A sokat keresett török kori palánkvár külső védműrendszerének részletére bukkanhattak a Türr István Múzeum régészei Baja belvárosában, ahol egy építkezést megelőző feltárás során egy csaknem háromkilós, ép ágyúgolyót is felszínre hoztak – tájékoztatták a szakemberek az MTI-t.
Csuvár-Andrási Réka régész-muzeológus elmondta: a megelőző feltárás során előkerült nagy méretű árok minden valószínűséggel az 1542-ben épült bajai török palánkvár külső védvonalához tartozott. Az erődítmény pontos elhelyezkedése eddig ismeretlen volt, létezésére szinte csak Evlia Cselebi, a híres 17. századi török utazó leírásai utaltak, melyek alapján nagyjából a mai belváros, a Szentháromság tér környékére lokalizálható a vár.
A most talált monumentális árok az első kézzelfogható régészeti bizonyítéka lehet az erődítmény pontos helyének – hangsúlyozta. A szakember kiemelte: az árok jól megfigyelhető metszetfala szinte tankönyvi pontossággal mutatja a város múltját, így a különféle rétegeket közvetlenül történelmi eseményekhez tudták kötni. A legfelső, erőteljes égési réteg a szinte egész várost elpusztító, jól dokumentált 1840. május 1-jei nagy bajai tűzvész nyoma. Az alatta lévő égett rétegből egy I. Lipót korabeli érme került elő. Mint mondta: Baja 1696-ban, épp az ő uralkodása alatt lett mezőváros, miután a Habsburg csapatok a Szent Liga segítségével 1687-ben kiszorították a törököket. A mélyebb rétegekben pedig már a hódoltság korának anyaga húzódott.
Csuvár-Andrási Réka hozzátette: az ásatás leglátványosabb lelete az a csaknem háromkilós, ép ágyúgolyó, illetve egy puskagolyó, amelyek feltehetően a Lipót-korhoz, vagyis a török alóli felszabadító háborúk időszakához köthetők. Pap Evelin ásatásvezető régész-muzeológus az egykori késő középkori és kora újkori településobjektumok leleteivel kapcsolatban elmondta: az árok mellett egy nagy méretű, kétosztatú, cölöpszerkezetes ház alapjait, tapasztott padlóját és egy konyhai tűzhely maradványait is sikerült dokumentálniuk.
A belvárosi terület rendkívül gazdagnak bizonyult: a hulladék- és gabonatároló gödrökből rengeteg állatcsont, égett növényi maradványok, cseréppipa- és kályhaszemtöredékek, csontnyelű vaskés, egy köves gyűrű töredéke, festett és mázas török kerámiák, valamint egy szórvány római kori érme is előkerült.
Az edények közül kiemelkedik a 16. századra keltezhető, grafitos anyagú, úgynevezett bécsi fazekak felbukkanása, a keltező érmék közül pedig egy I. Szulejmán szultán idejéből (1555–1566) származó, átlyukasztott ezüst akcse, amelyet egykor akár medálként is viselhettek. Csuvár-Andrási Réka a feltárás kapcsán kiemelte: a bajai köztudatban élő romantikus legendával ellentétben a város alatti pincerendszerek egyike sem török kori, hanem kivétel nélkül későbbi, kora újkori és újkori építmények, amelyekből sosem került elő hódoltság kori tárgy.
Nyitókép: Illusztráció – Pixabay/partheeclick
