HETI KÖRKÉRDÉS
Hol vásárol?
Piacon, kistermelőknél. 42%
A sarki kisboltban. 10%
Nagy üzletláncokhoz tartozó boltokban. 42%
Nagyon keveset vásárolok, nagyjából mindent magam termesztek, állatokat is tartok. 7%
Akár tetszik, akár nem, akár bevalljuk magunknak, akár nem, tény, hogy a vásárlás az életünk központi elemévé vált. Jószerivel azért élünk, hogy dolgozhassunk, és az így megkeresett pénzt el tudjuk költeni. A vásárlásaink szerencsésebb esetben nem kizárólag a szükségleteink kielégítéséről szólnak, hanem olyan árucikkekhez is hozzá juthatunk, ami nem feltétlenül szükséges az életben maradásunkhoz, de megvesszük… mert megtehetjük. A kérdés már csak az, hogy hol. Hol találjuk meg a számunkra elfogadható termékeket, hol találjuk meg a számunkra megfelelő ár-érték arányt, és megint csak, ha a szerencsésebbek közé tartozunk, arra is odafigyelünk, hogy a vásárlásunk hol lehet több puszta vásárlásnál, hol lesz több mint anyagbeszerzés, és hol teremtenek olyan körülményeket a vevőknek, hogy azok úgy érezzék, a pénzükért nem csak magát a terméket kapta meg. Persze hosszú út vezetett ideáig, ám az elmúlt évtizedekben, nem kis részben a külföldi áruházláncoknak köszönhetően, a vásárlási szokásaink, az igényeink és a különféle termékek elérhetősége is megváltozott – mi pedig alkalmazkodunk, kihasználjuk a lehetőségeket. Életmódunk nagy változásokon esett át, a világunk felgyorsulásával mi is felgyorsultunk, és a vásárlás is hangsúlyosabb szerepet kap a mindennapjainkban (gondoljunk csak arra, hogy bármit csinálunk a világhálón, minden bizonnyal egy rakás hirdetéssel találkozunk, amik vásárlásra igyekeznek rábírni bennünket, és sokszor engedünk a kísértésnek, aminek következtében a futárszolgálatok száma folyamatosan nő, az áru jön-megy, és már a posta sem tud a levelek kézbesítésével foglalkozni, mert más dolga van).
De térjünk rá e heti körkérdésünkre. Arra voltunk kíváncsiak, hogy olvasóink hol vásárolnak. Négy válaszlehetőséget ajánlottunk a weboldalunkon, bízva abban, hogy mindenki megtalálja azt az opciót, amelyet magára érvényesnek érez.
A piacokon a kistermelőknél zajló vásárlás visszaszorulóban van, annak ellenére, hogy talán még mindig náluk a legbőségesebb a kínálat a zöldség- és gyümölcsfélékből, az árak tekintetében viszont azt látjuk, hogy nem tudnak versenyképesek lenni, ráadásul a viszonteladók ténykedése is kérdéseket vet fel. Több éven keresztül a szabadkai Tejpiac közelében éltem, és akkor ott vásároltam a zöldségeket, gyümölcsöket, húsokat, tejtermékeket, és habár ma már nem ott lakom, bizonyos árucikkekért ma is oda járok, és elsősorban olyan árusokhoz, akikről tudom, hogy őstermelők, illetve első kézből, közvetlenül a termelőtől szerzik be áruikat. A piaci árusokkal, termelőkkel folytatott beszélgetésekből egyértelműen kitűnik, hogy a piacok jelentősége csökken, elsősorban a bevásárlóközpontok, a nagy üzletláncok térhódítása miatt. Felgyorsult világunknak ez utóbbiak a legnagyobb nyertesei, az új vásárlási szokásaink az üzletközpontokhoz idomulnak, és a mindennapokban szükséges termékeket sok család elsősorban a nagybevásárlások alkalmával szerzi be, mindent egy helyen, mindent a megszokott minőségben, az ismert árakon, amelyek sokszor a legkedvezőbbek a piacon, egyszerűen, kényelmesen. Az életmódunk változását mi sem jelzi jobban, mint az üzletláncok folyamatos terjeszkedése – egyszerű paraszti ésszel fel sem fogható, hogy ezek hogyan tudnak gazdaságosan működni, de higgyék el, minden befektetésük többszörösen térül meg. Az önkiszolgálók terjedésének talán legnagyobb vesztesei a kisboltok, hisz ezek sem árban, sem a kínálat gazdagságában nem tudnak versenyezni az előbbiekkel, talán az egyetlen előnyük, hogy sok esetben közelebb vannak a nagy üzleteknél, ám ezt az előnyüket elveszítették azzal, hogy mobilisabbak vagyunk, és bizony az üzemanyag elégetésének árán is a távolabbi üzleteket választjuk. Az életünk megváltozása azt is magával hozta, hogy egyre kevesebb dolgot tudunk otthon megtermelni magunknak. Szüleink és nagyszüleink arról mesélnek, hogy a falvakban minden háznál volt baromfi és sertés, sokaknál tehenek, kecskék, illetve hogy minden háztartáshoz tartozott egy kert is, viszont ma már azt látjuk, hogy ez nincs így. A mezőgazdasági termelés is átalakult, aki állatokat tart, az nagyban teszi azt, aki kicsiben, az előbb-utóbb feladja, a zöldség- és gyümölcsféléket termesztők is specializálódnak, kevesebb fajta növényt termesztenek, de nagyobb területen, ezzel együtt a háztáji kertészkedés jelentősége csökken, hisz az emberek sokszor azt állapítják meg, hogy bizonyos terményt jobban megéri megvenni, mint megtermeszteni.
Olvasóinktól azt vártuk, hogy a négy opció közül válasszanak egyet, de minden bizonnyal a legtöbben egy kicsit mindegyiket magukénak érzik, néha bizonyos termékeket a piacon vásárolunk, néha, ha éppen kedvezményes áron kínálják, vagy meglátjuk a katalógusban, megvesszük a bevásárlóközpontban, viszont ha a hazafelé úton jut eszünkbe, akkor talán egy kisboltba ugrunk be, és megvesszük az adott terméket, de talán otthon, a kertben, vagy az erkélyen is nevelünk néhány paradicsompalántát vagy éppen uborkát, amit bármikor leszakíthatunk. Talán így kellene lennie, mindenből egy kicsi, mert jóból is megárt a sok, hát még a rosszból.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
