Ha van versenyző, akinek neve Magyarországon egyet jelent a terepralizással, az Szalay Balázs, na meg hűséges navigátora, Bunkoczi László. A páros 2012 óta minden szezont vagy a Dakar-ralival, vagy az ezzel párhuzamosan, a Dakar régi útvonalán zajló Africa Race-szel kezdte, idén azonban mindkét verseny kimaradt a programjukból, és bár a világban zajló folyamatok a folytatást illetően sem kecsegtetnek nagy reményekkel, az Opel Dakar Team kettőse még mindig hosszú távra tervez.
Az idei első megmérettetésük a katari világkupafutam volt február végén, amit a 8. helyen zártak olyan versenyzőkkel tűzdelt mezőnyben, mint Nasszer Al-Attijah. Milyen tapasztalatokkal tértek haza?
– Egy nagyon gazdag ország rendezett egy nagyon szép versenyt, nagyon magas színvonalon. Az útvonalakat az ottani homoksivatagban jelölték ki, és mivel tapasztalatlanok voltunk ezeken a terepeken, ez megbosszulta magát, mert több hibát is vétettünk, így nem tudtunk odaérni az első három-négy helyre, amit célul kitűztünk. Technikai problémánk mindenesetre nem volt, egyetlen defekttel átvészeltük a versenyt, ilyen szempontból tehát nem veszítettünk időt, a navigáció miatt viszont annál inkább.
Januárban viszont hosszú idő után először sem a Dakaron, sem az Africa Race-en nem láthattuk a csapatot. Mi történt?
– Nagyon egyszerű: pénzügyi oka volt a távolmaradásunknak. Ezek a versenyek drágák, és egyszerűen nem jött össze annyi támogató, amiből ki tudtuk volna fizetni a részvételt. Ez nem a Dakar új helyszínén múlott, Dél-Amerikába sem tudtunk volna elmenni, ha ott maradt volna a verseny. Csupán annyi történt, hogy most nem tudott elég támogatást összeszedni a csapat.
Mi a további programjuk a szezonban, illetve mennyire befolyásolja azt a koronavírus terjedése?
– Eléggé befolyásolja, hiszen júniusban Olaszországban lenne a következő nemzetközi terepraliversenyünk, és bár még nem mondták le, de biztos vagyok benne, hogy erre a sorsra fog jutni. Ezenfelül még két versenyt terveztünk Európában idén, de a járvány kialakulása miatt alighanem a mi programunk is változni fog. A szezon végén, októberben szeretnénk majd részt venni a Marokkó Ralin, talán az az első, amiben reálisan gondolkodhatunk. Sajnos ez a helyzet most az egész világon befolyásolja a sporteseményeket és az egyéb rendezvényeket.
A tereprali azért is különleges más sportokhoz, sőt technikai sportokhoz képest is, mert itt a tapasztalat mindennél többet számít: a világelit tagjai, mint Al-Attijah, Peterhansel vagy idősebb Sainz, már mind 50 év körül vagy felett járnak. Ön is 54 éves. Érzi magában, hogy a legjobb időszak még csak most jöhet?
– Azt gondolom, hogy még sikeres évek állnak előttünk, de persze egy ilyen hosszú távú projekt esetében nagyon sok múlik azon, hogy mennyire kitartó a csapat és a támogatók, tehát nagyon sok tényezőtől függ egy versenyző karrierjének eredményessége. De mivel idén, ebben a helyzetben egyébként sem tudunk más tenni, arra fordítjuk az időt, hogy megpróbálunk megújulni technikailag és a csapat arculatát tekintve is, hogy aztán újult erővel vessük bele magunkat ismét a versenyzésbe.
(Az interjú a járvány itteni kitörése után pár nappal készült, a minap azonban Szalay bejelentette, hogy időközben elveszítette az összes szponzorát…)
