A FIFA szerint a futball összeköt, az Egyesült Államok határain azonban továbbra is szigorú szabályok döntenek. A 2026-os világbajnokság így könnyen válhat „mindenki tornájából” a válogatott szurkolók ünnepévé.
Donald Trump újabb bevándorlási rendelete ismét árnyékot vet a 2026-os labdarúgó-világbajnokságra. Az amerikai elnök által aláírt intézkedések újabb országokat érintenek, köztük olyan afrikai államokat is, amelyek válogatottjai ott lesznek a tornán. Szenegál és Elefántcsontpart esetében egyelőre „részleges korlátozásokról” beszél a Fehér Ház, ám ez is elég ahhoz, hogy felmerüljön a kérdés: valóban minden szurkoló ott lehet-e majd a lelátókon.
A 2026-os világbajnokságot az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó és Kanada közösen rendezi, a FIFA előzetes várakozásai szerint több mint hétmillió nézővel, 104 mérkőzéssel, minden eddiginél nagyobb volumenben. Gianni Infantino FIFA-elnök többször is hangsúlyozta: ez lesz „mindenki világbajnoksága”. Sőt, ennél is tovább ment, amikor úgy fogalmazott, a világ minden tájáról érkező szurkolókat szívesen látják, majd egy másik alkalommal kijelentette: „Egyesíteni akarjuk a világot, és jövőre egyesíteni is fogjuk a világot.”
Ezek a mondatok azonban most új megvilágításba kerülnek. A Trump-kormány döntései ugyanis nem a pályán, hanem a határokon húznak új vonalakat. Miközben a játékosok és a hivatalos küldöttségek mentességet élveznek, a szurkolók esetében már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. A Szenegálból és Elefántcsontpartról érkezők esetében a vízumtúllépési statisztikákra hivatkoznak, ám a következmény kézzelfogható: sokan lehetnek, akiknek a válogatottja kijutott a világbajnokságra, de a szurkolók személyesen mégsem élhetik át azt.
Különösen visszás mindez annak fényében, hogy a FIFA nemrég békedíjjal tüntette ki Donald Trumpot. Miközben a szövetség a futball globális erejéről, összekötő szerepéről beszél, az egyik társrendező ország vezetője olyan döntéseket hoz, amelyek éppen ezt a nyitottságot kérdőjelezik meg. Nehéz nem észrevenni az ellentmondást a szavak és a gyakorlat között.
Infantino példaként az idei klubvilágbajnokságot hozta fel, ahol – állítása szerint – 164 országból érkeztek szurkolók az Egyesült Államokba komolyabb problémák nélkül. Csakhogy a világbajnokság léptéke egészen más. Itt nem néhány tízezren, hanem milliók szeretnének utazni, és nem mindegy, hogy közülük kik számára marad nyitva a kapu, és kiknek csak a televízió képernyője jut.
A 2026-os torna szlogenjei a befogadásról, az egységről és a futball közös ünnepéről szólnak. A kérdés már csak az: lehet-e a világot egyesíteni úgy, hogy közben egyes szurkolók már a határon kívül rekednek? És nevezhető-e a „legnagyszerűbb világbajnokságnak” egy olyan esemény, amely nem mindenki számára ugyanúgy elérhető?
Nyitókép: Beta/AP
