Három héttel ezelőtt Maja Chwalińska egyszerű célokat tűzött ki maga elé. Kettőt, de egyik sem volt bonyolult – nem akarta túlgondolni a dolgokat, ami nem is csoda, hiszen a 24 éves lengyel teniszező még soha nem játszott teljes idényt a WTA Touron. Hosszú távú célként az év végére a világranglista első száz helyezettje közé szeretett volna kerülni, rövid távon pedig a Roland Garros főtáblájáról álmodott. Tündérmeséje a selejtezőben indult útjára, és azóta is folytatódik.
A párizsi salakon aratott kilenc győzelmet követően a világranglista 114. helyén álló játékos lett minden idők legalacsonyabban rangsorolt Roland Garros-finalistája. Az elődöntősök között is ő volt a második legalacsonyabban jegyzett teniszező a 2025-ben 361. Loïs Boisson mögött, ám a francia akkor nem jutott be a fináléba.
Chwalińska csütörtökön a torna eddig talán legizgalmasabb női mérkőzésén 7:6, 6:4-re legyőzte Dijana Snajdert. Rendíthetetlen nyugalommal, elképesztő ütésekkel és rendkívüli védekezéssel – ami különösen figyelemre méltó 165 centiméteres magasságát tekintve – Chwalińska az open érában mindössze a második selejtezős játékos lett, aki Grand Slam-döntőbe jutott. Az első a 2021-es US Open győztese, Emma Raducanu volt.
A lengyel teniszező Roland Garros-menetelése a bátor játék és a higgadtság inspiráló elegye, de pályafutása legalább ennyire figyelemre méltó. 2017-ben ígéretes fiatalként az Australian Open leány páros döntőjéig jutott, partnere akkor a későbbi négyszeres Roland Garros-bajnok Iga Świątek volt. Ezt követően sérülések hátráltatták, 2022-ben egyebek között térdműtéten esett át, emellett a depresszióval is megküzdött. Manapság is elsősorban a „második vonalban”, a 125-ös tornákon szerepel. A múlt hét előtt egyetlen Grand Slam-győzelmet jegyzett pályafutása során: négy évvel ezelőtt Wimbledonban, amikor egy mentális okokból tartott szünet után tért vissza a versenyzéshez.
„Szükségem volt arra, hogy néhány dolgot rendbe tegyek a fejemben. Aztán visszatértem, és örülök, hogy így tettem” – mondta Chwalińska a kihagyásáról.
A lengyel játékos döntőbeli ellenfele, Mirra Andrejeva ugyancsak nyomás nélkül várhatja az összecsapást. A hűvös, szeles párizsi csütörtökön a 19 éves orosz játékos kihasználta, hogy ellenfele, a 23 éves ukrán Marta Kosztyuk feszülten és idegesen teniszezett. Kosztyuk több mint két hónapja nem veszített mérkőzést… Andrejeva pontosan azt tette, amit a kiváló játékosok szoktak, amikor látják, hogy ellenfelük szétesőben van a háló túloldalán. Folyamatos nyomás alatt tartotta riválisát, erőltette a hosszú labdameneteket, és alig 80 perc alatt 6:1, 6:3-as győzelmet aratott. Sikerével Andrejeva lett az első 2005 után született teniszező, aki Grand Slam-döntőbe jutott. Fiatal kora ellenére csütörtökön hihetetlen érettségről tett tanúbizonyságot. Gyorsan túltette magát a kezdeti izgalmakon, felvette a ritmust, gyakorlatilag könnyedén játszott karrierje eddigi legfontosabb mérkőzésén. Pedig a találkozó előtt a legtöbben nem erre a forgatókönyvre számítottak. A salakszezon csaknem öt hete alatt Kosztyuk végre olyan érett játékossá vált, amilyennek sokan mindig is elképzelték. Úgy uralta a labdát és az érzelmeit, ahogyan korábban még soha. Miközben Ukrajnát továbbra is orosz támadások érik, többször beszélt győzelmei jelentőségéről, hazája iránti reményeiről és azokról a teniszálmokról, amelyeket végre valóra váltott. A mérkőzés elején azonban ideges volt, és rögtön elveszítette az adogatását. Korábban még soha nem játszott GS-elődöntőt, könnyen a tapasztalatlanság rovására lehetett volna írni a történteket. Aztán Andrejeva első szervajátékában három breaklabdához jutott (0:40), és lehetősége volt kiegyenlíteni, ám ehelyett az orosz hozta az adogatását, 2:0-ra vezetett, és az első játszma pillanatok alatt kicsúszott Kosztyuk kezéből. A második szettben az ukrán játékos számára még felcsillant a remény. Eleredt az eső, elkezdték behúzni a tetőt, amikor 1:4-nél adogatott. Miután megnyerte a játékot, a közönség egyre hangosabban biztatta. Tartotta az adogatását, majd elvette Andrejeváét is. Visszazárkózott, a Philippe Chatrier pedig egy emberként állt mellette. Andrejeva épp az ilyen légkörtől tartott, szerette volna elkerülni: egy évvel korábban a fedett pálya hangzavara végzetesnek bizonyult számára a negyeddöntőben, amikor a hazai közönség kedvencével, Boissonnal találkozott. Ezúttal azonban nem tört meg. Azonnal visszabreakelt, majd különösebb nehézség nélkül hozta az adogatását is.
Így ma két eltérő utat bejáró, de hasonlóan higgadt és magabiztos játékos csap össze a Roland Garros női döntőjében. Chwalińska pályafutása legnagyobb meglepetését készül megkoronázni, míg Andrejeva történelmi sikert érhet el első Grand Slam-trófeájának megszerzésével.
Nyitókép: Maja Chwalińska (Fotó: Beta/AP)
