Peter George Norman ausztrál vágtázó volt, aki ezüstérmet nyert az 1968-as mexikóvárosi olimpián 200 méteren, és az akkor jegyzett 20,06 másodperce 52 év után is Óceánia-csúcs. Norman azonban sokkal ismertebb egy eseményről, amelynek aktív mellékszereplője volt. Ő ugyanis a harmadik dobogós a 200 m éremosztásának fotóján, amelyen a két amerikai, a bajnok Tommy Smith és a bronzérmes John Carlos láthatók, amint magasba lendített, fekete kesztyűs, ökölbe szorított kézzel és lehajtott fővel hallgatják a himnuszt.
Peter Norman 1942. június 15-én született Coburgban, Melbourne külvárosában. Szülei az üdvhadsereg elkötelezett tagjai voltak, fiuk pedig hentesnek tanult, később azonban sportolóként a tanítói szakmára váltott, és 2006. évi haláláig Victoria állam sport- és testnevelési hivatalában dolgozott.
Többszörös ausztrál bajnokként jutott ki a mexikóvárosi olimpiára, ahol, nem kis meglepetésre, az előfutamban 20,17-es olimpiai csúccsal a legjobb volt. A negyeddöntőben is a legjobb, az elődöntőben pedig a második eredményt futotta, ám az amerikaiak mezőnyében így sem számított komoly éremesélyesnek. A döntőben sem adta alább, egyéni csúccsal előzte meg az utolsó métereken John Carlost, míg Tommy Smith 19,83-as világcsúccsal győzött.
A díjkiosztás előtt a két amerikai tudatta Normannal, hogy mire készülnek. Megkérdezték tőle, hisz-e az emberi jogokban. Azt válaszolta, hogy igen. Megkérdezték azt is, hívő ember-e. Mondta, az üdvhadsereg tagjaként csakis az lehet. Amikor megmondták, hogy a Black Power (Fekete erő) üdvözletét tervezik a dobogón, Norman azt mondta: „Veletek vagyok.” Később Carlos elmesélte, hogy félelmet várt Norman szemében, de szeretetet látott. A két amerikai kedvéért az Emberi Jogok Olimpiai Projektuma jelvényét is feltűzte a melegítőjére. Végül ő oldotta meg a problémát, amelyet John Carlos feledékenysége okozott. Carlos ugyanis az olimpiai faluban felejtette a fekete kesztyűit, Norman pedig azt javasolta, hogy Smith a jobb, Carlos pedig a bal öklére húzzon kesztyűt, és azt lendítse üdvözletre.
Ezzel mindhármuk atlétikai pályafutása gyakorlatilag véget ért. Smithet és Carlost a NOB-elnök Avery Brundage örökre eltiltatta, Ausztrália pedig többé nem válogatta be Normant a nagy versenyekre. Az 1972-es müncheni olimpiára ugyan többször is megfutotta a szintet, végül azt a futamot hirdették döntőnek, amelyben Greg Lewis és Gary Eddy mögött harmadik lett.
Az emberi jogok eszméje úgy hódított, hogy Norman az USA-ban nagyobb tiszteletnek örvendett, mint hazájában, ahol soha nem kértek tőle bocsánatot, és még a 2000-es sydney-i olimpiára sem hívták meg, ahol végül az amerikaiak vendégeként jelent meg. 2003-ban a kaliforniai San José egyetemen felállították a mexikóvárosi dobogó szoborcsoportját, amelyen Norman neve ott volt, de a helye üres maradt, és oda állva fényképet készíthetett bárki az emberi jogok támogatása jeléül. A megnyitón Norman mondott beszédet.
Norman 1985-ben megbetegedett, egyik lábát amputálni kellett, ezért egy ideig alkoholizmussal küzdött. Temetésén Smith és Carlos is díszőrséget állt az általuk legemberibb ausztrálnak nevezett örök barátjuk tiszteletére.
