Az Európai Műsorszolgáltatók Uniója (EBU) és az Európai Atlétikaszövetség (EA) új iránymutatást tett közzé a női versenyszámok televíziós közvetítéseire vonatkozóan. A cél, hogy a közvetítések középpontjában a sportteljesítmény álljon, ne pedig a versenyzők külseje vagy szexualizálása. A dokumentum azt javasolja, hogy kerüljék a közeli felvételeket, az alacsony kamerapozícióból készült, kétértelmű képsorokat eredményező beállításokat, valamint az olyan lassításokat, amelyeknek nincs tájékoztató értékük, viszont hozzájárulhatnak a sportolónők szexualizálásához.
„A sportolónők szexualizálása a szelektív kameranézőpontok és a vágási döntések révén továbbra is komoly problémát jelent számos közvetítésben” – nyilatkozta Glen Killane, az EBU Sport ügyvezető igazgatója a Marca című spanyol sportlapnak.
Az ajánlás szerint a televíziós közvetítéseknek az atléták eredményeire, technikájára és sportbeli képességeire kell összpontosítaniuk, különösen a magasugrás, a rúdugrás, a távolugrás és a futószámok esetében.
Dobromir Karamarinov, az Európai Atlétikaszövetség elnöke úgy véli, hogy az új iránymutatás fontos lépést jelent a nőket visszásan ábrázoló sportközvetítések visszaszorításában, miközben a magas színvonalú televíziós produkció is megőrizhető.
Az útmutató elkészítésében három neves atlétanő is közreműködött: Holly Bradshaw brit rúdugró, Ivana Španović szerb távolugró és Blanka Vlašić horvát magasugró.
A televíziós sportközvetítések sokáig magától értetődőnek tekintették, hogy a női sportolók bemutatásának alapkelléke a külsejük hangsúlyozása is: egy magasugró vagy rúdugró versenye közben a kamera gyakran olyan szögből mutatta a sportolót, amelynek semmi köze nem volt a teljesítményhez. Az ismétlések sokszor nem egy sikeres technikai megoldást vagy a mozdulat finomságát emelték ki, hanem olyan képsorokat, amelyek inkább a testre, mintsem az eredményre irányították a figyelmet. Az EBU és az EA új iránymutatása éppen ezen kíván változtatni, és ez nemcsak a sportolóknak, hanem a sport egészének is a javára válhat.
A női sport az elmúlt években óriási fejlődésen ment keresztül. Rekordokat döntenek a nézőszámok, egyre több versenyt közvetítenek élőben, és a női atléták teljesítménye ma már önmagában is képes stadionokat megtölteni és milliókat a képernyők elé ültetni. Mindez azt is jelenti, hogy ideje végleg elhagyni azt a szemléletet, amely szerint a női sportot elsősorban látványosságként kell értékesíteni. A sportolók éveken át készülnek egy-egy világversenyre, rengeteg lemondással, sérüléssel és kemény munkával jutnak fel a csúcsra. Munkájukat ugyanazzal a tisztelettel kell bemutatni, mint férfi társaikét.
Az új ajánlások egyik legfontosabb üzenete, hogy a kamera nem semleges eszköz. A rendező dönti el, mit lát a néző, mire irányul a figyelem, és végső soron milyen kép alakul ki egy sportágról vagy egy sportolóról. Ha egy közvetítés a technikát, a taktikai elemeket, az ugrások kivitelezését vagy a futók mozgását elemzi, akkor a néző is ezeket kezdi értékelni. Ha viszont indokolatlan közelképek és lassítások uralják a képernyőt, a teljesítmény háttérbe szorulhat.
Ennek különösen nagy jelentősége van a fiatal sportolók számára. Az utánpótlásban versenyző lányoknak olyan példaképekre van szükségük, akiket eredményeik, kitartásuk és munkamoráljuk miatt csodálnak. Ha azt látják, hogy a média ugyanazzal a szakmai tisztelettel kezeli a női versenyzőket, mint a férfiakat, az erősítheti önbizalmukat és azt az érzést, hogy valóban a sportteljesítményük számít.
Az iránymutatás ugyanakkor nem a közvetítések sterilizálását vagy a sport esztétikai értékének eltüntetését célozza. Az atlétika továbbra is rendkívül látványos sportág marad, hiszen egy jól elkapott rajt, egy tökéletes ugrás vagy egy centimétereken múló sikeres kivitelezés önmagában is izgalmas televíziós pillanat. A különbség mindössze annyi, hogy a kamera ezeket a sportértéket hordozó momentumokat helyezi előtérbe.
A változásnak társadalmi üzenete is van. A sport mindig tükrözi az adott kor értékrendjét, a televíziós közvetítések pedig jelentős hatással vannak arra, hogyan gondolkodunk a nőkről és a férfiakról. Ha a női sportolók elsősorban kiváló sportolókként jelennek meg a képernyőn, az hozzájárulhat ahhoz is, hogy a közvélemény természetesnek tekintse: ugyanaz a szakmai elismerés illeti meg őket, mint férfi versenytársaikat. Az EBU és az EA ajánlása ezért jóval több egyszerű televíziós útmutatónál. A női sport fejlődésének újabb mérföldköve lehet, amely azt üzeni, hogy a kamera fókuszának ott kell lennie, ahol a nézők figyelmének is: a rekordokon, a technikán, a küzdelmen és a kivételes sportteljesítményen. Mert végső soron nem az a fontos, hogyan néz ki egy bajnok, hanem az, hogy mit ér el a pályán.
