 hónapos terhes feleségével és annak három barátjával. Annak ellenére, hogy a szomszéd hallotta a lövéseket és a velőtrázó sikoltozást, a Polański házban rendezett vérfürdő nyomait csak másnap reggel a házvezetőnő fedezte fel.
A 20. századi filmtörténelem egyik leghíresebb rendezője, Roman Polański hatalmas sikereket ért el munkájában, a szakma összes díját és elismerését begyűjtötte, azonban a magánélete szomorúan, és tragédiával kikövezve alakult. Az első feleségétől, az ugyancsak lengyel származású Barbara Kwiatkowskától néhány évi házasság után elvált, második felesége, Sharon Tate pedig erőszakos körülmények között hunyt el.
A szépségéről híres texasi modellt és színésznőt a rendező 1968-ban vette feleségül. A Los Angelesben otthont teremtő pár azonban nem élvezhette sokáig a házaséletet. 1969. augusztus 9-én a Charles Manson irányította bűnbanda négy tagja vérfürdőt rendezett a Polański házban.
A nyolc hónapos terhes Sharon Tate három barátjával együtt egy mexikói étteremben eltöltött este után közösen tért haza a Cielo Drive-on lévő házba, amikor késsel és pisztollyal felfegyverkezett bűnözők rontottak rájuk. A „Manson család tagjai”, Susan Atkins, Charles ’Tex’ Watson, Linda Kasabian és Patricia Krenwinkel a megfélemlített társaságot a nappaliba terelte és megkötözte. Tate egykori jegyese, Jay Sebring, valamint a másik két barát, Frykowski és Abigail Folger megpróbált megszökni, azonban a mansonisták lemészárolták őket.
A tragédiát a 26 éves Sharon sem élte túl. Hiába könyörgött a még meg sem született gyermeke életéért, feltételezhetően Atkins 16 illetve 37 késszúrással végzett az asszonnyal és babájával. Annak ellenére, hogy a szomszéd hallotta a lövéseket és a velőtrázó sikoltozást, az esztelen brutalitás nyomait csak másnap reggel a házvezetőnő fedezte fel.
A kegyetlen mészárlás oka a mai napig nem tisztázott. A nyomozás során felmerült, hogy a Charles Manson által felbújtott banda eredetileg nem is a baráti társaságot akarta meggyilkolni, hanem az ugyanabban az utcában lakó lemezkiadót, Terry Melchert, aki korábban már többször is visszautasította a zenészi babérokra áhítozó, tehetségtelennek titulált Mansont. Mások szerint viszont a bestiális tett mögött nem kell szövevényes okokat keresni: Sharon és barátai csak a Mansonék gazdagok és híresek ellen indított akciójának estek áldozatául.
Az 1970 nyarán bíróság elé állított gyilkosokra és felbújtójukra, Charles Mansonra halálos ítéletet mondtak ki, azonban a kaliforniai Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette az ítéletet, így azt életfogytiglan tartó börtönbüntetésre módosította.
Sharon Tate édesanyja, Doris Tate az 1980-as évek elején megdöbbenve értesült arról, hogy egy gyilkosság résztvevőjének szabadon bocsátására aláírásgyűjtési kezdeményezés indult. Doris Tate ellenakcióba kezdett, 350 ezer aláírást gyűjtött a feltételes szabadlábra helyezés ellen. Az asszony az áldozatok jogaiért kezdett harcolni, és maga köré gyűjtötte azokat a szülőket is, akiknek gyermekei szintén erőszakos bűncselekmények áldozatául estek. 1992-ben George W. Bush elnök kifejezte elismerését Doris Tate és mozgalma iránt. Az asszony egészsége akkor már megromlott, ugyanabban az évben elhunyt. A munkát két lánya, Patti és Debra folytatta. 1993-ban megalakult a nonprofit Doris Tate Crime Victims Bureau nevű alapítvány, melynek célja, hogy az áldozatok érdekében befolyást gyakoroljon az amerikai törvényhozásra, és megakadályozza, hogy joghézagokat kihasználva veszedelmes gyilkosok kerüljenek vissza a civil társadalomba. Az 1995-ben megalakult Doris Tate Crime Victims Foundation célja már az volt, hogy konkrét támogatást nyújtson az erőszakos bűncselekmények áldozatainak, illetve azok családjának. Patti 2000-ben mellrákban elhunyt. Azóta Debra egyedül folytatja a harcot a gyilkosok feltételes szabadlábra helyezése ellen. Megkísérelte kiharcolni azt is, hogy Sharon csillagot kapjon a híres Hollywood Walk of Fame sétányon, ám nem járt eredménnyel.
Roman Polański élete legboldogabb időszakának nevezte a Sharonnal töltött éveket, ám képtelen volt megtartani bármit is, ami erre a szomorú eseményre emlékeztette. Eladta az ingatlanjait, majd Európába települt át. Meglepően véres Shakespeare-adaptációja, a Macbeth (1971) egyes elemzők szerint felesége tragédiájának nyomasztó élményét tükrözi vissza. 1979-ben készült filmjét, az Egy tiszta nőt Sharon emlékének ajánlotta. Thomas Hardy regényére még Tate hívta fel Polański figyelmét, és akkor azt tervezgették, hogy Tess szerepét Sharon fogja eljátszani. (Végül Nastassja Kinskivel készült el a film, aki ennek köszönhetően lett világsztár.) 1984-es önéletrajza, a Roman by Polanski lapjain is megpróbálta „kiírni” magából a tragédia fájdalmát. 2005-ben beperelte a Vanity Fair magazint, mert a lap azt állította, hogy Tate temetésén Polański megkísérelt elcsábítani egy nőt. A rendező mellett tanúskodott Debra Tate és Mia Farrow. A per Polański győzelmével ért véget.
A Cielo Drive 10050 alatti házat 1994-ben lebontották, és új épületet emeltek a helyére. A házat azonban nagyon sokáig még áron alul sem lehetett értékesíteni. Általánossá vált az a vélemény, hogy 1969. augusztus 8-ról 9-re virradó éjjel a gyilkosok valójában az addig ártalmatlan és tiszta hippimozgalmat is megölték, és a lázadó 1960-as évek egy borzalmas gyilkosságsorozattal értek véget. Tate filmjei ma már kultikus alkotásoknak számítanak: azóta a Vámpírok bálja (Polańskival együtt szerepeltek benne) teljes változatát is bemutatták. Az Egyesült Államokban nemcsak színésznőként emlékeznek rá, hanem az ártatlan áldozatok szimbólumát is látják benne.
