Újvidék városképe a mindenütt jelenlévő galambok nélkül elképzelhetetlen. Nem váltanak ki minden járókelőben pozitív reakciót, de sokan rajonganak értük, etetik őket, a gyerekek pedig örömteli kacajjal kergetőznek velük. Amikor messziről megpillantottam, hogy az egyik padon ülő fiatalember köré nagy számban gyülekeznek, odasiettem, és különleges képsort készítettem. Valami odavonzotta őket, és nagy érdeklődéssel telepedtek a fiúra. Fölmásztak a karjára, a vállára, onnan belestek az arcába, térdére ültek. Úgymond ellepték. A galambok rendelkeznek az elektromágneses mezők felismerésének képességével, a fiú kezében pedig mobiltelefon volt. Ki tudja? Nekem más nem is jutott eszembe, mint a szólás: „várja, hogy a sült galamb szájába repüljön”.
