A leghíresebb délvidéki sváb focista emlékezete

Harminc évvel ezelőtt, 1995. november 29-én hunyt el Welker József, a II. világháború előtti újvidéki labdarúgás egyik kiemelkedő alakja
Welker József (eredeti nevén: Josef Welker) 1912-ben látta meg a napvilágot az akkor még az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó dél-bácskai Sóvén, egy tehetős sváb családban. A fiatal srác már korán megszerette a labdarúgást, és egy anekdota szerint 1928-ban döntötte el, hogy futballista lesz, miután Budapesten a mezőgazdasági gépek vására helyett megnézte a magyar és a jugoszláv B válogatott barátságos mérkőzését.
Tehetségére hamarosan felfigyeltek az Újvidéki Atlétikai Club megfigyelői, így Welker 1931-ben a kék-fehérek játékosa lett. Újvidéken abban az időben kezdett el megerősödni a szerb polgárság klubja, az 1914-ben alapított Vojvodina, amely ellen a sváb csatár többször is remek teljesítményt nyújtott, a piros-fehérek így mindenképpen szerették volna átcsábítani magukhoz. Leigazolása azonban nem ment könnyen, hiszen a gólerős focista gazdag családból származott, ezért számára a pénz nem volt motiváló tényező. Miután az UAC történelmi sikert ért el azzal, hogy 1936-ban bejutott a kuparendszerben zajló országos bajnokság elődöntőjébe, Welker mégiscsak beadta a derekát, és egy év múlva átszerződött a városi riválishoz, annak reményében, hogy a Vojvodina tagjaként talán bekerülhet a jugoszláv válogatottba. Abban az időben ugyanis vidéki klubokból nagyon nehéz volt bejutni a nemzeti együttesbe, amelybe szinte csak a belgrádi, a zágrábi és a szarajevói klubok labdarúgói kaptak meghívást a nemzetek közötti kényes egyensúly miatt. Az élete formájában játszó szőke támadónak azonban sikerült megtörnie a jeget, és 1938. szeptember 25-én Lengyelország ellen bemutatkozhatott a címeres mezben. A debütálás álomszerű volt, a 4:4-es döntetlennel végződő varsói találkozón ugyanis Welker két gólt is szerzett. A Vojvodina játékmestere ezt követően még kétszer léphetett pályára a jugoszláv válogatottban, Románia és Magyarország ellen. Az Üllői úton megrendezett Magyarország–Jugoszlávia barátságos összecsapás után a sváb futballista nem szerepelt többet a nemzeti alakulatban, klubcsapatában azonban továbbra is remekelt.

A Vojvodina lendületét azután megtörték az 1941-es események, a királyi Jugoszlávia szétesése után ugyanis a magyar közigazgatás betiltotta a szerb egyesület működését. Welker József azokban a zűrzavaros időkben előbb rövid időre visszatért szülőfalujába, majd mivel nem akart a Wehrmacht tagja lenni, elfogadta egykori klubja ajánlatát, és újból az Újvidéki AC tagja lett. Visszatérése remekül sikerült, hiszen első mérkőzésén, a Szabadkai Vasutas elleni NB I.-es osztályozó visszavágóján kétszer is feliratkozott a góllövők közé, amivel nagyban hozzájárult az UAC sikeréhez. Az 1941/1942-es idényben a dél-bácskaiak a kiesés ellen harcoltak a magyar I. osztályban, ám még így is sikerült begyűjteniük néhány értékes skalpot: 1942. március 15-én az újvidéki Horthy Miklós Sporttelepen 3:2 arányban legyőzték a több válogatott labdarúgóval felálló Ferencváros csapatát, a történelmi sikerhez pedig Welker két góllal és egy gólpasszal járult hozzá.
A kék-fehérek ezt követően még két teljes szezonon át voltak tagjai a magyar NB I.-nek, Welker pedig szinte minden élvonalbeli egyesület ellen szerzett gólt. A nyurga csatár 1942-ben pályára lépett a Ferencváros stadionjában megrendezett Budapest–Vidék revümérkőzésen, majd még ugyanabban az évben szerepelt az Alföld válogatottjában is, amely Újvidéken 7:0-ra verte meg a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) csapatát. A sváb futballista emlékezetes mérkőzései közé tartozott az 1943 őszén lejátszott UAC–Újpest bajnoki, amelyen a legendás Szusza Ferencet és Zsengellér Gyulát is a soraiban tudó lila-fehérek már 2:0-ra vezettek, a hajrában azonban Welker pontot mentett csapatának, mivel hét perc alatt kétszer is bevette a fővárosiak kapuját. Élete talán legjobb NB I.-es meccse az 1944. március 19-én, tízezer néző előtt lebonyolított Vasas–UAC összecsapás volt, amelyen két gólja mellett két gólpasszt is kiosztott csapattársainak, oroszlánrészt vállalva így az újvidékiek 4:0-s győzelméből.
A sóvéi származású sportember az 1942/1943-as pontvadászatban 30 mérkőzésen 17 találatig jutott, egy évvel később pedig 29 bajnokin 15 gólt jegyzett. Az Újvidéki Atlétikai Club számára történelmi sikert hozó 1943/1944-es bajnokság után Welker 1944 nyarán még pályára lépett a topolyai TSE elleni edzőmeccsen, amelyen szerzett is négy gólt, majd a háború miatt igencsak rövidre sikeredett 1944/1945-ös idényben már csak egy bajnokin szerepelt, a Szegedi AK elleni hazai 3:2-es siker alkalmával. 1944 őszén több ajánlatot is kapott budapesti kluboktól, ő azonban maradt Újvidéken, és csatlakozott az újjáalakuló Vojvodina gárdájához, amellyel 1948-ban sikerült kiharcolni a feljutást a jugoszláv első osztályba.
Welker József az 1950/1951-es bajnokság után fejezte be sportolói pályafutását, utolsó idényében 30 találkozón 15 gólt termelt. Búcsúmérkőzését a Sarajevo gárdája ellen játszotta, majd amerikai származású feleségével kiköltözött az Egyesült Államokba, és haláláig az Ohio állambeli Huntsburgben élt.
Hogy Welker József milyen ember és sportoló volt, azt jól érzékelteti a Sportska Revija 1940. május 15-i számában megjelent írás is: „Welker csapata minden mérkőzésén odaadó és sportszerű játékával tűnik ki. Ő képviseli mindazt, ami az ideális labdarúgókat jellemzi, mivel nem vitatkozik sem a játékvezetőkkel, sem az ellenfél játékosaival. Ezen tulajdonságai miatt az ország bármelyik csapatában játszhatna, válogatottbeli szereplését pedig nagyon is megérdemelte. Mindig a legjobbak közé tartozik a pályán.”