Egyre többet hagyatkozunk a mesterséges intelligenciára, miközben a valódi kérdés, hogy mi mire leszünk képesek mellette: mi marad az ember dolga, ha a gép gyorsabban keres, pontosabban számol, pillanatok alatt tervez és elemez? Ezt a problémát boncolgatta az üzleti kapcsolatok világában prof. dr. Aczél Petra a Connect + Grow konferencián Palicson. A vajdasági magyar üzletemberek évi találkozóján ugyanis ezúttal arra helyezte a hangsúlyt a professzor, hogy kik válhatnak a jövő bajnokaivá az AI korában, amikor a közepes teljesítmény egyre helyettesíthetőbb, de még a vezetői munkabeosztásokban is jelen van a mesterséges intelligencia.
Prof. Dr. Aczél Petra (Molnár Edvárd felvétele)
Prof. dr. Aczél Petra kommunikációkutatóként harminc éve azt figyeli, hogyan hatunk egymásra a szavainkkal, a kérdéseinkkel, a figyelmünkkel és a csendünkkel. Jövőkészség-kutatóként pedig azt keresi, hogyan készülhetünk fel egy olyan jövőre, amelynek alakítása a mi felelősségünk is.
Azt, hogy központvezető, értjük. Azt is, hogy az egyetemi tanár matematikát, magyart, biológiát és más tudományt kutat, fejleszt. Az viszont, hogy Ön jövőkészség-kutató, sokunk számára igencsak titokzatosan hangzik...
– Megszoktuk, hogy az iskolában olyasmiről tanulunk, ami már megvolt vagy már van. Az viszont kevésbé van jelen a látókörünkben, hogy nemcsak arról tudhatunk, ami volt, hanem arról is, ami jön. És nemcsak, hogy tudhatunk a jövőről, de tudnunk is kellene. A kutatásom és az oktatói tevékenységem is erre épül. Célja azt a bátorságot, nyitottságot vagy kíváncsiságot nevelni, fejleszteni a fiataljainkban, hogy forduljanak érdeklődéssel afelé is, ami be fog következni. Mert az kétségtelen, hogy be fog következni. Nem építhetünk tehát mindent kizárólag a múltra. Kellenek olyan emberi többletkészségek – amelyeket humán prémiumként szoktunk emlegetni –, amiket most ásunk elő, most figyelünk meg, amiket most hozunk dinamikába, aktivitásba. Ezek nélkül ugyanis csak ragaszkodni fogunk ahhoz, amit tudunk, és olyanok leszünk, mint a sün, aki jól összeszorítja magát mindennel kapcsolatban, ami kívülről jön. Ahelyett, hogy olyanok lennénk, mint a róka, ami folyamatosan kémleli a horizontot, hogy mindent észrevegyen, ami fontos.
Talán sünnek tűnök most, amikor megkérdem: a kutatás említésére legtöbbünkben kémcsövek, mérőeszközök, esetleg véleményfelmérések sejlenek fel. A jövőt hogyan lehet kutatni?
– Négyféle módon kutathatjuk. Kérdezhetünk olyan embereket, akik leginkább döntéshozói szerepben vannak arról, hogy ők hogy látják, mire lesz szükség a jövőben. Ezt delfinmódszernek is hívjuk. Emellett létezik a jóslás típusú kutatási mód is: már a hagyományos törzsi rendszerekben is megmutatkozott, hogy léteznek olyan emberek, akik egészen kiváló készségekkel rendelkeznek arra vonatkozóan, mi vár ránk a közeljövőben. Az úgynevezett Horizon scanninggel viszont azt vizsgáljuk, hogy az utóbbi időben mely jelenségek ugranak ki feltűnően a sorból, és hogyan esnek vissza. A negyedik módszer viszont azon alapszik, hogy történeteket találunk ki a jövőre vontakozóan, és azoknak a következményeire próbálunk következtetni a korábbi tapasztalatokból, azaz mérlegeljük a lehetőségeket.
A kutatások alapján melyek azok a készségek, amelyek kiemelten fontossá válhatnak az emberek számára?
– Tapasztaljuk, hogy a történelemben talán először a fiatalok is tartanak attól, hogy milyen lesz a jövő. Korábban az ifjabbak bátran mentek előre, szinte meggondolatlanul. Most azonban sokkal inkább fejezik ki kétségeiket. Erre nagyon sok példa van, egyik az a nemrégiben szétterjedt hír is, hogy az egyetemi diplomaosztón kifütyülték az oda érkező AI-gurut. Mintha tartanának attól, amit a mestereséges intelligencia fejlesztői hoznak, és attól, ahogyan a világ alakul. A bizonytalanságban sokkal jobban kellene figyelnünk azokra az eddig alábecsült emberi készségekre, amelyeknek a munkaerőpiacon mostanáig nem volt értéke. Eddig ugyanis azt szorgalmaztuk, hogy legyen egy jó diplomád, válj részévé az ismeretkörnek, tudd, amit tudnod kell. Valószínűleg ezek a szempontok öt év múlva semmit sem érnek majd a munkapiacon. Bizonyossággal feltételezhető, hogy a közeljövőben nem úgy néz majd ki egy álláshirdetés, hogy marketingasszisztenst keresnek, hanem úgy, hogy olyan embert keresnek, aki jól tűri azt, ha az AI visszabeszél neki. És olyan embereket keresnek majd a munkaadók, aki hajlandóak végrehajtani bizonyos utasításokat. Tehát a jövőben feltehetően nem az azonosít majd bennünket, hogy milyen diplománk van, hanem az, hogy mire vagyunk képesek egy adott helyzetben. Az tud tehát majd sikeresen érvényesülni, aki képes akármire felkészülni. Ez a gondolkodási átprogramozás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jövő bajnokai megszülessenek.
Hogyan lehet, egyáltalán fel lehet-e készülni arra, hogy a jövőben jól tudjunk dönteni?
– Fel lehet készülni, egyénileg és közösségileg is. A folyamatban elsősorban a családnak kell részt vennie, hisz minden a családban kezdődik és marad is. Ugyanakkor fel kell készülniük az intézményeknek is, az iskoláknak is, de minden egyes vállalkozásnak, szervezetnek is. Hisz arra fog késztetést érezni a munkatárs, és abban fog fejlődni, amit a munkaadó fontosnak tart. Ugyanakkor a kis közösségekben, baráti társaságokban is fejleszteni kell a kritikai gondolkodást, akár sörözés, borozgatás közben is. A baráti vagy családi együttléteinkbe is beleépíthetünk olyan programot, amely által egymást segítjünk a jövőre való felkészülésben. Hisz az olyan készségek, mint a bátorság, a kíváncsiság, az értelemadás vagy a motiváltság ilyen közegben gyakorolható a leghatékonyabban – sorolta az előadásában bemutatott készségeket a professzor, amelyekkel a kutatások szerint a jövő bajnokai rendelkezni fognak.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
