2024. május 25., szombat

Ausztriából Írországba

Harkai Hunor topolyai edző a Tolka Rovers csapatát vette át

Harkai Hunor topolyai kosárlabdaedző és sportmenedzser évek óta külföldi csapatoknál dolgozik. Augusztustól Dublinban folytatja tevékenységét a Tolka Rovers vezetőedzőjeként. Az osztrák Kufstein Towers vezetőedzője volt egészen májusig, de akkor úgy egyeztek meg, hogy útjaik szétválnak. Az ott eltöltött időszak, az előző szezon értékelésére kértük fel a topolyai születésű edzőt.

– Nagy köszönettel tartozom a Towers vezetőségének, hogy esélyt adtak bemutatkozni a Bundesligában, és minden jót kívánok az egyesületnek a továbbiakban. Lényegében a szezon során egy csapatot készítettem fel augusztustól, egy másikat novembertől és egy harmadikat januártól, sérülések és egyéb, előre nem látható események miatt, amelyeket nem befolyásolhattam. Ilyen körülmények között, egy teljesen új csapattal nagyon nehéz bekerülni a rájátszásba. Szinte alig volt mérkőzés, amikor teljes csapattal tudtunk kiállni, voltak fontos meccsek, amikor három-négy meghatározó játékosunk is hiányzott. A vezetőség tisztában volt azzal, hogy nehéz körülmények között kellett dolgoznom, ezért szó volt az esetleges folytatásról, mivel tetszett nekik a hozzáállásom, az az alázat és energia, amivel a csapatot irányítottam. A támogatók viszont új edzőt és új csapatot szerettek volna. Így aztán távoztam.

Augusztustól Dublinban folytatod a Tolka Rovers vezetőedzőjeként az ír Nemzeti Ligában. Hét év után térsz vissza a szigetországba, hiszen ott már dolgoztál egykor. Milyen céllal szerződtettek?

– A férfi felnőttcsapat megnyerte az alapszakaszt az előző évben, a rájátszásban azonban elvérzett a később döntőig menetelő Limerick Celtics csapatától. A klub célja a Nemzeti Liga megnyerése a 2023/24-es bajnokságban, ezzel a Szuperliga kiharcolása. A bajnokság végeztével a vezetőség úgy döntött, tapasztalt külföldi edzővel szeretnének nekivágni a szezonnak. Felmerült a nevem a jelöltek között. A felnőttcsapat mellett szakmai vezetőként fogom felügyelni az egyesület utánpótlását is.

Előző ír kluboddal, a Portlaoise Panthersszel maradandót tudtatok alkotni a Szuperligában. Mi a megérzésed az új csapatoddal kapcsolatban?

– Szerintem éppen ez volt az egyik legnagyobb ajánlólevelem az új pozícióra, mivel a 2016/17-es szezonban a csapat bennmaradása volt a cél, mi pedig beállítottuk a klub mindenkori legjobb eredményét! Az előkelő 5. helyen végeztünk az alapszakaszban, épp csak lemaradva a négyes döntőről. Ha csak egy vesztes meccs máshogy alakult volna, akkor a körbeverések miatt a 2. helyről vártuk volna a négyes döntőt. Szerintem ismét olyan vezetőséggel fogok együtt dolgozni, amiből jó dolog sülhet ki. A csapat nagy átalakuláson megy át, mivel az eredmény mellett lépésről lépésre be kell építenem a fiatal játékosokat is. Néhány tapasztaltabb hazai játékos mellett több 18–20 éves játékost kell felkészítenem a felnőttkosárlabda követelményeire, és beépíteni a csapat rotációjába. Az „anyag” nem lesz rossz, mivel az U20-as csapatunk az országos második helyen végzett az előző versenykiírásban. Három tapasztalt légióst is igazoltunk, a portugál Vascótól érkezik az amerikai Jaja Davis (25, 196), valamint a szintén tapasztalt amerikai DeWan White (28, 195), aki már több ország első osztályában bizonyított, valamint sokat várok a fiatal bolgár Pavel Mangurovtól (21, 199), akiben nagy potenciált látok. A felkészülési mérkőzések, tornák alakulásától függően fogunk még egy légióst igazolni a bajnokság kezdetén.

Mit lehet tudni az ellenfelekről?

– Eddig egy amerikai játékos lehetett a pályán, ettől a szezontól már kettő a korlátlan EU-s útlevéllel rendelkező játékosok mellett, így ez megkönnyíti minden csapat építkezését. Olyan bajnokságot várok, ahol nem lehet majd senkit sem lebecsülni. Minden ellenfelünket maximálisan tisztelve akarunk jobbnak bizonyulni, és a rájátszásban szeretnénk minél magasabb helyen végezni. Szurkolóink türelme is fontos lesz, mivel új csapatot építettünk a vezetőséggel, és a fiataloknak is játéklehetőséget kell majd biztosítanom, ami az eredmény kárára mehet majd egyes mérkőzéseken. Még alakulnak a játékoskeretek, de az egyik legnagyobb vetélytársunk biztosan a szintén dublini UCD Marian csapata lesz. A rájátszásig mindennek össze kell állnia, mivel az egykörös, ezért egyetlen mérkőzést sem lehet hibázni, és csak a bajnok jut fel.

Volt kluboddal is majd összeméritek az erőtöket. Ez pluszmotivációt jelent majd?

– A közösséget nagyon megszerettem Portlaoise-ben, a mai napig sűrűn beszélgetek játékosokkal, vezetőkkel, szurkolókkal, barátokkal. A négy negyed alatt kikapcsolom magamban, mit jelent számomra a volt klubom, és professzionálisan fogok hozzáállni, a jelenlegi csapatomat kell győzelembe hajtanom. Az idő gyorsan múlik, most történik meg velem először a 20. szezonomban edzőként, hogy volt játékosom lesz az ellenfél vezetőedzője, mivel a Pantherst Jack Scully irányítja. Az általam edzett Portlaoise Panthers felnőttcsapata nagyon gyorsan tanult tőlem, és tudtunk szépen taktikailag haladni, számomra nem is meglepő, hogy már több játékosom ebből a keretből felnőttcsapatoknál vezetőedző. Az említett Jack Scully mellett Peter O’Sullivan, Peter Duignan is bemutatkozott vezetőedzőként a Nemzeti és a Szuperligában. Jack Dooley pedig a Portlaoise női felnőttcsapatával az előző versenykiírásban nyerte meg a Nemzeti Ligát.

Topolyáról indulva hét országban fordultál meg edzőként, és a 20. szezonodra készülsz a kispadon. Mit jelentenek számodra a gyökereid?

– A topolyai egy nagyon sportszerető közösség, büszkék lehetünk a kiemelkedő sportolóinkra és eredményeinkre. A győztes mentalitás és magabiztosság, amit megkaptam gyerekkoromtól, végigkísér a pályámon. Úgy nőttem fel, hogy normális dolognak számított, hogy gyerekként a televízióban nézem, ahogy a topolyai Mlađan Šilobad megnyeri a kosárlabda BEK-et (volt Euroligát) a belgrádi Partizannal. Fiatal játékosként láttam, mennyit gyakorolt egyénileg kint a pályán a nyári szünetben, ami nagy hatással volt rám és még sok játékosra a városunkból. Női vonalon az általam is edzett Milica Bojović többszörös szerb bajnok a belgrádi Crvena zvezdával, és nagyon szurkolok neki, hogy a korosztályos szerb válogatottság mellett a pályafutása során a felnőttválogatottba is kapjon meghívót. Nagy örömmel tölt el, hogy a topolyai női kosárlabdaklub ettől a szezontól ismét a szerb Szuperligában játszik. Amikor külföldön Szerbia szóba kerül, mindenki Jokićról és Đokovićról kérdez, amikor pedig labdarúgás a téma, Dušan Tadić neve is az elsők között merül fel. Amikor tehetem, külföldről követem a TSC mérkőzéseit is, a fantasztikus szó nem elég jó jelző arra, ami a klubbal történik. Egy kisvárosnak ez hatalmas dolog. Kívánom, hogy több helyi fiatal úgy nőjön fel, hogy ez mind „normális”. Kisközösségünk kitűnik asztaliteniszben, küzdősportokban, atlétikában és más sportágakban, az országban és a határokon túl. „Rossz” szokásom, hogy a volt klubjaim mellett Topolya és környéke sportját is követem és nézem. Ezért zárásként megemlíteném, hogy sosem gondoltam volna, hogy gerelyhajítást is fogok követni az elmúlt években. Bevallom, nem nagyon tudtam volna évekkel ezelőtt gerelyhajítókat megemlíteni, de amióta Világos Adriana „berobbant”, már ismerem ezt a mezőnyt is. Még Topolyán tanultam meg fiatal edzőként, ha nincs múltad, jövőd sincs, ezért a gyökereknek mindenki számára fontosnak kell lenniük.

@kep1 = Harkai Hunor Európa egyik legsikeresebb edzőjével, Željko Obradovićtyal, a belgrádi edzői képzés szünetében

@kep2 = A topolyai edző nem ismeretlen Írországban