Baku a Kaukázus egyik legizgalmasabb városa.
Azerbajdzsán fővárosa első pillantásra is meglepetést okoz, egyszerre mutatja meg több ezer éves múltját és a 21. századi modern építészet látványos eredményeit. Elsőre szinte mindenki visszafogottabb, posztszovjet városra számít – ehhez képest felhőkarcolók, merész formájú kulturális központok, óriási parkok és gondosan felújított történelmi negyedek váltják egymást.
Az Abşeron-félsziget déli csúcsán, a Bakui-öböl védett partján fekvő város évszázadokkal ezelőtt is fontos állomása volt annak az ősi kereskedelmi útvonalnak, amely Közép-Ázsiát kötötte össze Európával. A Kaszpi-tengeren átkelő áruk itt értek partot, majd innen indultak tovább a Kaukázuson át a Fekete-tenger, Isztambul vagy Anatólia felé. A természetes kikötő és az állandó tengeri forgalom mellett egy másik tényező is kiemelte Bakut a térség városai közül: a kőolaj. Ez a gazdagság tette Bakut a Kaukázus egyik legfontosabb kulturális és gazdasági központjává.
Baku történelmi magja az Icherisheher, vagyis az Óváros, amely ma az UNESCO-világörökség része. A 12. századi városfalakkal körülvett negyed szűk, macskaköves utcáiban sétálva könnyű elfelejteni, hogy néhány száz méterre már modern sugárutak és üvegpaloták sorakoznak. De ha magasba emeljük a szemünket, szinte mindenhonnan látszódnak a Lángtornyok épületének hasábjai.
Az Óvárosban található a 29 méter magas Szűz-torony, amelynek eredeti funkciója máig vitatott. Egyes feltételezések szerint védelmi építmény volt, mások szerint csillagvizsgáló vagy zoroasztriánus szentély. A tetejéről csodás kilátás nyílik a városra.
Szintén az Óvárosban áll a Shirvanshah Palota, a 15. századi uralkodók egykori rezidenciája, amelynek kőfaragványai, udvarai és pavilonjai jól érzékeltetik, milyen jelentős politikai és kulturális központ volt a középkorban.
A város modern arculatát leginkább a 190 méteres Lángtornyok határozzák meg. A három, láng formájú felhőkarcoló nemcsak a város szimbólumává vált, hanem utal Azerbajdzsán ősi tűzkultuszára is. Siklóval lehet feljutni a tornyokhoz és a mellette fekvő Dağüstü Parkba, ahonnan csodás a kilátás a part mentén elterülő városra. A zöldterület legismertebb része a Mártírok sétánya, amely az 1990-es véres januári események és a hegyi-karabahi konfliktus áldozatainak állít emléket. Hasonlóan meghatározó épület a Heydar Aliyev Központ, amelyet Zaha Hadid tervezett. A hullámzó, fehér formák teljesen eltérnek a megszokottól. A központ kiállításai és rendezvényei révén a város kulturális életének egyik legfontosabb helyszíne.
Baku környékének egyik legkülönlegesebb látnivalója az Atashgah tűztemplom, amely természetes gázforrás fölé épült. A zoroasztriánus szentély évszázadokon át zarándokhely volt. Ma múzeumként működik, és emlékeztet arra, hogy a „tűz földje” elnevezés nem csupán jelképes. 1998 óta az UNESCO világörökségi javaslati listáján szerepel, és Azerbajdzsán egyik legfontosabb turisztikai célpontja.
Baku múzeumai jól tükrözik a város sokrétegű múltját. Az 1967-ben alapított Azeri szőnyegmúzeum nemcsak gyűjteményével, hanem új, szőnyeg formájú épületével is figyelemfelkeltő. A Nemzeti Művészeti Múzeum és a Nobel Örökségi Múzeum pedig bemutatja, hogyan fonódott össze az olajipar, a művészet és a város fejlődése.
Baku ma egyszerre történelmi város, kulturális központ és dinamikusan fejlődő metropolisz.
Nyitókép: Fotó: Morvai Linda
